Mártáné Papik Anita tanácsadó szakpszichológus

23/08/2025

Fontosnak tartom megosztani a saját érzéseimet az iskolakezdéssel kapcsolatban, mert újra és újra találkozom azzal, hogy a szülők megkönnyebbülnek, amikor kiderül: nincsenek egyedül a kételyeikkel.

Sok szülő küzd a saját érzései megértésével. Ha beszélünk róla, ha nyíltan kimondjuk, hogy az iskolakezdés egyszerre lehet öröm és szomorúság, akkor normalizáljuk azt, amit oly sokan csendben hordoznak, s hogy tudják, nincsenek egyedül. 🤍

Most, hogy alig 1 hét múlva a legkisebb gyerekem is iskolába indul nemcsak neki, hanem nekem is új korszak kezdődik.

A legtöbbször az iskolakezdésről úgy beszélünk, mint a gyermek nagy mérföldkövéről, pedig legalább annyira érinti a szülőket is.

Az első osztály kezdetén valójában párhuzamosan több „leválási folyamat” is zajlik. A tegnap még óvodás gyermek, szinte egyik pillanatról a másikra, kilép az óvoda védett, játékos világából, és belép egy strukturáltabb, teljesítményorientáltabb közegbe.

Mintha csak tegnap lett volna a beszokatás, a hosszú integetések az ablakban, a soha véget nem érő elköszönő ölelések, s ilyenkor megannyi emlék tör elő bennünk.

A ballagás szép lezárása az ovis éveknek, de gyakran akkor még nem is igazán tudatosul a szülőkben, hogy innentől el kell engedniük azt az életszakaszt, amikor a gyerek még „kicsi volt”. Ez az elengedés sok érzést hoz magával: szorongást, kétséget, olykor bűntudatot is. Bennem is felmerülnek a kérdések: vajon jól érzi majd magát? Lesznek barátai? Nem lesz túl nagy teher számára az iskola? Jól fogom tudni támogatni?

Fontos tudni, hogy mindez teljesen természetes. Ezek mögött a kérdések mögött ott van a felelősség és a szeretet. Szülőként érezzük, hogy most is, mint eddig mindig, biztonságot kell adnunk – miközben ő maga is tanulja az új helyzetet. Az iskola ugyanis nemcsak a gyereknek új élmény, hanem a szülőknek is: új közösség, új szabályok, új kapcsolatok a pedagógusokkal, a szülőtársakkal.

Amikor a család legkisebb gyermeke kezdi az iskolát, különösen érezhető, hogy egy korszak végleg lezárul. Szülőként nemcsak a gyerek önállósodásával kell szembenézni, hanem a saját szerepünk változásával is. Valójában én is gyászolom ezt a korszakot, amely most véget ér. El kell engedni a kisgyermekkort, azt a védett, bensőséges világot, melyet eddig együtt éltünk meg.
És ez nem könnyű, hisz ezzel a saját életem egy szakaszát is búcsúztatom.
Ez az élethelyzet egyszerre hoz szomorúságot – mert valami véget ér –, és örömöt – mert valami új elkezdődik.

Természetes, hogy tele vagyunk bizonytalansággal, kérdésekkel, hisz az a célunk, hogy a gyermekünk biztonságban legyen, és megtalálja a helyét a világban. Szülőként most azt kell leginkább szem előtt tartanunk, hogy pajzsként álljunk mellettük – nem helyettük, nem előttük, hanem mögöttük és körülöttük. Ez az a kettősség, ami miatt egyszerre nehéz és csodálatos szülőnek lenni.

📌 Ajánlott olvasmányok szülőknek 📚

• Vekerdy Tamás: Kicsikről nagyoknak
• Vekerdy Tamás: Jól szeretni – Tudod-e, hogy milyen a gyereked?
• Ranschburg Jenő: Szülők könyve
• Kádár Annamária: Mesepszichológia 1–2.

(Kép forrás: Pinterest)

