05/08/2025
„A világ ismét az apák után kiált”
Zalaegerszeg - Himnuszt kellene írni az apákhoz... – vetette fel minapi előadásán Uzsalyné dr. Pécsi Rita neveléskutató, aki a Szent Család Óvoda zsúfolásig megtelt tornatermében szólt a szülőkhöz.
Ha nem is himnusszal, de Zorán Üres bölcsőt ringat a Hold fénye című számával (eredeti: Ugly Kid Joe) indult az est, amitől sokak szíve összefacsarodott. E dal ugyanis mesteri tömörséggel alkot képet az apja után vágyakozó gyerekről, s mutat rá a mintakövetésben rejlő körforgásra.
– A világ ismét az apák után kiált – adja meg az alaphangot a neveléskutató.
– Temérdek kutatás, elemzés szól a hiányzó apakép következményeiről, a férfiak változó szerepéről, az időhiány, a pénz utáni hajsza romboló hatásairól, mégis úgy érzem, még mindig nem vertük eléggé félre a harangokat. Még mindig nem érzik át kellő mélységgel a családok, hogy a gyerek számára létszükséglet az apa jelenléte. Felidéz egy kutatást, amelyben kisgyerekeket kértek arra, rajzolják le Istent. Az eredmény szemüveges, bajuszos vagy éppen kinyúlt melegítős férfiak sora lett, a gyerekek saját apjukról mintázták a teremtőt. Arról, akinek az életüket köszönhetik. A jelenség érthető, hiszen a gyerek életébe az apa hozza be elsőként a külvilágot. Az anya ugyanis túl közel van, vele olyan szintű az azonosulás, hogy „ő szinte én vagyok”. Az apa az első külső személy, rajta keresztül tanulunk meg kapcsolódni a többi emberhez. Vele tapasztaljuk meg, hogyan viseljük el egymást, hogyan tudunk szeretni, minket hogyan lehet, miként bízhatjuk magunkat a másikra. Mindez pedig a kötődés képességét jelenti. Ha az apa személye hiányzik, nem alakul ki a megfelelő érzelmi kapcsolatteremtő készség.
Riasztó tény, de az óvodás kor az utolsó időszak, amikor az apáknak be kellene kapcsolódniuk a gyerekük életébe. Sokan gondolják azt, ráérnek evvel, még olyan kicsi, mit kezdjek vele, majd ha már együtt tudunk pecázni, meccsre járni, autót szerelni, bográcsozni, majd akkor. De nem így van, az elszalasztott lehetőség nem tér vissza. Rob Parsons-t idézve szabadon: vajon melyik ember mondja azt a halálos ágyán, óh, bár töltöttem volna egy kicsit több időt a munkahelyemen… A gyerek 18 éves koráig pontosan 157 680 óra áll rendelkezésünkre, hogy vele legyünk. És nincs az a hatalom, amivel megnövelhetnénk ezt a számot.
– Nem kell várnunk közös hobbikra, nem kell várnunk semmire, teljesen mindegy ugyanis, hogy mit kezdünk a gyerekkel, csak legyünk vele – köti hallgatósága lelkére dr. Pécsi Rita.
– A gyerek számára a rászánt idő az érték, ebből tudja, hogy apa szeret, fontos vagyok neki. Csak a jelenlétből ért. Az, hogy apa értünk dolgozik, nem jelent számára semmit, nem fogja fel. De ha rászántuk az időt, legyünk is ott. Nem lehet úgy gurítani a labdát, hogy közben az ajtórésen át a meccset nézzük. Ha a munka miatt későn érünk haza, s a kicsi már alszik, akkor is menjünk be hozzá egy puszira. Tudni fogja: apa itt van, kicsit szúr, de sugdos a fülembe, fontos vagyok neki. Ez kell, ezt érti. Evvel váltjuk meg a belépőt ahhoz is, hogy serdülőkorban is jelen lehessünk az életében. Ha hiányoznak ezek a mélyre ható kapcsolati fogódzók, esélyünk sincs szót érteni egy dacos kamasszal. Manapság gyakran hallani, nem az együtt töltött idő hossza számít, hanem annak minősége. Bizonyára, de ne feledjük, hogy a minőséghez idő kell. Különösen a kisgyerekeknél.
