Végvári Edit pszichológus

10/04/2026

Hogyan lehet úgy nyitottnak lenni, hogy közben nem veszítjük el magunkat? Hogy a radikális nyitottság ne önfeladás legyen, hanem egy stabilabb, rugalmasabb működés?

Hogy mozdulhatunk tovább arról pontról, ahol „bezárunk”, amikor az idegrendszerünk nem kíváncsi lesz, hanem védekezni kezd?
Amikor egy helyzet, egy visszajelzés vagy egy másik nézőpont nem tanulási lehetőségként, hanem fenyegetésként jelenik meg.
Megnézzük, mi történik ilyenkor bennünk - nem csak gondolkodás szintjén, hanem idegrendszeri szinten is.
Hogyan lesz a bizonytalanságból gyors magyarázat. Hogyan lesz a feszültségből elutasítás. És hogyan tud ez annyira automatikussá válni, hogy közben meg vagyunk győződve arról, hogy mi „nyitottak” vagyunk.

A radikális nyitottság nem azt jelenti, hogy mindent elhiszünk.
És nem azt, hogy feladjuk a saját nézőpontunkat.
Hanem azt a képességet, hogy kapcsolatban maradunk azzal, ami nem illeszkedik.
Hogy nem zárunk be azonnal, amikor feszültség jelenik meg, hanem képesek vagyunk ott maradni annyira, hogy tanulni lehessen belőle.
Ez az, amit az RO-DBT tanít:
hogyan lehet a védekezés helyett kíváncsiságot választani — akkor is, amikor ez nem kényelmes.
Ebben kulcsszerepe van annak, amit egészséges kételkedésnek hívunk. Ez nem önbizalomhiány vagy bizonytalanság.
Hanem annak a képessége, hogy egy pillanatra felfüggesztjük azt, hogy biztosan igazunk van. Hogy megengedjük a kérdést: „Mi van, ha van itt valami, amit még nem látok?”
Ez az a pont, ahol a változás elkezdődhet.
Az önvizsgálat nem analizálás, nem „megoldáskeresés”, hanem egy egészen más irány: odafordulás ahhoz, amit legszívesebben elkerülnénk, azzal a kérdéssel, hogy: „Mit lehetne ebből tanulni?”
Nem azért, hogy gyorsan megnyugodjunk. Hanem azért, hogy mélyebben megértsük, mi történik bennünk. De ha megértjük a helyzetet, az szinte mindig megnyugvással jár.
________________________________________
Ez nem egy „komfortos” téma.
De pont ezért tud mozdítani.
Ha ismerős az az élmény, hogy „valahol érzem, hogy lehetne másképp, de nem tudom hogyan”, akkor gyere közzénk jövő péntektől kéthetente egy online órácskára.
Az élő webináriumokat felvételről is visszanézheted a tudásod elmélyítése érdekében.

09/04/2026

Miért nehéz — és mégis miért éri meg — felülvizsgálni a saját nézőpontunkat?

Nem azért ragaszkodunk az igazunkhoz, mert merevek vagyunk.
Hanem mert az idegrendszerünk így működik.

Az agy a valóságot nem érzékeli, hanem jósolja. Folyamatosan modelleket alkot arról, hogy mi fog történni — és ezekhez viszonyítja a beérkező információkat.

Erre szüksége is van, mert a világ túl sok. Kb. 11 millió bitnyi információ záporozik az agyunkra másodpercenként, és ebből nagyjából 50 bitet vagyunk képesek felfogni.

A többit a sémáink intézik el. Ezért nem mindent veszünk észre.
És nem mindent hiszünk el, amit látunk.

Amikor egy új információ nem illeszkedik a modellünkhöz,
megjelenik a predikciós hiba. Ez nem csak gondolkodásbeli eltérés.
Hanem idegrendszeri feszültség. RO-DBT-ben ezt hívják "edge"-nek.

Ez a feszültség nem hiba.
Hanem felhívás arra, hogy itt lehetne tanulni.

De hogy reagálunk erre?
Két út van: Vagy a világot vagy a modellemet változtatom meg.

