02/04/2026
Nagycsütörtök van, a lábmosás, az utolsó vacsora, valamint Jézus elárultatásának és elfogatásának napja.
A húsvéti szent három nap (Nagycsütörtök, Nagypéntek és Nagyszombat) első napja.
Molnár V. József előadásából jegyzeteltem a mai napról:
„Nagycsütörtökön a templomba’ eloltják az örökmécsest.
Letakarják a képeket és a szobrokat. Nagycsütörtökön nem csak a templomba’ történt ez az óriási változás, hanem az otthonokba’ is, hiszen Nagycsütörtökön éjfélkor mindenhol el kellett oltani a tüzet.
A mi régi magyari hitünkben Isten tűzzel teremtette a világot, a tűzből kipattanó szikrával, vagy ahogy mondták felmenőink: sziporkával!
(A tűz eloltásával) készültünk alászállni a közénk született Istennel a poklok poklára.
A Poklok Poklára!!!
Három napig Isten nélkül.
Három napig!!!
Azaz Istennel, csak a pokolra készülő Istennel. Mert hiszen alászállt a poklokra, s harmadnap támadt fel a halottaiból.
Ez nekünk nem emlékalkalom volt, hanem készültünk alászállni.
A tűznek egész esztendőben ott kellett lenni a lakásunk közepén.
A velünk rokon keleti népek, akikkel Szkítiába, Hunniába együtt éltünk, azok a mai napig, a legforróbb nyárba is … a tüzet ott tartják a jurta közepén.
Ott van!
Állandóan ott van!
És ökör dolog azt mondani, hogy azért van állandóan ott mert nehezen tudnak tüzet csiholni!
Nem igaz!
Ez ócska hazugság...
Még egy alkalom volt, amikor a tűz három napig nem éghetett otthon: amikor halott volt a háznál.
Mert három napig otthon volt fölravatalozva.
A mi ősi hitünk szerint a lélek három napig még ott lebeg a test fölött.
És mentek hozzá, a halotthoz, elköszönni.
Akik nem tudtak előtte elköszönni tőle.
De akik elköszöntek előtte, megadták adósságukat, föloldották a haragot, mert ez volt az adósság megadása, azok is elmentek még egyszer, hogy a lélektől egyszer még elköszönjenek.
Akkor nem éghetett a tűz.
Ugyanis mikor a halott szószólója, a javós asszony megborotváltatta a férfihalottat, aztán mind a két nemű halottat megmosdatta tetőtől talpig, tisztába tetette és fölöltöztette abba a ruhába, amit ő kért végrendeletébe magának, akkor ezt a halottat, ezt a fölöltöztetett, megmosdatott halott testet odavitette a tűz elé, a kemence tüze elé és a következőt mondta: „Uram! Itt van ennek az embernek, vagy ennek az asszonynak, vagy ennek a gyeröknek vagy ennek a lánykának a lelke.
Immár a Te birtokod!
Vedd el és vidd el őt!”
A lelket el kellett engedni.
A lélek elengedésének egy nagyon fontos mozzanat volt, hogy abban a pillanatban, mikor a javósasszony, a falu papnője, a halott szószólója elmondta ezt a néhány nagyon fontos szót, el kellett oltani a tüzet.
Három napig ott volt, amíg ott volt a halott teste – fölötte a lélek – fölravatalozva, otthon tűz nem éghetett.
Itt is, Húsvét előtt, Nagycsütörtökön, amikor eloltottuk a tüzet, az Húsvétvasárnapon, a föltámadás hajnalán, amikor Mária, Boldogasszony kapujába, Vénusz csillag alatt megjelent a Nap, aki a Föltámadt Krisztust hozta el számunkra, akkor az előző év száraz barkájából a templomba tett parázsról vittek haza.
Egész éjszaka (a tűztelen éjeken) őrizték a parazsat, és a csoda alkalmán, amikor meghasadt az Ég, amikor „Alleluja!”, „Föltámadott”!, akkor gyújtották meg újra a tüzet.
„Együtt Uram, a teremtett világoddal!
EGYÜTT!
Ahogy Te rendelted!”
Hiszen ez adja biztonságunkat.
… a Galga mentén, ahol annak idején Árpádnak a népe telepedett le, a mai napig, közel a fővároshoz, hála Isten’ már nem csak a középkorú asszonyok meg a vénasszonyok, de a gimnazista korú lányok is, ha máskor nem is, nagy ünnepen viseletbe mennek a templomba.
És vannak Máriás lányok!
És vannak öltöztető Máriák!
Nem tud elromlani igazán ott a főváros közvetlen közelében, mert Árpád vére nem akármilyen vér! ...
Ott a Galga mentén egész éjszaka, ezelőtt egy fél emberöltővel még, virrasztottak.
Miért kellett egész (Nagycsütörtök) éjszaka virrasztani?
Kettős oka van ennek: „Azért mert nem akarjuk elárulni Jézust, mint ahogy annak idején elárulták az apostolok.”
Mi úgy tudjuk, mert hittanórán is ezt tanítják, hogy Júdás árulta el Jézus.
Látványosan igen!
De Jézus az utolsó vacsora után, amikor kint voltak a Gecsemáni kertbe, három apostolt külön kért arra, hogy az utolsó órán imádkozzanak reá, maradjanak ébren.
Ez a három apostol pedig Péter volt, Jakab és a nagyon szeretett János.
ELALUDTAK! 
És a többi apostol is elaludt.
Nem véletlen az, hogy a közénk született Isten, aki nem csak valóságos Isten volt a valóságos Istentől, hanem valóságos ember is volt a valóságos embertől, a közénk született Isten VÉRT IZZADOTT!
Vért!
Egyedül maradt a halálában.
És ebből következik a másik dolog:
„Mert készülünk!
Minden nagycsütörtökön készülünk a SAJÁT halálunkra.”
Készületlen a régi embert nem érte a halál.
Az esztendőkörös változásrend ezen helye adta azt, hogy a készület megtörténjék.
Mindannyian tapasztalhatjuk, ha ennek ideje érkezett vagy már ideje érkezett eddig is, hogy a halálba egyedül kell maradni.
Egyedül…
Van olyan, akinek a lelkét visszakéri a Jóisten, aki az utolsó órába’ nem ismer meg senkit.
A legközelebbi hozzátartozóját sem.
A halálba’ egyedül kell maradni, s erre készülni kell!
Az utolsó hatalmas megpróbáltatása az embernek itt a földi életbe, hogy a halálba egyedül kell maradni!
Szerte a Kárpát-hazában azért tudták, hogy egészen azért nem marad egyedül a haldokló.
Mert a halott szószólója – ugye már ezt se tudjuk, mert tisztelendő úr nincs ott, amikor a lélek eltávozik ebből e testből, nincs ott!
Feladta az utolsó kenetet azt elment!
A tiszteletes úr vagy tiszteletes asszony pedig együtt imádkozik a a haldoklóval, vagy imádkozik érte, a lelke üdvéért, aztán elmegy, mielőtt a lélek távozna.
Nincs ott!
De a halott szószólója ott volt!
És tudta, hogy a haldokló kezébe oda kell adni a gyertyát.
Azt a gyertyát, amely a közénk született Istent idézi meg, Jézust.
És azt tartják, hogy aki gyertyával a kezében hal meg, annak a halál után nem kell fölkötni az állát. Mert a rémülettől nem feszül ki az arca. …”
---------------------
KÉP: Csomortáni Gál László „..Krisztusnak három szent csepp vérét...” c. csíkbánfalvi archaikus népi ima nyomán készült alkotása (2019)