22/08/2025

Orvos-Tóth Noémi klinikai szakpszichológus gondolatai azon szülők részére, kiknek gyermekei most kezdik meg az iskolás éveiket! ❤️
10 pont, amit szem előtt kell tartanod, ha a gyereked most kezdi az iskolát
1. Az a gyerek, aki tegnap még óvodás volt, nem lesz egyik napról a másikra iskolás, akkor sem, ha reggelente már oda viszed be.
2. Az iskolai ritmusba lassan, fokozatosan szoknak bele a gyerekek, ne várd el, hogy mától minden zökkenőmentesen történjen.
3. Minden gyereknek megvan a saját tempója, igyekezz ne a többihez hasonlítgatni.
4. Találd meg azt, amiért dícsérheted, és ne azt keresd, amiért számonkérheted.
5. Ne azt kérdezd tőle ami téged érdekel, hanem azt, ami neki fontos.
6. Ne az érdekeljen, hogy csöndben figyelt-e, hogy szófogadó volt-e, azt kérdezd, hogy mi volt a legizgalmasabb, a legviccesebb, a legérdekesebb aznap.
7. Többet segítesz neki, ha az asztal melletti gyakorlás helyett engeded minél többet mozogni: ugrani, futni, sokat bukfencezni. Ezek a nagymozgások segítik, hogy idővel képes legyen a finom, jól koordinált mozgások kivitelezésére is.
8. Ne törődj azzal, hogy tud-e már írni, olvasni. Azt figyeld, hogy csillog-e a szeme, hogy ragyog-e a tekintete, amikor érte mész.
9. Ne indítsd a napot feszült rohanásban. Inkább keljetek fel 20 perccel korábban, hogy legyen időtök elkészülni.
10. Ne szorongj! A gyerek érzi, akkor is, ha nem mondod, és ő is szorongani kezd, a szorongás pedig a teljesítmény gyilkosa.

19/08/2025

Nagyon fontos gondolatok hangzanak el. Jó szívvel ajánlom!

16/08/2025

(Kép forrása: Kapitány Műhely - Gyermek coaching/Facebook)

05/08/2025

a gyermek kezébe ahhoz, hogy újra magára találjon. A Mosoly-terápiák célja a fizikailag és érzelmileg meggyötört gyermek támogatása a gyógyulásért való küzdelemben. A rendszeres terápiás foglalkozások hatékonyan egészítik ki és teszik teljessé a kórházi gyógyítás folya...

03/08/2025

Útkeresés – nem csak fiataloknak

Az útkeresés nem kizárólag a fiatal felnőttkor sajátja. Bár sokan ehhez az időszakhoz kötik a pályaválasztást, a jövőtervezést és az identitás kialakítását, valójában bármely élethelyzetben előfordulhat, hogy újra kell értékelni az eddigi irányokat. Egy munkahelyi kiégés, egy kapcsolat átrendeződése, a szülői szerep változása, költözés vagy veszteség mind lehetnek olyan fordulópontok, amelyek kérdéseket vetnek fel: Merre tovább? Mi fontos most? Milyen életet szeretnék élni?

Az ilyen döntéshelyzetek gyakran bizonytalanságot hoznak. A „ha ezt választom, miről mondok le?” dilemmája mögött mély emberi szükségletek húzódnak: biztonság, önazonosság, kapcsolódás. Ezek tisztázása időt és belső figyelmet kíván. Gyakori, hogy régi minták, félelmek vagy mások elvárásai is megszólalnak ilyenkor, és ezek akár el is fedhetik a saját vágyakat, irányokat.

Az első lépés sokszor az elfogadás. Ahelyett, hogy a bizonytalanságot hibaként vagy gyengeségként értelmeznénk, érdemes úgy tekinteni rá, mint természetes állapotra, amely változásra hív. Az útkeresés nem elveszettséget jelent, hanem nyitottságot a változásra — egy olyan belső mozdulatot, amely valami új felé tart.

Az útkeresés során különösen fontos megkülönböztetni a belső szükségleteket a külső elvárásoktól. A társadalmi, családi vagy szakmai nyomás könnyen elnyomhatja azt a belső hangot, amely tudja, mire van valóban szükség. Ennek meghallása sokszor csak csendben, elvonulásban, vagy önreflexív gyakorlatokon keresztül válik lehetővé. Ilyen lehet például a naplóírás, meditáció vagy egy őszinte beszélgetés, amelyben megengedjük magunknak a bizonytalanságot is.

Gyakori jelenség az elakadás a mérlegelés szakaszában. Ilyenkor hasznos lehet a problémát kisebb, átláthatóbb lépésekre bontani. Például egy érdeklődési kör felfedezése, egy új képzés megismerése vagy egy inspiráló beszélgetés máris segíthet enyhíteni a tehetetlenség érzését.

A változással járó félelem természetes, de nem feltétlenül akadály. Sokszor érdemes megvizsgálni, pontosan mitől tartunk. Reális aggodalmak, mint az anyagi bizonytalanság vagy a kudarctól való félelem mellett mélyebb, belsőbb félelmek is húzódhatnak, például az ismeretlentől, az elutasítástól vagy attól, hogy valóban önazonos döntést hozzunk. A félelem ebben az értelemben nem akadály, hanem iránytű is lehet — ha figyelünk rá, sokat elárul arról, mi igazán fontos számunkra.

