09/11/2025
Tisztázzunk valamit!
Pusztán attól, hogy valaki segítőhöz fordul, nem lesz változás.
Nem elég meghallgatni az okosságokat, azokra elsősorban nyitottnak, de főleg befogadónak is kellene lenni.
Aztán a hallottakon elgondolkodva azon kell lennünk, hogy a gyakorlatban is próbáljunk annak alapján reagálni, amikor jön a lehetőség, hiszen az élet folyamatosan dobja a leckéket.
Talán először nem megy a másképp reagálás, vagy csak nagyon nehezen, mert kapiból jönne a már megszokott, a már begyakorolt, de amikor végre sikerül a gyakorlatban is alkalmazni az elméletet, amit a terápián átbeszéltünk a segítővel, akkor abból végre tapasztalat lesz. Elöször egy, aztán több. És így fog szépen lassan, nyilván idővel beépülni az új vonás a viselkedésbe és válhat később tulajdonsággá majd személyiségjeggyé.
De ez egy folymat, egy út, ami magától nem rajzolódik ki csak úgy.
Mert ez meló, méghozzá kőkemény meló.
Állandó önreflexió, önvizsgálat, analizálás, korrigálás, tanulságok leszűrése, mit és hogy fogok legközelebb még jobban csinálni.
És ezért hívják önmunkának, meg úgy, hogy "dolgozok magamon".
Néha sokat, néha kevesebbet, néha pihenek, néha elegem van és belefáradok, de csinálom, és folyamatosan, 2 ülés között.
Miért? Azért, hogy a végén már eggyel jobban teljesítsek, ha jön megint az újabb lecke.
Ezt hívják fejlődésnek.
Közben persze erősödsz, gyógyulsz.
De amíg ez nem így van, addig mindegy kihez fordulsz segítségért, nem lesz változás.
Sajnos.
Tudod, valahol mindenkinek a saját maratoni futása ez.
A segítő pedig egy olyan szakképzett szurkoló a partvonalon, aki ad egy pohár vizet neked futás közben, ám Te, és csakis Te döntöd el, mit kezdessz a kapott pohár vízzel, a tudással:
- táplálod vele magadat, mint munícióval, hogy tovább bírd, és jobban légy,
- vagy csak tüzet oltassz vele, és amúgy minden megy tovább a régi mederben,
- esetleg a másik nyakába öntöd, tehát másnak okoskodsz a hallottak alapján, a segítőre hivatkozva, miközben te semmin sem változtatsz,
- netán max. kiölbíted veleba szádat és kiköpöd, vagyis alibizel, tehát ugyan ott vagy a terápián, bólogatsz, ( Na, ez is p**a, nem mondhatják, hogy én nem tettem meg mindent!), de be se fogadod valójában a segítséget, sőt ami még rosszabb, a hallottak egy részét csakis önigazolásra használod fel!
Nos!
- A segítőnek nem kötelessége számonkérni téged, hogy miért nem fogadod el az útmutatást és miért nem fejlődsz.
Ez a Te érdeked.
És ő nem a kikepzőtiszted.
- A segítő egyedül nem felelős a változásért, amit Te akarsz megtapasztalni. Ő a szakmaiságért és hitelességért felelős.
A téma a tied.
- A segitőnek nem érdeke az, hogy benne tartson a szenvedésben, kinek jó ez?
- A segítő pontosan látja, mikor alibizel,(Igen! En is látom!) mikor vagy önigazolásban, de azt is amikor megrogysz abban, hogy valahogy teljesítsd a kövi szakaszt, mert te akarsz túl lenni rajta, mert te akarod megugrani a szintet, mert te akarod a változást.
- A segítő veled örül, amikor egyre jobban vagy és egyre könnyebb az életed.
Ez az ő sikere is!
De a te jutalmad! 💝
