Minden, ami gyászfeldolgozás

04/07/2025

"A halálra nincs hatásunk, az életünkre igen." 💔 ❤

Először a nem igaz. Biztosan tévedés. Rossz álom, rossz vicc, félreértés. Az agy sokkal és tagadással védekezik a pusztító fájdalommal szemben.

Aztán az alkudozás. Ha nem arra. Ha nem akkor. Ha nem úgy. Ha inkább én. Ha és volna. Fejben különböző forgatókönyvekkel próbáljuk újrajátszva feldolgozni a történteket.

Harag és düh. Mert rohadjon meg. A fa, az autó, az orvos, a rák, a szívroham, az agyvérzés, az összes k***a élet.

Depresszió. Semmi értelme semminek. Nélküle, de a fájdalommal. A soha többé mindent kitöltő, fenyegető valóságával.

Elfogadás. Rengeteg végigtagadás, végigalkudozás, végigharag és végigdepresszió után megérkezik a megnyugvás. A hit abban, hogy nem lehetett másképp.

Tudjuk, hogy egyszer meghalunk, mégis felháborodunk, amikor megtörténik. E tekintetben elvárnánk a sohát, az élet esetében a mindiget. Hát nem elég bizonyíték ez arra, hogy az életet valóban élni érdemes? Hogy minden kiszámíthatatlanságával, megmagyarázhatatlanságával, helyenként kuszaságával nem is annyira egy csodálatos hely, hanem egy csodálatos állapot.

Az élet.
Élni.

Egy ismert ember halála azért megrendítő vagy felkavaró az arra érzékenyek számára, mert kézzel foghatóvá teszi az elmúlást. Halhatatlannak hisszük, halhatatlannak látjuk, ismertsége okán ráadásul ismerni is véljük, pedig valójában semmit nem tudunk róla. Nem Isten, nem bálvány, nem szuperhős, csak….tudod…ember. Tragédiája azt üzeni: ha ő végülis ember, és meghalt, akkor mi sem élünk örökké. Lehet, hogy egy péntek reggelre virradó éjjelen, egy vasárnap délután, vagy szerda délelőtt ér véget a történetünk. Baleset, betegség, szívünk döntése a befejezésről, egyéb váratlan tragédia vagy hosszú szenvedés feloldozása is lehet az utolsó sóhaj.

Haláltagadásunk, melyre az egész életünket építjük, abban a pillanatban léket kap, amint látjuk, hogy egy ismert ember meghal. Nincsenek kivételek - tudjuk, mégsem merjük elhinni, hiszen mindez azt üzeni: múlandók vagyunk, nincs egérút.

A halálra nincs hatásunk, az életünkre igen. A miértek megszámlálhatatlansága végigkíséri a gyászt. Miért hal meg egy 28 éves, világhíres focista a testvérével együtt autóbalesetben, 10 nappal az esküvője után, három gyereket is árván hagyva. Van, hogy találunk választ, ha meg nem, akkor kreálunk magunknak. A lényeg, hogy lehessen kapaszkodni valamibe, hogy lassan ki tudjunk evickélni a másik oldalra.

Ott, a gyászon túl lehet megérezni úgy igazán, mit jelent a közhely: minden nap számít. Ott értékelődik fel a még több figyelem, a még több odafordulás, a még több elfogadás, a még több nyugalom, a még több elérzett és kimondott érzés. A még több szeretet.

Ahogy aztán távolodunk az időben a halálesettől, a kapu újra záródik, a következő megrendítő halálesetig már egy kicsit átértékelve ugyan a létet, de megint hisszük, hogy halhatalanok vagyunk

Másképp nem élnénk túl.

Diogo Jota emlékére
(1996-2025)

12/06/2025

💔❤️

"ez ugyanis egy olyan veszteség, amit a környezet nem feltétlenül ismer el veszteségként, és valódi érzéseink megosztása során minősítő, bagatellizáló, „csakazértis pozitív” reakciókat kaphatunk – ezáltal pedig azt éljük meg, hogy érzelmeink nem jogosak, valami baj van azzal, ahogy megéljük a helyzetet.
Sokat segíthet a feldolgozásban, ha van legalább egy olyan személy a környezetünkben, aki valóban meghallgat – értőn, odafigyelőn, és ítéletektől mentesen. Aki nem elvárásokkal közeledik felénk, hanem érti és érzi azt, amit mondunk."