Az első biztonságosabb és energiatakarékosabb. Figyelmen kívül hagyom a modellemmel nem egyező információkat, lehülyézem a másikat és magabiztosan megyek tovább a - lehet, hogy rossz, mégis stabilnak tűnő - úton.
A második fejlődést hoz — de instabilitással jár. Elbizonytalanodni abban, hogy mi van, ha rosszul tudom - nem kellemes érzés. De tanulhatok valami újat. Tágulhat a világképem.

De nem „éri meg” mindig nyitottnak lenni. Van, amikor:

- nincs elég kapacitásunk új nézőpontokat integrálni
- a másik forrás nem megbízható
- a másik szándéka félrevezető
- ha leértékelem a másikat, nem kell változtatnom
- az idegrendszer veszélyként kódolja az eltérést
vagy a „világ veszélyes” modell annyira fixálódott, hogy nem tud rugalmasan változni - a világ még veszélyesebb lenne, ha még ezt a "biztos rossz" kapaszkodót is elvennénk.

És mégis — van egy pont, ahol a nyitottság nem veszteség, hanem lehetőség. A radikális nyitottság nem azt jelenti, hogy mindent elhiszek. Hanem azt, hogy tanulási szándékkal viszonyulok ahhoz, ami eltér attól, amit eddig tudtam.

Ez:
bátorság — mert belenyúl a saját bizonyosságainkba
alázat — mert számol a tévedhetőségünkkel
önvizsgálat — mert nem csak a világot, hanem magunkat is kérdőjelezzük
felelősség — mert nem automatikusan másokat hibáztatunk
rugalmasság — mert elfogadjuk, hogy ugyanoda több út is vezethet

És ami talán a legfontosabb: kiszabadít a megrekedtségből.

Mert nem úgy látjuk a világot, ahogy van. Hanem ahogy mi vagyunk.
És amikor ez egy kicsit megmozdul — az lehet egyszerre fájdalmas és felszabadító.

Erről szól az április 17-én folytatódó workshop-sorozatunk, még csatlakozhatsz!



Ábra: Dr. Dr. Damir del Monte 2025. május 30-i előadása alapján.

09/04/2026

" - Belefáradtam már ebbe a politikai káoszba, ami megy - meséli a kliens. - És őszintén szólva nem értem, hogy nem látják az emberek, mennyire rosszul vannak. Hogy mennyi pénzt loptak el, az ő adófizetői pénzüket, ami hiányzik az egészségügyből, az oktatásból. Hogy mentális terrort és elképesztő pénzpocsékolást visznek véghez az évek óta tartó plakátkampánnyal és mondvacsinált nemzeti konzultációkkal. Hogy uszítanak, félelmet keltenek, nyomást gyakorolnak, pszichológiai hadviselést folytatnak politizálás helyett. Miért nem veszik ezt észre az emberek?"

A bántalmazott ember - vagy társadalom - gyakran nem tudja, hogy bántalmazva van. Mert számára ez lett a normális. Egy olyan közegben, ahol a nemzeti ünnepek elbukott szabadságharcokhoz kötődnek, ahol generációk nőttek fel veszteségek, alkalmazkodás és túlélés mintáival, ott nincs igazán élő tapasztalat arról, milyen egy stabil, kiszámítható, jól működő rendszer. Nincs minta arra, milyen jó politikai döntések mentén biztonságban élni. És közben mégis vannak, akik látják, hogy valami nincs rendben. A kérdés sokszor nem az, hogy miért nem veszik észre, hanem az, hogy miért maradnak mégis. Mert félnek. Mert fáradtak. Mert túl nagy ára lenne annak, ha kimondanák. Mert bizonyos szinten alkalmazkodtak hozzá, és elfelejtették, hogy lehetne másképp.

Talán most nem az a kérdés, hogy ki mit gondol a politikáról, hanem az, hogy mit kezd azzal, amit érez és amit lát. Hogy képes-e kilépni a megszokásból, a fáradtságból, a „mindegy”-ből, legalább egy döntés erejéig. Képesek vagyunk-e megtörni az örökölt mintáinkat társadalmi szinten, és kilépni a bántalmazott szerepkörből? Képesek vagyunk-e hátat fordítani annak, ami nem működik, és esélyt adni valami újnak? A felelősség a miénk. A döntés is. És most sok hosszú év után, az esély is.

