Mártáné Papik Anita tanácsadó szakpszichológus

01/02/2026

Egyszer volt, hol nem volt, élt egy kisgyerek, aki amikor izgult, úgy érezte, mintha egy vihar költözött volna a mellkasába.
Egy nap találkozott egy apró gyertyával, amely halkan így szólt:
– Nem kell elfújnod engem.
Csak ringass meg a leheleteddel.
A kisgyerek közelebb hajolt, és lassan fújni kezdett.
A láng táncolt.
Nem aludt ki.
Csak finoman mozgott.
Ahogy a láng ringott,
a vihar csendesedett.
A szív lassult.
A test megpihent.
A gyertya mosolyogva súgta:
– Látod? A lélegzeted tud varázsolni.
És a kisgyerek megértette:
nem kell elűzni az érzéseket,
elég gyengéden megszelídíteni őket.
Azóta, amikor nyugtalan,
elképzel egy kis lángot,
és hagyja, hogy a levegője megnyugtassa.
Mert minden lélegzetben ott lakik a nyugalom. 🕯️
Lélekmesék

23/01/2026

Felvételi előtt? Lélegezz! 🌬️💙 Ingyenes vezetett meditáció gyerekeknek és felnőtteknek!
Kollégáink, Forgács Eszter és Herczeg Tímea gyermekpszichológusok ingyenes vezetett meditációkat készítettek, amelyek segítenek a megnyugvásban, a feszültség oldásában és az egyensúly helyreállításában.
Tudatos légzés vezetett meditációs gyakorlatban a légzésre irányítják a figyelmünket. A légzés tudatos figyelése a tudatunk és a testünk megnyugvását támogatja, emellett előkészít a mélyebb meditációs gyakorlatokra.

A szülői nyugalom segít a gyereknek is – ha a szülő stabil, a gyerekek is könnyebben megtalálják a saját belső békéjüket. Gondolunk minden felvételire készülő gyerekre, kamaszra!

Ingyenes vezetett meditációk:
https://csaladimeditacio.hu/ingyenes-vezetett-meditacio/

17/01/2026

"Attól még nem dől össze a világ, hogy kudarcot vallunk, mégis rettegünk a bukástól és attól, mit szólnak majd az emberek. Nem a kudarc az ellenségünk, hiszen az csak hasznos visszajelzést ad, és új irányba terel. Az igazi ellenség a félelem."

(Joe Vitale
A kép a The Hullabaloo nevű darlingtoni színház "When the Birds Sang" című előadásának illusztrációja. )

15/01/2026

Volt egyszer, hol nem volt, volt egyszer egy kisfiú, akinek néha túl sok volt a világ.
Nem rossz volt, nem neveletlen, csak nagyon érzékeny.
A teste megfeszült, a szíve csapongott, és anyukája tudta, hogy ez nem hiszti, hanem túlterhelődés.
Amikor felvette a súlyozott mellényt, mintha megkönnyebbült volna.
A finom súly, úgy tartotta őt, mint egy csendes ölelés, és azt üzente: „Biztonságban vagy.”
Anyukája pedig azt is megtanulta: néha nem a viselkedést kell javítani, hanem a testnek kell segíteni megnyugodni.
Lélekmesék

07/01/2026

29/12/2025

✨ Az év utolsó napjain gyakran elgondolkodunk azon, hogy hogyan zárjuk az évet. Jó ránézni, összegezni magunkban mindazt, amit megéltünk és végiggondolni, mit viszünk tovább az új évre. Milyen céljaink, terveink, vágyaink vannak, mi az, amiben változtatni szeretnénk.
Szülőként a párkapcsolat gyakran a háttérbe szorul, pedig hosszú távon éppen ez adja a család egyik legfontosabb alapját.
Ezért készítettem el egy szülőknek szóló ingyenesen letölthető Párkapcsolati évértékelőt és évtervezőt, amely segít visszanézni az elmúlt időszakra, és tudatosabban, egymás felé fordulva tervezni a következőt.
A füzet az ősszel megjelent Mi ketten - a párkapcsolat mint a család megtartó ereje című könyvem szemléletére épül, és akkor is hasznos lehet, ha csak egy nyugodt beszélgetésre vágytok. Amikor a cél nem a megoldás, hanem a kapcsolódás. 💛
➡️ Ha jól jönne egy ilyen közös megállás, a letölthető füzetet megtalálod a honlapomon.

29/12/2025

21/12/2025

Nemrég egy apró, mégis különösen sokatmondó ajándékot kaptam. Egy kis üvegcsét: benne kövek és homok, kívül gondosan megkötött zsinór, rajta egy medál. Egyszerű, mégis jelentéssel teli.