Bővebben: https://pszichoforyou.hu/mergezo-kapcsolat-lezarasa/

05/06/2025

27/05/2025

Rengetegen vannak, akik azt feltételezik, hogy a megbocsátás egy érzés: a megkönnyebbülés érzése, vagy a könnyedség, ami akkor jön, amikor elengeded a múltat.

A valóságban azonban a megbocsátáshoz cselekvésre van szükség.

Nem várhatod el, hogy csak úgy megtörténjen; ehelyett előre kell lépned, és döntést kell hoznod a megbocsátásról, függetlenül attól, hogy a másik fél valaha is tudomást szerez-e róla vagy sem.

Amint megtetted a megbocsátás lépését, learatod az érzés előnyeit - nem pedig fordítva.

A megbocsátás elfogadásával, jobban fogod tudni folytatni a saját életedet annak ellenére, hogy a múltban megbántottak.

Igen, tudom, hogy ez leküzdhetetlen feladatnak tűnhet, de megmutatom, hogyan, ha hagyod.

Grief Recovery®

22/05/2025

Ismerős-e számodra az, hogy hétről hétre ugyanazokat a köröket futod?

Van-e olyan érzésed, hogy megrekedtél a fájdalomban, és képtelen vagy továbblépni, bármennyit is beszéltél már a veszteségedről, sírtál miatta vagy imádkoztál?

Megfogalmazódott-e benned, hogy valami többre van szükséged?

A veszteségedről való beszélgetés értékes - de nem mindig elég.

A gyászból való felépülés túlmutat azon, hogy valaki csupán meghallgasson.

Megfelelő eszközök is szükségesek ahhoz, hogy lezárd azt, ami érzelmileg befejezetlen. Hogy szabaddá válj az újrajátszódó szalagoktól. Hogy másokat is anélkül tudj meghallgatni és segíteni, hogy a fájdalmukat sajátodként hordoznád.

Ez a különbség a támogatás - és az igazi gyógyulás között.

Grief Recovery®

20/05/2025

Bűntudat vagy bánat

Az egyik legnagyobb félreértés a gyászban? Azt hinni, hogy bűntudatot hordozol - pedig, amit valójában hordozol, az a bánat.

A bűntudat azt jelenti, hogy szándékosan akartál ártani.

A legtöbb gyászoló nem akart.

Amit hordoznak, az a fájdalom amiatt, hogy bárcsak másképp végződtek volna a dolgok. A befejezetlen beszélgetések fájdalma, a remény, hogy lett volna még több idő.

Ez bánat, nem bűntudat. És a különbség számít.

Mert ha bűntudatnak nevezed, olyanért bünteted magad, amit nem tettél.

Amikor bánatnak nevezed, kinyitod az ajtót, hogy meggyógyítsd azt, ami még befejezetlen.

💛 Nem kell a hamis bűntudatban ragadni. A lezárás lehetséges. A szabadság lehetséges. Megengedheted magadnak a gyógyulást.

Grief Recovery®

19/05/2025

10 gyakori tévhit a gyásszal kapcsolatban, ami miatt az emberek megrekednek

A gyász az egyik legegyetemesebb emberi tapasztalat, ugyanakkor az egyik legfélreértettebb is.

Az emberek túl gyakran kapnak olyan tanácsokat, amelyek vigasztalónak hangzanak, de végső soron megakadályozzák a gyógyulást.

A gyászoló szíveknek igazságra van szükségük, nem pedig közhelyekre.

Az alábbiakban a gyásszal kapcsolatos tíz leggyakoribb mítoszt ismertetjük, amelyek miatt az emberek megrekednek, elszigeteltődnek vagy érzelmileg kimerülnek.