08/04/2026

A kéthetenkénti érzelemszabályozási gyakorlócsoportunkkal kombináljuk a testi reakciókkal járó stresszreakciók kezelését a kognitív jellegű működésmódok finomhangolásával.

Mivel a célja, hogy ne a túlzott kontrollon keresztül próbáljunk biztonságot teremteni az idegrendszerünk számára, azokat a jelenségeket is megvizsgáljuk, amelyek kialakulásukkor adaptívak voltak, hosszú távon azonban többet ártanak, mint használnak.

Április 17-én folytatjuk, bekapcsolódhatsz akkor is, ha eddig nem voltál!

07/04/2026

5 éve töretlenül arra a kérdésre keressük a választ az érzelemszabályozási gyakorlócsoportban, hogy hogyan legyünk jól.

Az idén kicsit szempontot váltottunk és azzal kezdtünk foglalkozni a Radikális Nyitottság Dialektikus Viselkedésterápia (RO DBT) és az idegtudomány segítségével, hogyan váljunk nyitottabbá arra, amit elkerülünk magunkban.

Az alapfeltevés az, hogy nem látjuk objektíven a valóságot.
A radikális nyitottság és az idegtudományi felfedezések is egybeesnek azzal kapcsolatban, hogy:

az észlelésünk mindig szubjektív és torzított,
az agyunk folyamatosan jóslatokat (predikciókat) gyárt,
és ezek a korábbi tapasztalataink alapján működnek .

👉 Ez azt jelenti: nem a valóságra reagálunk, hanem arra, amit a valóságból látni vélünk.

A terápiás folyamat ezért nem „megnyugtat”, hanem:
👉 predikciós hibákat hoz létre, hogy újra tudjuk írni a belső modelljeinket.

A központi fókusz: az „edge” – ahol feszülni kezdünk
A workshop egyik legerősebb fogalma a defenzív arousal:
feszültség
irritáció
védekezés
ellenállás

Ezt nem problémaként kezeljük, hanem:

👉 jelzésként arról, hogy egy belső határhoz értünk
👉 ahol az ismert találkozik az ismeretlennel

Nem az a kérdés, hogyan csillapítsuk ezt a feszültséget, hanem, hogy mit jelez:

👉 mit nem akarok itt észrevenni?

Ez radikális különbséget jelent a klasszikus érzelemszabályozáshoz képest, mert a legtöbb érzelemszabályozási módszer:

➡️ „hogyan nyugodjak meg?”

Az RO DBT viszont azt kérdezi:

➡️ „mit jelez ez a feszülés?”
➡️ „hol vagyok vak?”

Ez egy nagyon más irány: nem tünetcsökkentés, hanem önfeltárás.

A módszer eszköze az önmegfigyelés és a kíváncsiság.

A gyakorlatok lényege:

napi szintű önmegfigyelés (idegrendszeri állapot, testérzetek)
annak felismerése, hogy
mi aktiválta a reakciót
milyen történetet gyártott az agy
mire lenne valójában szüksége a testnek

És ami nagyon fontos:

❌ nem rágódás
❌ nem önkritika
❌ nem gyors megoldás

✔️ jó kérdések keresése
✔️ bizonytalanság tolerálása
✔️ önkétely gyakorlása

Ez a workshop nem arról szól, hogy jobban kontrolláld magad,
hanem arról, hogy

👉 elengedd a túlzott kontrollt ott, ahol az már beszűkít

és helyette:

👉 kapcsolódóbb, rugalmasabb, nyitottabb működés alakuljon ki

Ez a sorozat arra tanít, hogy
👉 ne elkerüld a belső feszülést, hanem használd iránytűként – mert pont ott kezdődik a változás.

Ha szeretnél csatlakozni, április 17-én kezdjük az új 5 alkalmas sorozatot!
Kéthetente pénteken 18 órakor
Részvételi díj: 7500 Ft/ alkalom
Április 15-ig bérlet vásárlása esetén: 35000 Ft/ 5 alkalom
érdeklődni privátban

01/04/2026

A napokban jelent meg a Partizán csatornáin Richárd története. Szeretnénk reagálni rá, és mindenekelőtt megköszönni Richárd bátorságát. Különösen fontos, ha valaki ilyen érzékeny témában kiáll, megosztja a történetét, ezzel másoknak is erőt nyújtva a segítségkéréshez.

