18/08/2025
Hat másodperc csók. Húsz másodperc ölelés. Ennyi kell, hogy a test végre elhiggye, biztonságban van. Hogy az oxitocin elkezdjen áramlani, és lassan lecsendesítse a zakatolást belül. Ez a hormon nem pusztán a kötődést erősíti, a szívritmust is szelídíti, a légzést elmélyíti, és azt az ősi üzenetet súgja, maradhatsz, nem kell futnod, nem kell védekezned.
Az érintés önmagában kevés. A test először gyanakvó, figyel, vár, még nem adja meg magát. Csak akkor engedi le a falakat, ha érzi, hogy nem sietünk sehová. Ha a kéz nem csak odakap, hanem marad. Ha az ölelés nem gesztus, hanem jelenlét. Akkor indul be az a lassú, mély belső váltás, amelyből nyugalom és biztonság születik.
A rutinszerű érintés nyom nélkül tovatűnik. Az idegrendszernek idő kell, hogy lenyomatot hagyjon benne egy ölelés. Idő kell, hogy a nyugalom testté váljon. Mert nem magától az érintéstől születik meg a béke, hanem abból, hogy elég ideig maradunk ahhoz, hogy a másik is elhiggye, itt vagyunk.
