Mártáné Papik Anita tanácsadó szakpszichológus

20/09/2025

Szenzorosság tévhitek:

🔸A szenzorosság el tud múlni.
Nem. A szenzorosság nem tud elmúlni.
A mértéke változhat akár naponként is, a stressz szinttel, kimerültségi szinttel, a környezet hatásaival stb. Változhat élete során az, hogy mennyire és milyen ingerekre szenzoros, de elmúlni teljesen nem tud.

🔸 Ha kitesszük egy ingernek újra és újra, vagy hosszabb ideig, akkor majd hozzászokik és már nem fogja zavarni.
Autistáknál gyakran pont az ellentéte következik be. Minél inkább ki van téve egy ingernek, annál inkább elkezdi zavarni és túltelíti, majd meltdown lesz a vége.

🔸 Csak túlérzékeny, nyafogós, meg kéne emberelnie magát, kevés az akarata.
A szenzorosság fizikai és lelki fájdalmat okoz. Nem az akaratától függ az, hogy ezt hogy kezeli.
Úgy képzeld el, hogy mondjuk forró vízben kell tartanod a kezed, pedig fáj, ég, szenvedsz, ki akarod húzni és azt mondják, hogy jaj minek nyafogsz, semmi akaraterőd. Látod ez mennyire abszurd. Na a szenzorosság pont ilyen.

🔸 Ha nem látszik rajta, hogy zavarná valami inger, akkor nem is zavarja.
Sok autista a szenzorosságát is maszkolja.
pl.: zavarja egy erős zaj de úgymond összeszorítja a fogát, kibírja, ugy tesz, hogy minden oké, majd mikor senki sem látja kiborul.

Én pl mindig nagyon sokat szorongtam és nem tudtam miért. Mikor kipróbáltam a fülvédőt, felére csökkent a szorongásom és akkor esett le, hogy eddig észre se vettem, hogy zavarnak a zajok, csak az erős szorongásom jelezte, amiről senki sem gondolta, hogy benne van a szenzorosság nagyrészt.

🔸 A szenzorosság csak a ‘súlyos’ vagyis hivatalos nyelven magas támogatási igényű autizmushoz tartozik
Bármelyik autista lehet erősen szenzoros. Ez nem függ az intellektuális szinttől, egyéb nehezítettségektől.

🔸 A szenzorosság csak gyerekeket érint.
Nem így van. Bármilyen életkorban lehet szenzoros az ember.

🔸 A szenzorosság kitaláció, kifogás.
Nem. A szenzorosság egy valós biológia jelenség, ami egy eltérő agyműködésből adódik.

Vedd komolyan egy autista szenzorosságát!
Mert számára ez egy hatalmas része az életének, ami minden percben kihat rá és hatalmas nehézségeket okozhat.
Ezért nagyon fontos a szenzorossághoz való igazodás mind az autistának magának, mind a környezetének.

(kép: https://proactiveapproaches.co.uk/creating-your-own-sensory-box-a-tool-for-calm-and-connection/)

13/09/2025

Megvan az a jelenet, amikor a neurodivergens gyereked iszonyú éhesen odaslattyog a hűtőhöz, feltépi az ajtót, bámulja egy darabig a belsejét, majd egy hatalmasat sóhajt, visszacsukja, és inkább visszamegy a szobájába, hogy ott csendben, méltósággal éhen haljon?

Te meg ott állsz, hogy mi a franc történt már megint? Ott a kaja. Van virsli. Van joghurt. Van sajt. Van maradék leves. Olyan is van, amit még tegnap könyörögve követelt. És most hirtelen semmi nem jó?

Na, ilyenkor nem arról van szó, hogy kényeskedik, vagy szándékosan hal éhen a drámai hatás kedvéért. Itt megint a neurodiverz agy klasszikus műsorát látjuk, amit nevezhetnénk úgy is: “Executive Functioning összeomlás: a hűtőnél edition.”