1. Az idő minden sebet begyógyít
A gyásszal kapcsolatos egyik leggyakrabban ismételt, egyben az egyik legfélrevezetőbb kifejezés is. Az idő önmagában nem gyógyítja meg az érzelmi fájdalmat. Az számít, hogy mit teszel az időddel. Tudatos erőfeszítés nélkül az idő elmélyítheti a feldolgozatlan gyászt.

2. Légy erős másokért
A gyászolók gyakran érzik úgy, hogy el kell nyomják az érzelmeiket a körülöttük lévők érdekében. Ez a mítosz elriasztja a hitelességet, elszigeteli a gyászolót, és nem jó példa mások számára. Az igazi erő abban rejlik, ha őszinték vagyunk a fájdalmunkkal kapcsolatban.

3. Ne érezd rosszul magad
Egy veszteség után az emberek gyakran hallanak olyan dolgokat, hogy „Ne sírj, nem akarná, hogy szomorú légy”. De a veszteség szomorú. Ez egy természetes reakció valami jelentőségteljes dologra. Ha elkerüljük ezt a szomorúságot, attól még nem tűnik el, csak eltakarjuk a szemünk elől, ahol növekszik.

4. Pótold a veszteséget
„Csak szülj még egy gyereket.” „Találkozol majd valaki mással.” Az emberek akkor mondják ezeket, amikor nem tudják, mit mondjanak. De akaratlanul is lebecsülhetik annak jelentőségét, amit elvesztettünk. Minden kapcsolat egyedi, és teret kell adni a gyásznak.

5. Foglald el magad
Az elfoglaltság talán segít átvészelni a napot, de nem segít a gyász leküzdésében. A figyelemelterelés csak egy ideig tartja vissza a fájdalmat. Ha nem foglalkozol vele, a fájdalom felgyülemlik, és idővel egyre nehezebb lesz szembenézni vele.

6. Gyászolj egyedül
Sok embert arra tanítanak, hogy a fájdalmas érzelmeket magányosan kezelje. A gyász azonban olyan emberi élmény, amelyhez kapcsolódásra van szükség. Az elszigeteltség növeli a gyász súlyát, míg a biztonságos, ítélkezésmentes támogatás segít enyhíteni azt.

7. Időbeli korlátok a gyászban
Vannak, akik elvárják maguktól vagy másoktól, hogy egy meghatározott időn belül „túl legyenek rajta”. De a gyász nem követ ütemtervet. A veszteség hatása nem napokban vagy hónapokban mérhető, hanem abban, hogy a veszteséget mennyire ismerjük el és fejezzük ki.

8. Csak a halál okoz gyászt
A gyász több mint 40 különböző életeseményből fakadhat, beleértve a válást, vetélést, egészség elvesztést, munkahelyváltást, költözést vagy feszült kapcsolatokat. Minden veszteség megérdemli az érvényesítést, még akkor is, ha nem a halálhoz kapcsolódik.

9. A sírás gyengeséget jelez
A könnyek az érzelmek felszabadításának természetes és egészséges részei. Ha elnyomjuk őket, az nem azt jelenti, hogy erősek vagyunk, hanem gyakran azt, hogy a fájdalomra adott normális és természetes reakciót tartjuk vissza.

10. Csak tovább kell lépned
Ez a mítosz azt sugallja, hogy a gyásznak van egy végcélja. De a gyász nem olyasmi, amin „túl lehet jutni”. A megfelelő eszközökkel apró, erőteljes lépéseket tehetsz az érzelmi teljesség felé anélkül, hogy elfelejtenéd az elvesztett személyt vagy élményt.
Mi megkérdőjelezzük ezeket a mítoszokat, és cselekvésalapú eszközökkel helyettesítjük őket, amelyek segítenek az embereknek a valódi gyógyulásban. Ha megrekedtél vagy nyomasztanak ezek a hiedelmek, tudd, hogy van remény. Nem kell egyedül gyászolnod, és nem kell megvárnod, amíg az idő megteszi a hatását.

Grief Recovery®