Nem lehet elégszer kimondani, hogy egy felnőtt-gyerek kapcsolatban minden helyzetben a felnőtté a felelősség. Nincs olyan körülmény, nincs olyan „különleges kapcsolat”, ami igazolhatná azt, ha egy felnőtt visszaél egy gyerek bizalmával és védtelenségével.

Richárd története azt is megmutatja, hogy a felelősség, biztonság és megbízhatóság határai olykor mennyire nehezen felismerhetők, különösen egy gyerek számára. Amikor arra bíztatunk egy gyereket, hogy beszéljen egy megbízható felnőttel, az csak akkor jelenthet tényleges segítséget, ha van elérhető felnőtt, aki valóban a gyermek legfőbb érdekét tartja szem előtt, támogatja őt, segít megismerni a jogait, komolyan veszi az érzéseit, és nem hagyja, hogy a gyerek attól féljen, hogy őt hibáztatják, ha segítséget kér!

A videó alatti kommentek jól mutatják, hogy milyen erős az áldozathibáztatás, a felnőttek felelősségének és a következményeknek az elbagatellizálása. Különösen nehéz helyzetben vannak a bántalmazások fiú és férfi áldozatai. Az ő eseteiket még a lány áldozatokénál is nagyobb tabu és megbélyegzés övezi, ezért a látencia is nagyobb. Ezért is fontos, hogy újra kifejezzük együttérzésünk és szolidaritásunk Richárd felé, és ezzel együtt mindazok felé, akik a múltban vagy a jelenben bántalmazást éltek/élnek át, és akik számára a kommentek olvasása fájdalmas emlékeket ébreszt a múltból, vagy a jelen fájdalmas valóságáról szól.

Ha hasonló helyzetben vagy, nem vagy egyedül. Senkit nem jogosít fel semmi arra, hogy kihasználjon téged, vagy olyan helyzetbe kényszerítsen, ami számodra nincs rendben. Ha szeretnél beszélni róla, hívj minket – meghallgatunk, és együtt próbálunk megoldást találni.

31/03/2026

Pszichológusként a tudatosság és az önreflexió a misszióm.
A valóság vizsgálata a szubjektív impulzusokkal szemben, a reflektált reagálás az automatikus sodródás helyett.

Az életemet tettem fel arra, hogy megértsem: mit miért teszek — és ebben igyekszem támogatni minden hozzám fordulót is.

A politika és a választási kampány kapcsán számtalan érzés kavarog bennem, de most csak egyetlen szempontot szeretnék kiemelni:
a tudatosság hiányát, mint bűnnel felérő mulasztást.

(Magánbeszélgetés:)

– Na, mit szólsz a választásokhoz?
Döbbent csend. Kényszeredett mosoly. Vállrántás.
– Nem követem a politikát.
– Akkor nem is mész szavazni?
– De, megyek.
– Ha nem követed, akkor mi alapján döntesz?
– Hogy ki szimpatikus.
…
– És XY-ban mi nem szimpatikus?
– Nem tudom. Még sosem hallgattam meg.

Forrong az ország.
A tudatosság most nem luxus, hanem kötelesség.
A döntés joga együtt jár a döntés felelősségével.
Nem tudni — és mégis dönteni — nem semleges cselekedet.

29/03/2026

A Radikális Nyitottság arra való, hogy a bizonytalanságunk elfogadása nyújtson biztonságot -és ez nem ellentmondás, hanem színtiszta neurobiológia.

19/03/2026

Éva meghívására a gátlástalan határátlépőkről, a feljogosítottság-tudattal élőkről és a velük való bánásmódról tartottam előadást a Séma Konferencián, ennek írott verzióját olvashatjátok az alábbi kötetben.

