05/01/2026
Sokszor halljuk, hogy minden Egy, és mégis, amikor Indiára vagy más ősi, spirituális hagyományokat hordozó kultúrákra nézünk, valami furcsa disszonancia születik meg bennünk.
Mintha a kép nem lenne teljes.
Mert ha valóban minden egy, akkor nem választható szét a belső béke és a külső világ állapota.
A tudat és az anyag nem két külön tartomány, hanem ugyanannak az egy valóságnak a két arca!
Itt válik érezhetővé a törés.
A "minden egy” igazsága nem azt jelenti, hogy mindegy, mi történik a formai világban.
A kosz, az igénytelenség, a lepusztultság vagy az anyagi világ leértékelése nem szellemi út.
/Nyilván aki az életbenmaradásért küzd annak a fény és a tisztaság is sokadlagos kérdés. /
De nem csak India koszban hömpölygő utcái beszédesek.
Azok a szellemi emberek, akik elhanyagolják a környezetüket, a hétköznapi "rendet", mintha megtagadnák a másik arcát az igazságnak.
Lehet valódi felébredett szellemileg, és mégis kiszáll az anyagi térről.
Dönthet így. Egyéni sors.
Biztos mindenkinek megvan a maga feladata is.
De vajon a Földnek és a rajta élőknek erre van többségében szüksége?
Nem azt kellene itt sokunknak meglátni és megtanulni, hogyan használjuk a fényt a teremtésre?
Az egység az átjárás!
A fény felébred a tudatban, majd alászáll az anyagba, és ott formát ölt.
Ha ez az alászállás elmarad, akkor nem teljességről beszélünk, hanem elszakadásról!
Lehet ideig-óráig belső rendet őrizni egy kaotikus, elhanyagolt, koszos környezetben. De egy idő után lehúz, még ha nem is tudunk róla.
Lehet aszkézis, zarándoklat, lemondás időnként.
De amikor ez már állapottá válik, és a világ formáihoz való felelősség végleg eltűnik, akkor ott a spiritualitás már nem teremt, hanem egyszerűen ....kivonul.
Jelzem, van aki éppen ezért születtett, de ez nagyon kevés kivétel!
Ilyenkor a belső fény nem alakítja át a világot, hanem elfordul tőle.
Az anyag magára marad.
A környezet valóban tükör, de nem csak egyéni értelemben.
Nem egy-egy ember belső rendje jelenik meg az indiai utcák állapotában, hanem egy kollektív belső viszonyulás vetül ki a közös térbe.
Ahol az anyagot puszta illúziónak tekintik, ott a forma elveszíti a méltóságát.
Ahol az anyagi világ nem szent tér, ott a felelősség is elmosódik.
Ez nem bűn, hanem egy félbemaradt fejlődési ív.
A mesterek nem adták át azt a mintát hogyan bánjanak az anyaggal?
De! A kundalini jóga eredetileg leírja, hogy milyen fontos részei a fejlődésnek ezek a lépcsők. Az Ayurveda is a teljességről szól. Minden fontos!
A teremtés, a bőség mind ennek a kifejeződése.
Csak mintha kényelmesebb lenne ezeket elfelejteni.
A valódi, MEGTESTESÜLT spiritualitás nem a világból való kilépést jelenti, hanem a világ áthatását.
Nem azt, hogy a külső rend felesleges, hanem azt, hogy a Belső Rendnek ki kell fejeződnie a falakban, az utcákban, a mozdulatokban, az anyagban.
Mindenben.
Az anyag miért lenne kivétel??
Az nem az energia része?
A fény nem azért ébred fel a tudatban, hogy ott maradjon, hanem azért, hogy formát teremtsen!
A belső káosz is formát teremt, és láthatóan sok van belőle manapság...
De amint rendeződik a benti tér, a lelkünk ébred, gyógyul, tehát ne vágjuk el az útját a kinti környezetünk disszharmóniájával.
Ahol a spiritualitás csak felfelé nyit, de nem tér vissza az anyagba, ott az út félbe marad.
/Mint tudjuk a nyugati világ ennek pont a másik felét képviseli, az anyagból a lelki béke fontosságát is megtanulni, mert az sem fenntartható a teljességnek csak az egyik felével. /
A teljesség ott kezdődik, ahol a belső felismerés felelősséggé válik a külső világ iránt is.
Ahol a tisztaság nem csak esztétikai kérdés, hanem lelki feladat.
Ahol az egység nem csak spirituális szlogen, hanem látható valóság:
A harmónia a kinti és benti világ között megnyitja a flow állapotot. Az energia folyamatosan tud áramolni.
Mert ahol a fény nem rendezi az anyagot, ott még nem érkezett meg teljesen.
Az igazi emelkedés nem az, amikor elhagyjuk az anyagi világot, hanem amikor felemeljük azt.
Nyilván könnyebb azt mondani ez csak illúzió, és hogy mindez csak átmeneti...nyilván az!
De pont ezen a szinten kell bizonyítani, hogy tudsz-e játszani a teremtőerőddel ezen a pályán. Valóban van-e erő már a szívedben, lelkedben, ... és a kezeidben?
Amint a Mennyben úgy a Földön is...
✨
