19/05/2026
✨ Nem minden az, aminek látszik, avagy: Vajon mi rejlik a felszín alatt? ✨
🌞 Az egyik képen átlagosan mosolygok, helytállok és jelen vagyok. A másikon a lábamon egy térdrögzítővel pihenőre küldve fekszem és szinte tapintható a fájdalmam, a megállásom kényszerűsége... a kettő között pedig ott van valahol az életem valódi arca. ;)
💝 Ez a kettősség, szinte mindannyiunk életében megtalálható. Kintről azt látjuk, hogy „minden a legnagyobb rendben”, tesszük a dolgunkat, dolgozunk, mosolygunk… közben pedig odabent valami készülődik, esetleg már régóta jelzéseket küld, hogy elfáradt, hogy túl sok és most segítséget vár, figyelmet kér.
✨️ A múlt héten elindult a MarArt SzomatoDance 8 hetes kurzusa. Az első, szabad kipróbálást biztosító alkalom pedig egy olyan térré változott, ahol végre hallattuk és meg is hallottuk testünk szabad hangját. A női testét, a lelkünkét, az érzéseinkét... és milyen különös az élet, hogy miközben másokat arra hívtam hallják meg önmagukat, a saját testem az átélés kellős közepén leszabályozott és megállított engem... A térdem már két hete küldte felém a jeleket. Éreztem és tudtam hogy mit szeretne, de én csak mentem tovább... sokszor ilyenek vagyunk... azt hisszük, még bírjuk, még belefér, még ezt az egyet megoldjuk, mert most még nem állhatunk meg... Aztán egyszer csak a testünk azt mondja: „STOP és sehova tovább! ”
😢 Hozzám mindez most egy reccsenő hang, egy éles fájdalom és egy erős térdízületi gyulladás formájában érkezett. Szerencsére nincs szakadás, így a műtétet is megúsztam és ezért mérhetetlenül hálás vagyok, de a SzomatoDance programot egy időre el kell engednem és ezt így kimondanom, most rettenetesen fáj.
💃 Aki valaha is kapcsolódott velem a táncban, az tudja, hogy számomra ez a mozgás nem „csupán mozgás”. A tánc nekem a lélek lélegzete, a kapcsolódás és a szabadság áramlása... és ebben az áramlásban elrévedve, egyszer csak történik valami, ami egyértelművé teszi, hogy bár azt hittem bármit elbírok, nekem is vannak határaim. Hiába jó a problémamegoldó képességem, hiába próbálok mindig mindent áthidalni… a testet nem lehet a végtelenségig kihasználni, vagy legalábbis nem érdemes.
🫶 Fontosnak tartottam, hogy ezt a megélésem megosszam veletek. Nem csak a „szép képet”, hanem azt is, ami mögötte megbújik. Ezzel is inspirálni szerettelek volna benneteket arra, hogy egyszerűen csak merjétek felvállalni azt, ami van, mert önmagában már ez is gyógyít. A munkám során nap mint nap tapasztalom, hogy számtalan fájdalmat, elakadást, felismerést hordozunk csendben, a "még bírom" üzemmódba ragadva és a húrokat túlfeszítve. Olyan fájdalmakat, félelmeket, elakadásokat, amelyekről sokszor még a legközelebbi szeretteink sem tudnak sőt, talán néha még mi magunk sem... de a testünk igen... no meg a lelkünk is... akárcsak az ismétlődő élethelyzeteink… Ugye mindez számodra is ismerős!?
❓️Őszintén nézz magadba! Van most az életedben valami, amiről érzed, hogy már rég figyelmet kér?
❓️Valami, amit a megoldásban, szembenézésben halogatsz?
❓️Valami, amiről tudod, hogy kifejezetten nem jó számodra, ám mégis benne maradsz?
❓️Egy kapcsolat?
❓️Egy munkahely?
❓️Egy egészségügyi helyzet?
❓️Egy kimondatlan érzés?
❓️Egy megoldatlan konfliktus?
✨️
❓️És mi lenne, ha most nem rohannál tovább rajta keresztül?
❓️Mi lenne, ha egy pillanatra megállnál és meghallanád, mit szeretne mondani neked a tested és a lelked?
🤓 Tudod nem az a baj, hogy néha megsérülünk testben, vagy lélekben, hanem sokkal inkább az, ha abból semmit sem tanulva, újra és újra elnémítjuk önmagunk belső hangját.
🌱 Én most megállok egy kicsit és figyelek. Hallgatom a testemet és megköszönöm neki, hogy csak eddig "vitt el" és nem tovább, hogy nem lett "nagyobb" baj. Időt engedek a jelen helyzet megélésének, az akaromok görcsössége és a megoldádok keresése nélkül... egyszerűen csak lenni és gyógyulni a pillanat varázsában.
❣️Mélyen hiszem, hogy amikor valami jelez bennünk, annak oka van. A mai kor embereként viszont már annyira hozzászoktunk a rohanáshoz, hogy gyakran csak akkor halljuk meg ezeket a jelzéseket, amikor a testünk erélyesebben, hangosabban szól, esetleg kiabál nekünk... ha úgy érzed, benned is van valami, ami régóta kopogtat és jelez, akkor gyere el hozzám és ígérem segítek, hogy ne maradj vele egyedül!
💬 Az egyéni coaching, önismereti és SzomatoDráma alkalmak, természetesen továbbra is elérhetőek maradnak, hiszen ezekben a mozgásmentes folyamatokban, a sérülesem ellenére is kísérni tudlak benneteket. A testem a fizikai terhelésből visszalépést kért, ám a lelki kísérésben, a fejlesztő beszélgetések és a mély kapcsolódások terében, továbbra is biztonsággal és szeretettel vagyok jelen.
🤗 Öleléssel,
Marcsi
MarArt Ösztönműhely ✨ Otthon a lelkedben, otthon a testedben, otthon önmagadban!
www.marart.hu
