
05/04/2025
Inzulinrezisztencia, mint divatos "kórkép"?
Elmúlt időszakban számos, olyan hölgy jelentkezett rendelésünkön, akik valamilyen szakrendelésen ún. „inzulinrezisztencia” diagnózist kaptak, és feleslegesen elindított gyógyszeres terápia mellett alacsony vércukorértékekre jellemző panaszaik voltak.
Mivel számos tévhit kering a fenti „betegségről”, ezért röviden szeretnénk a legfontosabb tudnivalókat összefoglalni:
1. Az „inzulinrezisztencia” nem önálló kórkép, hanem a romló szénhidrát-anyagcsere, illetve kialakuló félben lévő cukorbetegség (prediabétesz) folyamatának a része.
2. Amennyiben felmerül a gyanú, hogy valakinél nem megfelelően reagál a szervezet a cukorbevitelre (a kívánatosnál magasabb szintre emelkedik étkezést követően a vércukorszintje, illetve túl magas inzulinszintek szükségesek a vércukorszint csökkentéséhez), akkor terheléses vércukorteszt kell végezni (OGTT).
3. A terheléses vércukorteszt során a betegnek 75 gramm glükózt (cukorszirup) kell meginnia, és 0-30-60-120 perceknél meghatározzák a vércukor-, illetve inzulinszinteket.
4. Amennyiben ennél a tesztnél a 120 perces vércukorértékek bizonyos határértékeket meghaladnak, akkor az a szénhidrátanyagcsere érintettségére utal: 7,8-11,0 mmol/L között prediabéteszről (cukorbetegséget megelőző állapotról), >11,0 mmol/L felett pedig cukorbetegségről beszélünk.
5. A pontosabb véleményalkotáshoz azonban nemcsak a 120 perces értéket, hanem a 0-30-60-120 perces értékek által rajzolt görbét is értékelnünk kell: ha túl csúcsos a görbe, és a csúcsérték bármely időpontban meghaladja a 7,8-as értéket, akkor a beteg testtömegétől, illetve inzulinszintjeitől függően kell értékelnünk a cukorterheléses teszt eredményét.
6. Sajnálatos módon számos esetben lehet hibás diagnózishoz jutni, mivel a teszt során elfogyasztott cukor mennyiségét (75 gramm) nem igazítják a beteg testsúlyához, illetve sok esetben csupán az inzulinszintek némileg magasabb értékei miatt (kóros vércukorértékek hiányában) születnek „inzulinrezisztencia” diagnózisok.
Összefoglalva tehát, cukorbetegséget megelőző állapot (prediabétesz) és cukorbetegség (diabétesz) kórképek léteznek, az „inzulinrezisztencia” nem önálló kórkép. A cukorbetegség egyértelműen kezelendő kórkép (étrend, életmód, különféle gyógyszerek, inzulin), a prediabétesz pedig elsősorban életmód/étrend módosítással elért testsúlyoptimalizálással (fogyás), illetve kisebb dózisú metformin hatóanyaggal kezelhető. Prediabétesz esetében az eredményes kezelés hatására a normál szénhidrátanyagcsere állapotába térhet vissza a beteg. Azokban az esetekben pedig, amikor a terheléses vércukorteszt során nincsen egyik időpontban sem 7,8 mmol/L feletti vércukorérték, akkor az „inzulinrezisztencia” diagnózisa - jelentősen emelkedett inzulinszintek hiányában - téves.