Ugyanis az, hogy mit egyek, az egy normálisan működő agynak egy gyors, pár másodperces belső folyamat. Az ND agynak viszont ez egy több szintes döntéshozatali labirintus, tele akadályokkal.

🤌 Először is ott van a túl sok opció. Túl sok szín. Túl sok forma. Túl sok lehetőség. És mindegyikhez kapcsolódik valami apró, de fontos változó: ahhoz kell kés? Ezt muszáj melegíteni? Van hozzá a megszokott márkájú ketchup? Múltkor is furcsa volt az a sajt, lehet, hogy most is az lesz? Az alma az alma, de lehet, hogy ez a savanyú fajta. És akkor inkább nem.

🤌 És mindehhez jön a másik nagy ellenség: a döntési bénulás. A gyerek nem tudja eldönteni, hogy mit enne, mert az érzékelése nem súlyozza jól a preferenciákat. Minden lehet jó – vagy semmi sem az. És akkor az agy úgy dönt, hogy inkább nem dönt. Mert ha nem dönt, nem lehet rosszul dönteni. És akkor legalább nem kell majd elviselni a csalódást, hogy “na, ez sem esik jól.” (Ugye, tudtok követni? 🙈)

🤌 És végül ott van az energia-kaja végtelen körforgása. Mert ugye: éhes ➡️ nincs energiája eldönteni, mit egyen ➡️ nem eszik ➡️ még éhesebb ➡️ még kevesebb energia ➡️ még kevesebb döntési kapacitás és így tovább.

Sokszor maga a gyerek sem érti, miért nem tud enni. Csak valami nem jó. És ez a valami nevű fura, körülírhatatlan érzés ott ül a gyomrában meg a fejében, és mindenre azt mondatja vele, hogy “f*ck”.

🤓 Ami ilyenkor segít: előre megbeszélt, biztonságos opciók. Például legyen a hűtőben egy doboz, amiben mindig ott van “az a kaja”, amit bármikor ehet, kérdés nélkül. Vagy legyenek kis cetlik: “Ha nem tudsz dönteni, talán ez jó lesz.” Minél kevesebb a döntés, annál nagyobb az esélye, hogy tényleg eszik is valamit.

És ha egyszer már megvan az, hogy “aha, ez egy ilyen pillanat”, akkor te is könnyebben tudsz majd segíteni. Nem kérdezel rá tízszer, hogy “de most akkor nem vagy éhes?”, nem kezded el felsorolni a lehetőségeket, mert az csak még több input és nem kezdesz el morogni, hogy még egy kenyeret sem képes megkenni magának. Csak ott vagy, és azt mondod: “Gyere, itt van egy tányér bolognai spagetti, tudom, szereted.” (Akkor is, ha az egész család ekéz, mert "kiszolgálod" és hogy "csak kihasznál".) És ha rábólint, akkor megmentettél egy gyereket az önkéntes éhhaláltól. 👌

11/09/2025

Az önismereti folyamat nem lineáris - és sokszor kihívásokkal teli. Van, amikor szárnyalsz a sok új tudástól és felismeréstől, és van, amikor elbizonytalanodsz, bukdácsolsz, visszaesel régi viselkedésekbe, mintákba.
De ne feledd, hogy minden lépés számít – a botladozások is lényegesek ezen az úton, nem beszélve persze a kitartás, gyakorlás, elköteleződés fontosságáról. Erről szól ez a rövid kis poszt - remélem, neked is sokat ad.

07/09/2025

❗️

Sokan azt hiszik, hogy az OCD-s ember az, aki mindig fertőtlenít, rendmániás, és ideges lesz, ha ferdén van a kép a falon. De ez kb. annyira fedi le az OCD-t, mint amikor azt mondod az autistára, hogy biztos jó matekból. Szóval: nagyon-nagyon-nagyon nem erről van szó.

