18/05/2021
𝐉𝐨𝐡𝐧 𝐁𝐨𝐰𝐥𝐛𝐲 felismerte, hogy a kisgyermekek figyelmét lebilincselik az arcok és a hangok, és rendkívül érzékenyek az arckifejezésekre, a testtartásra, a hangszínre, a fiziológiai változásokra, a mozgástempóra, valamint az elindított mozdulatokra. Úgy látta, hogy az újszülöttek e képessége az evolúció során fejlődött ki, és nélkülözhetetlen e tehetetlen lények életben maradásához. A gyermekeknél az is beprogramozott, hogy kiválasszanak egy bizonyos felnőttet (vagy legfeljebb néhányat), akinek segítségével kifejlődik a természetes kommunikációs rendszerük. Ennek során kialakul a primer (elsődleges) kötődés. Minél válaszkészebb a felnőtt, annál mélyebb kötődés jön létre, és annál valószínűbb, hogy a gyermek később egészséges módokon fog reagálni a körülötte lévő emberekre. Bowlby úgy látta, hogy a kötődés képezi azt a biztos alapot, amelyről a gyermek kimozdul felfedezni a világot. Az ezt követő ötven év kutatásai határozottan azt mutatták, hogy egy biztonságos menedék megléte elő-segíti az önállóság, valamint a mások iránti együttérzés és segítőkészség kialakulását. A szülő-gyermek közötti kötődés bensőséges kölcsönösségéből a gyermekek megtanulják, hogy másoknak is vannak az övéihez hasonló és azoktól eltérő érzéseik és gondolataik. Más szóval „ráhangolódnak” a környezetükre és a körülöttük lévő emberekre, valamint kifejlesztik magukban azt az éntudatot, empátiát, impulzuskontrollt és önmotiváltságot, amely lehetővé teszi, hogy a nagyobb társadalmi kultúra hasznos tagjaivá váljanak.
🤱🖇 👶 📖