Szilágyi Boglárka gyermekpszichiáter, pár és családterapeuta, gyászkísérő

23/05/2025

❗️

08/03/2025

‼️‼️‼️

"Kliensem édesapja a születése után eltűnt az életéből, így nem élhette meg, hogy fontos az ellenkező nemű szülő számára. Edzője molesztálása félelmet, szégyent és öngyűlöletet váltott ki benne, ugyanakkor paradox módon várta is, mert azzal az érzéssel társult benne, hogy az a férfi vágyott rá, akkor tehát számára ő értékes volt. Rendkívül fontos leszögezni: ahogy azt már Ferenczi Sándor is leírta, ez egyfajta nyelvzavar – a kislány gyengédségre, törődésre vágyott, a férfi pedig félreértelmezve a szeretetéhség jeleit, sz*****is töltettel válaszolt. Véletlenül se gondoljuk tehát azt, hogy bárki is zaklatásra vágyik! Hasonló helyzetben sokan az áldozatot hibáztatják, mert azt gondolják, ő 'provokálta ki', hogy a másik megkívánta, pedig ilyenkor legfeljebb arról van szó, hogy az illető szeretetéhségében próbál hívogató, pozitív jeleket küldeni a külvilág felé, de egyáltalán nem szexre, hanem figyelemre, elfogadásra és gyöngédségre vágyik. A másik, a felnőtt ember felelőssége, ha ezeket a jelzéseket félreértelmezi, és visszaél velük." Dr. Almási Kitti: Bátran élni - 25%-os kiadói kedvezménnyel megrendelhető itt: https://nyitottakademia.hu/webshop/konyv/almasi-kitti_batran-elni-2580

22/02/2025

‼️

Stop leaving your kids with them.

Stop leaving your children with your boyfriends you barely know.

Stop letting your family members you don't entirely trust watch them because it's free.

If you have a gut feeling about someone that doesn't sit right with you when it comes to your child, cut all ties with this person.

If your little one comes to you and says I don't want to stay with a particular person .... do me a favor and listen to them.

~ Cody Bret

31/12/2024

Csodákban, egészségben és valódi kapcsolódásokban gazdag Új Évet kívánok Mindenkinek! 💫❤️🥂

31/12/2024

“A Pélicot-ügy bebizonyította, hogy az erőszakot nem „szörnyetegek” követik el, hanem átlagos emberek.”

Ez nagyon fontos és felejtsék el végre az áldozathibáztatást is!

Nem “a szoknya volt túl rövid…”

Az erőszak, az erőszak!

És a legtöbb családon belül zajlik! 😞

Azzal, hogy Gisèle Pélicot vállalta a történetét, nagyon fontos társadalmi folyamatokat indított be.

21/12/2024

A gyászoló számára az ünnepekkor jelentkező ambivalens érzések – a bánat és a bűntudat keveréke – megnehezítik az ünneplést és a szeretteinkkel való együttlétet. Fontos, hogy ne kerüljük a gyászolókat, hanem támogassuk őket jelenlétünkkel és megértésünkkel, hiszen ez segíthet enyhíteni fájdalmukat és megkönnyíteni számukra az ünnepi időszakot.

Fiáth Titanilla cikkét ajánljuk az ünnepekre való felkészüléshez:
https://gyaszportal.hu/4945/

20/11/2024

🤍

🚫❗️🛑 Ne bántsd magad!

Van az a pillanat, amikor elkap az érzés, hogy nem vagy elég jó. Talán egy rossz jegy, talán egy félresikerült beszélgetés után. Olyan könnyű ráharapni a gondolatra: „Minden az én hibám.” Elkezded bántani magad. Először csak szavakkal. „Hülye vagyok. Miért nem lehetek jobb ennél, amilyen vagyok? Miért nem tudok egyszerűen… normális lenni?” Aztán jönnek a tettek. Magadra zárod az ajtót, elbújsz a világ elől. És ott belül, legbelül, elkezd valami szorítani.