A medálon ez áll: “A great therapist is hard to find and impossible to forget”.
Ez a mondat azóta is bennem van. Talán azért, mert pontosan azt a tapasztalatot fogalmazza meg, amely a terápiás folyamat lényegéhez tartozik, mégis nehezen önthető szavakba. Nehéz rátalálni arra az útra – és arra az emberre –, akivel biztonságban lehet elindulni.

A bizalom megadása az egyik legnehezebb döntés. Nem magától értetődő, kinek adjuk oda a történetünket, a sérülékenységünket, a kimondatlan részeinket. Éppen ezért különösen fontos, hogy amikor választunk, figyeljünk arra: legyen meg az az összhang, amelyben megszülethet a biztonság érzése. Mert terápiás folyamatban nemcsak módszerek találkoznak, hanem emberek is.

Év vége felé különösen gyakran állunk meg számot vetni. Mit értünk el, miben változtunk, és mi az, ami még mindig hiányként van jelen? Sokakban ilyenkor születik meg a gondolat, hogy talán másként szeretnék tovább élni az életüket. Hogy talán segítségre lenne szükségük. És közben ott van az is, mennyire nehéz mindezt kimondani, mennyire nehéz megtenni az első lépéseket.

A belső terep, amelyen ilyenkor végig kell haladni, gyakran bizonytalan és fárasztó. Mégis újra és újra azt tapasztalom, hogy amikor valaki vállalja ezt az utat, annak van értelme. Nem mindig gyors, nem mindig látványos, de mélyen ható és tartós változásokat indíthat el.

Ez az ajándék számomra emlékeztető lett arra, hogy az együtt megtett út nem ér véget egy folyamat lezárásával. Ami valódi kapcsolódásban születik, az beépül az élettörténetbe – csendesen, de maradandóan.

13/12/2025

❗️❗️

A Szőlő utcai eset kapcsán a sok együttérző hozzászólás mellett láttam olyanokat is, hogy "megérdemlik" és "mi is felnőttünk így".

Nos: nincs igazuk azoknak, akik így gondolják.

Sőt sokszor maguk is bántalmazott gyerekek voltak.
Az agyunk azt véli normálisnak "alapnak", amit gyerekkorában megszokott.
Ha a pofon és a fenékrecsapás volt az, akkor azt.

De a bántalmazást nem szabad normalizálni semmilyen formában. Nem nevelési eszköz, hanem olyasvalami, amit rombol: mélyen, láthatatlanul, gyakran egy életre.

👉 A kisgyerek idegrendszere törékeny. Még épül, formálódik. A szülő viselkedése szó szerint átalakítja az agy fejlődését.
A félelem, a kiszámíthatatlanság, a megszégyenítés és a fájdalom olyan idegpályákat erősít, amelyekre később a felnőttkori szorongás, elkerülés, dühkitörések vagy kapcsolati káosz épül. A bántalmazott gyerekekből gyakran bizonytalan vagy dezorganizált kötődésű felnőttek lesznek, akik:

- nem tudnak bízni,
- szélsőségesen reagálnak,
- félnek az intimitástól, miközben kétségbeesetten vágynak rá,
-nehezen szabályozzák az érzelmeiket,
- sokszor olyan párkapcsolatokba kerülnek, amelyekben újra aktiválják a gyerekkori traumákat.

👉 Sokan mondják: “Engem is így neveltek, mégis rendben vagyok.”
Nem, nem vagyunk rendben attól, hogy túléltük. Ez nem az egészség, hanem a túlélési mechanizmusunk bizonyítéka. Sok felnőtt épp azért bagatellizálja a bántalmazást, mert magában is elfojtotta annak hatását. A generációs minták pontosan így öröklődnek tovább: kimondatlan, feldolgozatlan sebekkel.

A bántalmazás minden formában pusztít:

- a fizikai bántás rombolja az idegrendszer biztonságérzetét,
- a lelki bántalmazás megtöri az önértékelést,
- a megalázás szégyenhez és önutálathoz vezet,
- az érzelmi elhanyagolás ürességet, magányt és kötődési zavarokat okoz.

👉 Ne tévesszük szem elől: a gyermekbántalmazás neurológiai trauma.
A stressztől az amigdala túlérzékennyé válik, a döntéshozásért és önszabályozásért felelős prefrontális kéreg alulműködik, a stresszrendszer “beragad”.

Így alakulhat ki a komplex poszttraumás stressz zavar (CPTSD):
nem egyetlen esemény okozza, hanem a folytonos félelemben élés. A gyerek arra tanul rá, hogy a világ veszélyes, ő maga pedig tehetetlen.