Az útkeresés nem egyszeri feladat, hanem egy életen át visszatérő folyamat. Lehetnek benne kitérők, zsákutcák és váratlan fordulatok. A lényeg nem az, hogy mindig legyen kész válasz, hanem hogy megtanuljunk figyelni önmagunkra, türelmesek maradjunk a belső folyamattal, és bízzunk abban, hogy a saját utunk lépésről lépésre kirajzolódik.

28/07/2025

27/07/2025

A gyerekekkel szemben alkalmazott 'csenddel verés' nagy károkat okoz a gyermek lelkivilágában. Sajnos a szülők előszeretettel alkalmazzák, mert azt gondolják, hogy ez sokkal jobb büntetési forma, mintha rácsapnának a gyermek fenekére. Szeretnélek titeket megerősíteni abban, hogy egyik büntetési forma sem elfogadható, de most csak a passzív büntetési formáról írok.

Ha a szülő a gyerek érzéseit semmibe veszi, akkor érvényteleníti őt. Hiszen a szülőnek biztonságot kellene adnia. Ha ennek ellenére sem reagál a gyermek számára érthető módon, az sajnos a szégyen érzését szüli a gyermekben. Napjainkban még mindig jelen van ez a passzív-agresszív büntetési forma. Ez gyakorlatilag a szeretetteljes kapcsolódás megszakítását jelenti a gyermek számára. A szülővel való kapcsolódás létfontosságú, elengedhetetlen, és enélkül gyakorlatilag életképtelenné válnak a gyerekek. Érzelmi kiüresedést élnek át azok a gyerekek, akiknek gyakran volt része az érzelmek megvonásában. Azt tapasztalom, hogy amikor felnőttként eljönnek terápiába, még ott sem tudjak azonnal elmondani a szülő passzív- agresszióját, mert ők szégyellik magukat a szülők helyett.

Az a gyerek, aki megéli azt, hogy hirtelen megszűnik a szeretetkapcsolat biztonsága, egy olyan mély szorongást él át, ami nagyon hasonlít a halálfélelemhez. Tehát ha ez rendszeresen megtörténik a családban, akkor ez tulajdonképpen egy ismétlődő trauma. Egy olyan trauma, ami a gyermek életét végigkíséri, hiszen a szülő rendszeresen alkalmazza.

Egészen hétköznapi dologról beszélünk és mégis milyen mély nyomokat hagy az ember életében! Sajnos ez a korai tapasztalat később megjelenik a párkapcsolatában is. Vagy úgy, hogy olyan társat választ, aki gyakran nem válaszol neki, amikor beszélgetnek, tehát csenddel bünteti őt, vagy úgy, hogy majd ő is alkalmazza a saját gyermekével szemben ezt a büntetési formát, így generációról generációra fog öröklődni.

Sajnos ebben a csendben nem oldódnak meg a problémák, ebben a csendben nincsen szeretet. Ebben a csendben belső magány lakozik.

(Fotó: Tkliwi nihiliści opanowujący pozycję dystansu)

20/07/2025

Megtanítjuk-e még a gyerekeinket vágyakozni?

Az elmúlt pár napban több olyan zenekart is láttam a Campus Fesztiválon, amelyek gyerekkorom óta a kedvenceim.
Kamaszként kazettáról kazettára másoltuk a számaikat, betéve tudtuk a szövegeiket, és arról álmodoztunk, milyen lenne egyszer élőben hallani őket.
Most pedig ott álltam a tömegben, és a torkomban dobogó szívvel énekeltem velük minden dalt. Ez igazi beteljesült álom volt.

Ahogy ott voltam, elgondolkodtam:
vajon a mai gyerekeknek vannak-e még ilyen hosszú évekig dédelgetett álmaik?
Vagy a rohanó világban, a szülők időhiánya és a sok elvárás miatt elvész a mély vágyakozás képessége?

Miért fontos a vágyakozás és a késleltetés?

A pszichológiában régóta tudjuk, hogy a késleltetett jutalom – vagyis amikor várni kell valamire, amire vágyunk – az egyik kulcs a sikerhez és a belső erőhöz.
A híres „marshmallow-kísérlet” is azt mutatta meg, hogy azok a gyerekek, akik képesek voltak kivárni a nagyobb jutalmat, felnőttként kitartóbbak, rugalmasabbak és céltudatosabbak lettek.
A várakozás ugyanis megtanítja az önkontrollt, a tervezést és azt, hogyan kezeljük a frusztrációt – mindezt játékos, de életre szóló tapasztalatként.
Ha minden azonnal a gyerek kezébe kerül, ezek a készségek nem fejlődnek ki.
Pedig a vágyakozás nem hiány, hanem belső motor: az a hajtóerő, ami előre visz.

