11/11/2016
Spirituális út, szabadulás az „ÖNBÖRTÖNBŐL”
Eljutunk egy pontra, amikor reggel magunkhoz térve, ráeszmélünk, mi a nevünk, milyen pozíciót töltünk be a társadalomban, milyen teendők várnak ránk aznap… És azt érezzük, ez nem én vagyok, semmi közöm ehhez az egészhez. Nem akarok felkelni, ez nem az én életem….
Másik eset, amikor este annyira bepörgetjük magunkat a tehetetlenségünk mocsarában, hogy nem tudunk elaludni, előtörnek a vágyaink, titokban megengedünk magunknak egy kis álmodozást. Aztán belehelyezkedünk az élménybe és azzal a lendülettel, jön a kiábrándulás. Nekem ez nem mehet, úgysem sikerülne, megkeressük az összes akadályt, felsoroljuk, majd lebeszéljük magunkat. És ismét mély önsajnálatba esünk.
Ezek a túrák motiválnak bennünket az útkeresésre. Találunk pár divatos dogmát posztoló Fb oldalt, elolvassuk és néhány percig jól vagyunk tőle. Közelebb engedünk magunkhoz egy két irányzatot.. főleg olyanokat, amik csakis a pozitív dolgokról írnak. Elhisszük és működik…, átcsapunk néhány napra az önfeledt pozitivitásba. Majd visszaesünk. Nem értjük még, hogy minden kilengésnek megvan az ellenpólusa is. Ez így normális.
A valós önismeret nagyon fájdalmas tud lenni, tejes őszinteséget igényel magaddal szemben, ez már nem könnyen eladható „termék” senki nem szeret szenvedni. Nem akar másfajta kínzókamrát, még akkor sem, ha jelenleg is abban tartózkodik. Ott legalább már ismeri az eszközöket. Megváltja a bérletét örökre ebbe. Nem is sejti, hogy a másik esetleg csak rövid ideig szólna, és kinyílna az ajtó, elhagyhatná…
Félünk, a félelmünk megbénít, az motiválja a cselekedetinket, döntéseinket.
Nem kecsegtetek semmi olyannal, hogy ez egy kellemes út. Olyan, mint a futás. Nagyon nehéz elkezdeni, mikor benne vagy kitartást igényel kő keményen, de amikor lefutottad a távot eszméletlen öröm tölt el. És ismét ráveszed magad, mert egyre könnyebb, és egyre több a pozitív élményed, amivel ellensúlyozhatod a kezdeti nehézségeket. Míg végül rászoksz és teljesen átalakulsz, formásabb, fittebb, energikusabb leszel.
Kezdd el, lépj egyet, tárd fel félelmeidet, meséld el, sírd ki magad, kiabálj.. ÉLD MEG!
Elfojtásból nem tudsz tovább lépni, csak még mélyebbre ásod magad!
ISMERD FEL a játszmáidat, nézz szembe önmagaddal.
Ne hagyd, hogy a jövődet a múltbeli tapasztalataid alakítsák!
Tudd meg ki vagy, vagyis mit hiszel magadról. Aztán szépen bontsd le ezeket a képeket és vedd észre, ezek közül egyik sem vagy….
Ess szét, üresedj ki, ne érts semmit!!
És ekkor kezdődik a spirituális úton való haladás…… Egy tudatos álom, olyan amit már nem a félelmeid teremtenek!
Tudom, hogy meg lehet csinálni, végigjártam, és másoknak is fogtam már a kezét!! Kezdd el! Érdemes! Most sikerülni fog, mert itt az idő! Ébredj fel a „rém” álmodból, és álmodj egy ÚJAT, egy olyat, ami passzol hozzád!