👉 A bántalmazó felnőtt gyakran nem gonosz csak tehetetlen. Nem ura a saját érzelmeinek, nem tudja szabályozni a dühét, frusztrációját. Sokszor ő maga is bántalmazott gyermek volt. A bántalmazás nem a gyerekről szól, hanem a felnőtt érzelemszabályozási hiányosságairól.
De az ok nem teszi indokolttá a tettet. A gyerek pedig semmiképp sem felelős érte.

👉 Miért ne “neveljünk" bántalmazással?
Mert egy akadályozott idegrendszerű, bizonytalan kötődésű, traumatizált gyerekből nem lesz sem stabil gyermek sem stabil felnőtt. A hatásai évtizedek múlva is érezhetőek:

- magasabb depresszió- és szorongásszint,
- önértékelési zavarok,
- párkapcsolati bizalmatlanság,
- kimondatlan szégyen,
- önszabotáló életmód,
- nagyobb esély függőségekre,
- alacsonyabb teljesítmény és önbizalom munkahelyen,
- és szinte minden esetben: továbbörökített bántalmazás.

A társadalom pedig ezt a terhet viseli: több beteg ember, több instabil kapcsolat, több válás, több idegrendszerileg kimerült szülő, kevesebb érzelmileg egészséges gyerek. Ennek a súlya óriási.

👉 És hogy egy kisebb "odacsapásból" mi lesz?
Egy olyan felnőtt, aki nem érti, miért fél az intimitástól.
Aki túlreagál vagy alulreagál.
Aki nem tud bízni.
Aki saját gyerekével is bizonytalan lesz.
Aki hordoz egy sebet, amiről azt hiszi, már rég begyógyult: de valójában sosem.

A Szőlő utcában a gyerekek bár büntetésből vannak ott de nehéz helyről jönnek.
Éppen ezért kellene még inkább óvni őket.
Ők már így is traumatizáltak. Már így is vittek magukkal annyi fájdalmat, amennyit egy gyereknek soha nem lenne szabad. Nem ezt érdemlik.
Nem “rossz gyerekek”, hanem sebzett gyerekek. Nem attól illeszkednek majd be a társadalomba, hogy "jól megtanulták" mit nem szabad, hanem attól, hogy segítettek nekik a gyógyulásban.

Senki nem érdemli, hogy bántsák.
Különösen nem egy gyerek.
És különösen nem olyan gyerek, aki már így is túl sokat élt át.

Nem szabad normalizálni a bántalmazást.
Nem szabad hallgatni róla.
És nem szabad úgy tenni, mintha nem lenne következménye az egyéni sorsokra vagy a társadalomra. Mert van.

Életre szóló.

(Vida Ágnes pszichológus)

05/12/2025

🌲 Karácsony közeledtével mindig fontosnak tartom beszélni arról a kérdésről, hogy jó-e ha az elvált szülők együtt karácsonyoznak, természetesen csakis a gyerek(ek) érdekében.
😔 A gyerekek érdekében hozott döntések néha azonban éppen ellenük fordulnak. A szülők a legnagyobb jóindulattal és tudatossággal sétálnak bele olyan csapdahelyzetekbe, melyek nem hogy használnak, hanem inkább ártanak a gyermek lelkének.
Miért lehet ilyen a közös ünneplés is?
🎁 Nehéz elképzelni, hogy minden szereplő nyugodt és derűs ilyenkor. Még egy hagyományos családban is lehet idegeket próbára tevő időszak ez, hát még ha olyan emberek találkoznak, akik egyébként nemet mondtak a további közös életükre. Nagyon sok nehéz érzelem kavaroghata levegőben, melyek könnyen megmérgezhetik az ünnep hangulatát és így negatívan hatnak a gyerekek lelkére is.
🎁 Ha mégis mindkét szülő teljes boldogságban van jelen, akkor a jó hangulatban könnyen felmerül a gyerekekben a kérdés:"Ha ilyen jó így együtt, akkor miért nincs mindig így? Akkor miért váltatok el?" Ilyen kérdések megjelenése erősítheti az újraegyesítési fantáziákat.
🎁 Ha a gyerkőc úgy érzi, van még esély anyát és apát összehozni, rengeteg mentális energiát fordít az ezen való töprengésre. Feladatának tekintheti a szülők összehozását, ami egyrészt elvonja figyelmét a saját életfeladataitól, másrészt együtt járhat kudarcérzéssel, bűntudattal és a válást követő gyászmunkában való elakadással is.
🎁 A válás után idővel megjelennek mindkét fél oldalán új partnerek, akikkel elkezd kiépülni egy mozaikcsalád. Az új párban a kívülállóság, a másodrendűség érzését keltheti a volt házastárssal való közös karácsonyozás. Ettől gyengülhet a párkapcsolati szövetség, ami az újonnan épülő mozaikcsalád alapja lenne.
🎁 A közös karácsonyozással egy hamis valóságot mutatunk a gyerekeinknek: már nem vagyunk egy család, mégis úgy teszünk, mintha azok lennénk.Ugye mi sem szeretnénk, haa gyermekünk is ugyanezt tenné velünk, azaz hamis valóságot festene le az iskolai teljesítményéről vagy bármi másról, ami vele történik?
👍A gyerekek érdeke minden esetben azt kívánja, hogy a helyzetek egyértelműek, a viszonyrendszerek tiszták, az ezekről való kommunikáció pedig hiteles, önazonos legyen. Karácsonykor is!