🤌 Az OCD egy szorongásos mentális betegség. És baromira nem azt jelenti, hogy valaki szeret rendet rakni. Hanem azt, hogy az ember fejében újra és újra felbukkannak zavaró, ijesztő vagy kellemetlen gondolatok, képek, érzések – akarata ellenére, és úgy, hogy nem tud szabadulni tőlük. Ezek ellen pedig az egyetlen eszköze az, hogy valamilyen kényszercselekvést végez. Amit muszáj. Mert ha nem teszi meg, olyan, mintha valami szörnyű dolog történne.

Azért írok erről, mert nagyon sok autista ember OCD-s. Én is. És ennek iszonyú sok oka van, de az egyik legfontosabb: az agyunk próbál biztonságot teremteni egy olyan világban, amit gyakran zavarosnak, kiszámíthatatlannak és félelmetesnek élünk meg. Legalább valami legyen kiszámítható, még ha az egy kényszeres, kínzó ismétlés is.

Szóval az OCD nem csak a tisztaságról vagy a rendmániáról szól. Bármivel kapcsolatban lehet kényszerességed. De tényleg: bármivel kapcsolatban.

🥹 Van, aki állandóan fél, hogy bántani fogja a saját gyerekét. Nem akarja, nem fogja, de a gondolat újra és újra jön, és nem hagyja békén.
🥹 Van, aki folyamatosan visszaolvassa ugyanazt az emailt, mert ha nem elég tökéletes, akkor biztos megharagszik rá a főnöke.
🥹 Van, aki háromszor-hétszer-megint háromszor le kell ellenőrizze, hogy bezárta-e az ajtót, mert ha nem, akkor valaki bejön, kirabolja, megöli, és ő lesz a hibás.
🥹 Van, aki gondolatban listákat pörget újra és újra.
Van, aki belső szavakat, mondatokat ismétel.
🥹 Van, aki fejben mindig kijavítja mások mondatait, különben valami történik.
🥹 Van, aki nem mer elaludni, mert úgy érzi, ha elalszik, valaki meghal.

És mindezek nem látszanak kívülről. Sok OCD-s ember úgy néz ki, mint bárki más. Sőt: mivel szorong, hogy furcsának látják, duplán próbálja titkolni, hogy valami baj van.

❗ Az OCD nem rossz szokás. Nem túlérzékenység. És nem olyan dolog, amit „el kell engedni”. Ez egy nagyon mély, nagyon ijesztő, szorongásokkal teli állapot, ami folyamatosan ott van a háttérben. És ami nem válogat: bármilyen gondolat, érzés, emlék, mozdulat, kép, szám, szó lehet a kényszer tárgya.

Főleg autistaként, amikor már alapból nehéz eligazodni az emberek, a szabályok sokaságában, könnyű belecsúszni abba, hogy a fejedben kialakulnak saját szabályok. És ezek a szabályok sokszor túlnőnek rajtad.

🙏 Úgyhogy ha legközelebb valaki azt mondja, hogy „jaj, OCD-s vagyok, mert megigazítottam a képet a falon”, akkor lehet, hogy csak nevetünk egyet. De közben gondolj bele: van, akinek az OCD nem poén, hanem napi tíz pánikroham, éjszakai sírás, szégyen, megmagyarázhatatlan feszültség, és belső szabályok, amiket megszegni olyan, mintha valakit megölnél.

És az ilyen ember lehet, hogy a barátod. Vagy a gyereked. Vagy te magad.

06/09/2025

02/09/2025

🥰

01/09/2025

Üzenet a gyerekeknek az új tanévre!

Kedves gyerekek!

Ne tegyétek azt, hogy kirekesztetek valakit a játékból,
ne nevessetek hangosan azon, aki félve szólal meg,
és ne hagyjátok, hogy bárki a padban összegörnyedve láthatatlannak érezze magát.