Fontos lenne tudatosan teret hagyni a gyerekeknek a vágyakozásra és a várakozás izgalmára.
Nem kell mindig azonnal betölteni minden űrt. Hagyjuk, hogy maguk is tegyenek lépéseket az álmaik felé.

Az álmok nemcsak a célt jelentik, hanem az utat is, amit meg kell járnunk értük. A várakozás és a kitartás tanít meg arra, hogy minden beteljesült álom igazi ajándék legyen.

(Kép forrása: Pinterest)

19/07/2025

"Én már nem ...

akarok rohanni, elfáradtam. Nem akarok megfelelni senkinek. Nem tartozom elszámolással az életemről. Azt csinálok, amit akarok, ha én jól érzem magam, akkor nincs mit megbánnom.

Csak meg akarok állni, abbahagyni a versenyfutást az idővel. Nem sietni, nem futni, csak sétálni szeretnék.

Nem akarok azon agyalni, kinek hiányzom,ki szeret, ki nem, ki keres, ki nem, kinek számítok és kinek nem. Egy életem van, azt teszem, ami nekem jó, nem kérek a megfelelésből.

Én már nem ...

Én már nem akarok válaszokat. A múltamból, az emberektől, akik cserben hagytak, akik ott hagytak, akik miatt kifordultam magamból és akik ott hagytak, és akiknek nem számítok.

Már nem keresem a miérteket. Inkább csak elfelejtem a kérdést, és azt, hogy volt.

Nem volt igazi, nem volt helyes, nem jó helyre szálltam fel, vagy csak rossz állomáson kötöttem ki, de már újra visszatértem, és saját magam vagyok.

Én már nem ...

Én már nem várok, de nem is rohanok, egyszerűen csak hagyom megtörténni a dolgokat, hagyom a sorsot, hogy engedjen. Nem várok senkire, nem vesztegetem az időmet.

Én már elengedtem a múltam...

Én még nem ...

Én még nem adom fel, szárnyalok. Én még élek, néha még futok, néha már nem rohanok. Csak megyek az úton, és ha kereszteződéhez érek, hagyom, hogy a szívem irányítson.

Én még igen...

Én még élek, még akarok szeretni, én még sok boldog pillanatos akarok, én még utazni vágyom, én még táncolni akarok az esőben, stoppolni akarok az országúton, elfeküdni egy virágos réten. Ölelni akarom azokat, akiket szeretek, sikítani akarok egy hullámvasúton, látni a világ csodáit, piramist látni és hegyeket mászni, új kultúrákat megismerni, én még ÉLNI akarok !

Én már nem ....

Én már nem félek, nem félek az egyedülléttől, nem félek attól, hogy nem kellek, nem akarok félni attól, hogy fájni fog, én csak élek, ha kell őrülten, ha kell kockáztatva, minél több saját pillanattal, ami mind az enyém.

Nem rohanok, nem futok, vagy ha igen, néha megállok, hogy körülnézzek, van-e mellettem valaki."
Ács Vivien

14/07/2025

☝️

Nem minden sértődés jelenti azt, hogy valami rosszat tettél. Néha csak azt mutatja, hogy a másik nem szokott hozzá a határokhoz, főleg nem a tieidhez. A kapcsolat dinamikája akkor kerül felszínre, amikor először mondasz nemet. Ilyenkor derül ki, hogy a kötődés kölcsönös volt-e, vagy csak addig tartott, amíg te mindent bevállaltál. Egy határvonal nem szakít el senkit, csak láthatóvá teszi, ki merre áll.

04/07/2025

☝️

2023-ban azzal a céllal indítottuk el a Hintalovon Akadémiát, hogy létrejöjjön egy olyan online gyerekjogi tudásbázis, mely bármikor és bárhonnan elérhető, és valódi segítséget, támpontot tud nyújtani a felelős felnőtteknek abban, hogy jobban és magabiztosabban reagáljanak a gyerekek szükségleteire.

Mára már több mint 11.000-en tanulnak velünk. Hiszünk abban, hogy a tudás mindenkié – és végtelenül hálásak vagyunk azért a rengeteg támogatásért és figyelemért, amit az elmúlt hetekben kaptunk tőletek. Ezért úgy döntöttünk, hogy a nyárra mindenki számára megnyitjuk az Akadémiát: július 1. és augusztus 31. között minden képzésünk teljesen INGYENES!

Nézz körül a Hintalovon Akadémián, válassz, és tanulj velünk: https://hintalovon.hu/hintalovon-akademia/!