Nagy örömmel jelentem be, hogy előrendelhető a GYERMEKKORI SÉMÁINK című konferenciakötetünk! ✨
📖 A kötetben a hazai pszichológia és sématerápia meghatározó alakjainak - például Dr. Vankó Tünde, Dr. Bánki György, Végvári Edit - válogatott és szerkesztett előadásait olvashatod: 13 fejezetben olyan témákat járunk körül, mint a kapcsolati dinamikák, a sémakémia, a határhúzás, a nárcizmus vagy a perfekcionizmus. A szakértőink a sématerápia szemléletét és mindennapi terápiás tapasztalatait gyúrták egybe, hogy a sémák működésének mélyebb megértésével elkezdhesd felülírni a berögzült mintáidat, és visszavedd az irányítást a döntéseid és reakcióid felett.
⏳ A kötet limitált kiadású (összesen 1000 darab készül belőle), és várhatóan 2026. június közepén fog megjelenni. Ha április 18-ig most előrendeled, egy több tízezer forint értékű ajándékcsomagot is kapsz tőlünk a könyved mellé: munkafüzetet, workshopokat és még több minden mást, amelyekkel komplett eszköztárad lehet a sémákkal való megküzdéshez. 🎁
Ne maradj le a saját példányodról, kattints a linkre: https://klub.knapekeva.hu/step/gyermekkori-semaink-landing/

19/03/2026

Gyakran felteszik nekem a kérdést, nem kimerítő-e ennyi előadást tartani. Be kell vallanom, hogy de, nagyon kimerítő.

Sokszor fáradtan, és még gyakrabban szomorúan indulok haza egy-egy alkalom után. Ám egyáltalán nem maguk az előadások viselnek meg, sokkal inkább az azt követő beszélgetések.

Ilyenkor rengetegen kérnek tanácsot. Azt kérik, mondjam meg, hova fordulhatnának a saját vagy családtagjaik, gyermekeik mentális problémáival kapcsolatban. "Hol találunk segítséget?" – hangzik el újra és újra a kérdés. A legnehezebb, hogy többnyire nem tudok mit válaszolni - na, ez a tehetetlenség az, ami kimerít és elkeserít.

A pszichiátriai és mentálhigiénés ellátórendszer romokban, sokszor még a legsúlyosabb esetekben sincs érdemi segítség. A legaggasztóbb a kamaszok és az idősek helyzete. Tanácstalanság, kilátástalanság, szakemberhiány – ezekkel találkozom újra és újra. Nem meglepő, hogy ebben a helyzetben virágzik a különféle "lélekszerelők" piaca. Amikor valaki kétségbeesetten keres kapaszkodót, ám nem jut szakszerű ellátáshoz, könnyen azokhoz fordul, akik gyors, egyszerű és hangzatos megoldást ígérnek, hiszen nem tudja, hogy ezek mögött az ígéretek mögött legtöbbször semmiféle szakmai tudás nincs. És ez az a pont, ahol már nemcsak egyéni sorsokról, hanem társadalmi felelősségről is beszélnünk kell.

Mindannyiunk érdeke, hogy sürgősen javítsunk az egészségügy mostohagyerekeként kezelt pszichiátriai ellátás színvonalán, hogy az oktatásba beemeljük azokat a mentálhigiénés alapismereteket és gyakorlatokat, amik segítenek a lelki egyensúly megőrzésében és helyreállításában. Ez utóbbihoz még csak hatalmas anyagi erőforrásokra sincs szükség, csupán felelős gondolkodásra és szemléletváltásra. Nekem csupán másfél óra áll rendelkezésemre, hogy átadjak valamit a pszichológia tudástárából, de lássuk be, ezt tényleg az óvodákban kellene kezdeni.
Ez a poszt csupán egy személyes visszajelzés egy gyakran ismételt kérdésre.

— Orvos-Tóth Noémi

07/03/2026

A radikális nyitottság is ezt célozza meg

04/01/2026

Az érem két oldala, hogy a túlkontrollálás egyszerre proszociális és egyéni erőforrás, ugyanakkor hosszú távon maladaptív megküzdési mód.
A 2026-os évet az érzelemszabályozási alkalmakon az egészséges arányok megtalálásának szenteljük.

Január 23-án 18 órakor kezdünk!