Mert az igazság az:
attól, hogy másokat bántotok, nem lesztek erősebbek.
Sem most, sem holnap….

Ehelyett…
legyetek azok, aki odaszólnak: „Gyere, csatlakozz hozzánk!”
Legyetek azok, akik észreveszitek a csendben meghúzódókat,
és egy mosollyal odahívjátok magatok mellé.
Legyetek azok, aki nemet mondanak a kirekesztésre,
és igent a barátságra.

Mert a kedvesség a legnagyobb erő.
Mert az igazi hősiesség nem a hangos szavakban rejlik,
hanem abban, hogy valaki miatt
az iskola biztonságosabb, barátságosabb helynek tűnik.😊

30/08/2025

TUDTAD, HOGY AZ OKTATÁSI INTÉZMÉNYEKBE A GYEREKNEK VIHETSZ SAJÁT ÉTELT?
Töltsd le ingyenes jogi kiadványunkat, melyben foglalkozunk a fenti témával is...

A neurodivergens gyermekek, akik például szenzoros feldolgozási zavarral vagy más eltérő idegrendszeri működéssel élnek, gyakran speciális támogatást igényelnek az optimális fejlődésük érdekében. Ehhez elengedhetetlen a pedagógusok, a szülők és a szakemberek közötti együttműködés, amelynek alapja az empátia, a rugalmasság és az egyéni szükségletek figyelembevétele.
A Kék Erdő elkészítette a Neurodivergens gyerekek és szüleik jogai a nevelési-oktatási intézményekben című kiadványt. Ez a kiadvány gyakorlati útmutatót nyújt az inkluzív nevelés megvalósításához, kiemelve a megfelelő akadálymentesítési megoldásokat és a támogató környezeti feltételek kialakítását.

Töltsd le díjmentesen sensorylife oldalunkról (linket kommentben találsz)

23/08/2025

Fontosnak tartom megosztani a saját érzéseimet az iskolakezdéssel kapcsolatban, mert újra és újra találkozom azzal, hogy a szülők megkönnyebbülnek, amikor kiderül: nincsenek egyedül a kételyeikkel.

Sok szülő küzd a saját érzései megértésével. Ha beszélünk róla, ha nyíltan kimondjuk, hogy az iskolakezdés egyszerre lehet öröm és szomorúság, akkor normalizáljuk azt, amit oly sokan csendben hordoznak, s hogy tudják, nincsenek egyedül. 🤍

Most, hogy alig 1 hét múlva a legkisebb gyerekem is iskolába indul nemcsak neki, hanem nekem is új korszak kezdődik.

A legtöbbször az iskolakezdésről úgy beszélünk, mint a gyermek nagy mérföldkövéről, pedig legalább annyira érinti a szülőket is.

Az első osztály kezdetén valójában párhuzamosan több „leválási folyamat” is zajlik. A tegnap még óvodás gyermek, szinte egyik pillanatról a másikra, kilép az óvoda védett, játékos világából, és belép egy strukturáltabb, teljesítményorientáltabb közegbe.

Mintha csak tegnap lett volna a beszokatás, a hosszú integetések az ablakban, a soha véget nem érő elköszönő ölelések, s ilyenkor megannyi emlék tör elő bennünk.

A ballagás szép lezárása az ovis éveknek, de gyakran akkor még nem is igazán tudatosul a szülőkben, hogy innentől el kell engedniük azt az életszakaszt, amikor a gyerek még „kicsi volt”. Ez az elengedés sok érzést hoz magával: szorongást, kétséget, olykor bűntudatot is. Bennem is felmerülnek a kérdések: vajon jól érzi majd magát? Lesznek barátai? Nem lesz túl nagy teher számára az iskola? Jól fogom tudni támogatni?