Felmérték azt is, mit gondolnak az apák a gyerekeikkel töltött idő hosszáról. A becslésük napi 15 – 20 perc volt. A valóság? Döbbenetes, de 40-45 másodperc, ami általában három, 10-15 másodperces párbeszédből állt.Pedig az apa személye kellene hogy jelentse a gyerek életében az állandóságot, ő a biztonság, a kiszámíthatóság első számú záloga. Ha „apa is megmondta”, akkor az úgy van. Abban, hogy ma olyan sok a bizonytalan ember, a stabil apakép hiánya is közrejátszik. Az apa tekintélyt hordoz, a dolgok fontosabbá válnak, ha ő is részese. „Apa is ott volt a szülőin? Hú… Kinél volt?” Apa az, aki vezet, aki mércét szab, mert neki is van mércéje, ami szerint él. De ha a „törvényhozó” apa távoli, ismeretlen, akkor a gyerek azonnal szembefordul az által képviselt szabályokkal, ha azok betartása nehéz, vagy az érdeke mást kíván. A szabályok, törvények beépülésének feltétele, hogy közel érezzük magunkhoz a törvényhozó személyt. Az ő kedvéért azonosulunk. A jó példák beérési ideje amúgy igen hosszú, 25 – 30 év, sokszor felnőtt fejjel döbbenünk rá, mit miért tettek úgy a szüleink, s adunk nekik igazat a lelkünk mélyén. Ez azonban arra is módot kínál, hogy ha elrontottunk valamit, akkor újra próbálkozhatunk.
– A nemi identitás az óvodás kor elején kezd kialakulni, ekkor jönnek a kérdések, hogy kinek van micsodája, vajon anyára vagy apára hasonlítok – vesz fel újabb szálat a szakember. – A lányok könnyebb helyzetben vannak ebben az életkorban, fiúvá válni most nehezebb, főként, ha az apa ritkán van jelen. Hiszen ahhoz, hogy a gyerek „rámintázódjon”, látnia kell, apa hogyan ásít, eszik, haragszik, örül. Az erős anyák gyakran követik el azt a hibát, hogy minden férfimunkát elvégeznek. Nem szabad. Vagy ha mégis úgy hozza a szükség, hogy nekünk kell beverni azt a szöget, legalább tegyük hozzá: így sem rossz, de ahogy apád beverné… Meg kell ezt tenni a kisfiúk férfivá válásáért. Az esetleges gondokat a serdülő kor hozza felszínre. Bizonyított, hogy az ember azt szexualizálja, ami számára idegen. Vagyis klasszikus esetben a másik nem lesz erotikusan vonzó. Ha azonban a gyerek környezetében nem volt azonosulásra alkalmas férfi, ez a szerep lesz számára idegen, s egyben vonzó. S kiben találja meg, amit keres? Olyan férfiban, aki szintén ezt keresi. Természetesen közel sem törvényszerű, hogy így alakul, de a lehetősége fennáll.További kutatások igazolják, hogy 39 anorexiás lány közül 36-nál hiányzott a szoros apai kapcsolat, s az önmagukért felelősséget vállalni nem tudók 60 százaléka szintén stabil apakép nélkül nőtt fel. E krízishelyzetekből szerencsére kiemelkedhet a gyerek, ha talál megfelelő pótló kapcsolatot és mintát.
A mai kor tragédiája az apák tragédiája. Nélkülük nem lehet egészségesen felnőni, de az élet esélyt kínál a gyógyulásra. S ez az út soha nem reménytelen.
Magyar Hajnalka
Fotó: Pezzetta Umberto
- 2021 -