29/11/2025

Van egy mese, amit Alice Miller pszichoanalitikus könyvében olvastam, sajnos egy nagyon rossz magyar fordításban. Éppen ezért most a saját szavaimmal mesélem el. A mese eredeti szerzője Alphonse Daudet.

A mese azokról az emberekről szól, akik egész életükben túlzóan kiszolgálják a másik embert, túl sokat tesznek másokért, még akkor is, amikor már önmagukkal kellene foglalkozniuk.

Kicsit szürreális ez a mese, de nagyon jól megmutatja a túlzottan odaadó emberek életének a jellemző stációit.
Ők azok a parentifikálódott gyerekek, akik már az anyatejjel szívták magukba, hogy csak akkor szerethetőek, ha egyfolytában teljesítenek, lemondva a saját igényeikről. Fogadjátok szeretettel.

Mese az önfeláldozásról
(Az eredeti címe: Az arany agy)

Volt egyszer egy gyermek, akinek aranyból volt az agya. Szülei egész véletlenül vették észre, hogy gyermekük egész más, mint a társai. Történt egyszer, hogy egy baleset utáni fejsérülés következményeként vér helyett arany folyt a fejéből.

Ettől kezdve nagyon vigyáztak rá a szülei, hiszen kincset ért a gyermekük. Egyáltalán nem engedték, hogy más gyermekek közelébe menjen és azokkal játszon, mert féltek, hogy értékes gyermeküket el fogják lopni.

Amikor a kisfiú nagy fiúvá vált, és ki akart lépni az önálló életbe, akkor azt mondta neki az anyja:
"Egész életünkben rengeteg áldozatot hoztunk érted, ezért itt az ideje, hogy hálád jeléül adj nekünk a gazdagságodból!"

Akkor a fiú kivett egy darab aranyat az agyából és odaadta az anyjának.

Ezután a már férfivé serdült fiú egy bajba jutott jó barátját befogadta magához, aki azonban egy éjjel kirabolta őt, és meglógott.

Főhősünk akkor úgy határozott, hogy ezentúl senkinek sem árulja el a titkát, inkább dolgozni fog, egyébként is, a tartalékai már eléggé megfogyatkoztak.

Történt egy nap, hogy beleszeretett egy szép leányba, aki viszont szerette őt, de ez a lány szerette a szép és drága ruhákat is, amelyekkel a férfi szeretete jeléül elhalmozta őt.

Majd feleségül vette a lányt, akivel boldogan élt. Sajnos azonban a fiatalasszony két év múlva meghalt. A férfi minden maradék vagyonát a fényűző temetésre költötte.

Ezután a férfi visszavonultan élt, egyedül, elgyengülten, szegényen és boldogtalanul, amikor egyszer kilopakodott az utcára, és egy kirakatban meglátott egy csodaszép csizmát, ami pont jó lett volna a feleségének.
Sajnos elfelejtette, hogy a nő már nem él, talán azért, mert az egyedüllétben a gondolatainak élt, vagy azért, mert már nem működött az agya, hiszen minden aranyát elpazarolta.

Betért az üzletbe hogy megvegye az áhított csizmát, és abban a pillanatban elvágódott, és a földön immár egy halott férfi feküdt."

Daudet, aki gerinc beteg volt, a meséhez a következő gondolatokat fűzte:

"Ez a történet kitaláltnak tűnhet, pedig az első szótól az utolsóig igaz. Vannak emberek akiknek az életben a legcsekélyebb dolgokért is lényegükkel, lényükkel és gerincükkell kell fizetniük. Ez állandóan visszatérő fájdalom számukra.
És aztán, mikor már belefáradnak a bajokba...."
(Fejezzétek be a gondolatot!)


(Fotó: Unplash - Alexander Gray)