Fontos tudni, hogy mindez teljesen természetes. Ezek mögött a kérdések mögött ott van a felelősség és a szeretet. Szülőként érezzük, hogy most is, mint eddig mindig, biztonságot kell adnunk – miközben ő maga is tanulja az új helyzetet. Az iskola ugyanis nemcsak a gyereknek új élmény, hanem a szülőknek is: új közösség, új szabályok, új kapcsolatok a pedagógusokkal, a szülőtársakkal.

Amikor a család legkisebb gyermeke kezdi az iskolát, különösen érezhető, hogy egy korszak végleg lezárul. Szülőként nemcsak a gyerek önállósodásával kell szembenézni, hanem a saját szerepünk változásával is. Valójában én is gyászolom ezt a korszakot, amely most véget ér. El kell engedni a kisgyermekkort, azt a védett, bensőséges világot, melyet eddig együtt éltünk meg.
És ez nem könnyű, hisz ezzel a saját életem egy szakaszát is búcsúztatom.
Ez az élethelyzet egyszerre hoz szomorúságot – mert valami véget ér –, és örömöt – mert valami új elkezdődik.

Természetes, hogy tele vagyunk bizonytalansággal, kérdésekkel, hisz az a célunk, hogy a gyermekünk biztonságban legyen, és megtalálja a helyét a világban. Szülőként most azt kell leginkább szem előtt tartanunk, hogy pajzsként álljunk mellettük – nem helyettük, nem előttük, hanem mögöttük és körülöttük. Ez az a kettősség, ami miatt egyszerre nehéz és csodálatos szülőnek lenni.

📌 Ajánlott olvasmányok szülőknek 📚

• Vekerdy Tamás: Kicsikről nagyoknak
• Vekerdy Tamás: Jól szeretni – Tudod-e, hogy milyen a gyereked?
• Ranschburg Jenő: Szülők könyve
• Kádár Annamária: Mesepszichológia 1–2.

(Kép forrás: Pinterest)

22/08/2025

Orvos-Tóth Noémi klinikai szakpszichológus gondolatai azon szülők részére, kiknek gyermekei most kezdik meg az iskolás éveiket! ❤️
10 pont, amit szem előtt kell tartanod, ha a gyereked most kezdi az iskolát
1. Az a gyerek, aki tegnap még óvodás volt, nem lesz egyik napról a másikra iskolás, akkor sem, ha reggelente már oda viszed be.
2. Az iskolai ritmusba lassan, fokozatosan szoknak bele a gyerekek, ne várd el, hogy mától minden zökkenőmentesen történjen.
3. Minden gyereknek megvan a saját tempója, igyekezz ne a többihez hasonlítgatni.
4. Találd meg azt, amiért dícsérheted, és ne azt keresd, amiért számonkérheted.
5. Ne azt kérdezd tőle ami téged érdekel, hanem azt, ami neki fontos.
6. Ne az érdekeljen, hogy csöndben figyelt-e, hogy szófogadó volt-e, azt kérdezd, hogy mi volt a legizgalmasabb, a legviccesebb, a legérdekesebb aznap.
7. Többet segítesz neki, ha az asztal melletti gyakorlás helyett engeded minél többet mozogni: ugrani, futni, sokat bukfencezni. Ezek a nagymozgások segítik, hogy idővel képes legyen a finom, jól koordinált mozgások kivitelezésére is.
8. Ne törődj azzal, hogy tud-e már írni, olvasni. Azt figyeld, hogy csillog-e a szeme, hogy ragyog-e a tekintete, amikor érte mész.
9. Ne indítsd a napot feszült rohanásban. Inkább keljetek fel 20 perccel korábban, hogy legyen időtök elkészülni.
10. Ne szorongj! A gyerek érzi, akkor is, ha nem mondod, és ő is szorongani kezd, a szorongás pedig a teljesítmény gyilkosa.

19/08/2025

Nagyon fontos gondolatok hangzanak el. Jó szívvel ajánlom!

16/08/2025

(Kép forrása: Kapitány Műhely - Gyermek coaching/Facebook)