08/04/2022
FONTOS ÉRTESÍTÉS
TISZTELT SZÜLŐK, KEDVES GYERMEKEINK, DR. PETROS MICHAEL IACOVIDES, 2022 ÁPRILIS 11-E ÉS 18-A KÖZÖTT, KÜLFÖLDRE UTAZIK.HELYETTESÍTÉSÉT, DR. TÖRÖK KAROLINA VÉGZI A SAJÁT RENDELŐJÉBEN, A KÖVETKEZŐEK SZERINT:
04.12 KEDD: 08.00 -10.00
04.13 SZERDA: 14.00 -16.00 04.14 CSÜTÖRTÖK: 09.00 -11.00
Néhány nappal ezelőtt telefonhívást fogadtam az önkéntes egyesülettől („Világ Orvosai”-Médecins du monde), aminek a keretein belül immár több mint 35 éve dolgozom. Kétségbeesetten kérték a segítségemet a háború borzalmai elől menekülő Ukrán civilek ellátásában, akik az Romániai határ mentén gyülekeznek.
Hozzátették, hogy egyesületünk az egyetlen, orvosi ellátást nyújtó szervezet a környéken, ahova több tízezer kimerült idős, idült beteg, nő és gyermek érkezett, és számuk nap, mint nap rohamosan növekszik.
Α közvetlen szomszédságunkban zajló háború rémisztő képei, úgy kísértik már a létezésünket, mint a végső hanyatlás élő, lüktető megnyilvánulásai. Ilyenkor óhatatlanul feltámadnak bennünk azok a rejtélyes, kimondhatatlan és érthetetlen dolgok, amik az embert szinte metafizikus lénnyé változtatják. Fellázadnak, remegnek, üvöltenek és lázálomszerűen vergődnek. Éjjel nem engednek minket megnyugodni. Hallható szívdobbanással lüktetnek, kitartóan elégedetlenül, tüntetően. Ha ez bekövetkezik, az ember magától értetődő módon elhagyja a nyugodt, rendezett életét, a lelkiismeretes és fegyelmezett, békeszerető polgár mindennapi rutinját. Enged annak az aggodalmas „őrületnek” amely vértanúsan szörnyű, de szent (igaz, nagyon sok ember számára érhetetlen is): aláveti magát az örök egyetemes törvénynek miszerint az emberi lénynek, törődnie kell a másik emberrel. Mert mindannyiunk létezésének lényege, az emberiség közös és elválaszthatatlan sorsa.
Hippokratész, az orvostudomány atyja azt szokta mondani, hogy: „lehetetlen elsajátítani az orvostudományt annak, aki nem tudja pontosan, mi az Ember.” Azért, mert „csak ott létezhet szeretet a tudomány iránt, ahol az Ember iránt is szeretet van”.
Tudományunkat csak akkor érthetjük meg, ha szeretjük. És csak akkor szerethetjük, ha az embert is szeretjük. És csak akkor szerethetjük az embert, ha lemondhatunk érte (és miatta) mindenről. Otthonunk kényelméről, nyugalmunkról, biztonságunkról, szeretteink meleg öleléséről. Belemerülünk egy utópiának tűnő álomba és a végsőkig kergetjük.
Ha kell, az életünket is megkockáztatjuk megvalósításáért.
Kell-e szenvedélyesen szeretni az embereket, időseket, betegeket, gyerekeket, gyengéket, akiknek nincs helyük a nap alatt?
Feltétlenül kell, ha meg akarjuk szelídíteni korunk primitív, atavisztikus vadságát. Ha bele akarunk lépni a fagyos, érzéketlen szívébe, és hétköznapi nézőkből a történelem alkotóivá válni.
HÁLÁSAN KÖSZÖNÖM TÜRELMÜKET ÉS KEDVES MEGÉRTÉSÜKET!