Mintha te lennél saját magad legnagyobb ellensége.

De miért?

Miért bántanád magad? Miért mondanád azt magadnak, amit sosem mondanál másnak? Gondolj csak bele: ha a legjobb barátod hasonló helyzetben lenne, mit mondanál neki? Azt, hogy értéktelen? Hogy ne próbálkozzon többet, mert úgysem sikerülhet? Ugye, hogy nem. Akkor magaddal miért tennéd ezt?

Tudod, mi vagy? Egy lehetőség.
Egy folyamat. Egy ember, aki fejlődik, tanul, hibázik, de mindig újra feláll. Minden egyes botlásod a növekedésed része. Hibázol? Oké, hibázunk. De ettől nem leszel kevesebb. Ettől leszel ember. És egy dolog biztos: az élet nem verseny, ahol a tökéletesség a cél. Hanem egy utazás, ahol tanulsz, fejlődsz, és igen, néha el is rontasz dolgokat. De ettől még nem kell bántanod magad.

Nem vagy rosszabb, mint bárki más.
Nem vagy kevesebb. Nem vagy túl érzékeny, túl furcsa, túl bármi. Csak te vagy. És ez épp elég.

Szóval amikor legközelebb azt érzed, hogy bántanod kell magad – akár szavakkal, akár tettekkel –, állj meg. Vegyél egy mély levegőt. Kérdezd meg magadtól: „Ez most segít nekem? Vagy csak mélyebbre húz?”.

És itt jön a legfontosabb rész: pont jó, hogy ilyen vagy, éppen így, ahogy vagy. Minden érzéseddel, minden furcsaságoddal együtt te vagy az, aki vagy – és ez így van jól. Nem kell megváltoznod, nem kell eltűnnöd. Rendkívüli vagy! Az egész világon nincs még egy olyan, mint te. És pontosan ez benned a legjobb.

Az új könyv ebben is segítséget nyújt. Hiszen nem, nagyon nem kellene magadat bántanod. Főleg mások miatt!

📖 Már előrendelhető:
Rendkívüli (eset) vagy!
www.rendkivulieset.hu

Robi

16/04/2024

Drága Követőim!
Ha valakinek az elmúlt időszakban elmaradtam bármilyen email megválaszolásával az ezért van. Jelenleg ez a legnagyobb feladatom az életemben.

Sziasztok! Ma is sikerült 3 órát aludnom, amit az elmúlt 4 hónapban, mióta megkaptuk a diagnózist Beni súlyos betegségéről, már megszoktam. Folyamatosan kavarognak a gondolataim, így arra jutottam, hogy nem tartom magamban és megosztom veletek.

2024.02.27-én kezdtük a gyűjtésünket a világ 2. legdrágább gyógyszerére (ami a Sarepta cég által Duchenne féle izomsorvadásban ősszel engedélyezett: Elevidys). Pontosan 7 hete. Ennyi idő alatt, pontosabban inkább 4 hét alatt a teljes összeg (ami 1,3 milliárd-jól olvasod Ft) 10%-ánál tartunk. Ez szerintem egy csodálatos eredmény pici hazánkban.

Mint minden gyűjtésnek, a miénknek is van/lesz egy hullámzása, ugyanis még mindig nem beszélhetek egy hosszú folyamatról, de a mostani csendes napok, amikor „csak várunk”-ez napi átlag 8-12 hívást, 20 emailt, 58 messenger üzenetet és megszámlálhatatlan hozzászólás megválaszolását jelenti a különböző platformokon, úgy érezzük, hogy nem teszünk meg mindent- rettenetesen nehezek. Kínkeserves a fájdalom, amikor belegondolunk, hogy milyen kegyetlen betegsége van. De nekünk már van remény!

Rengeteg csodálatos, önzetlen embert ismerhettünk meg ez alatt az idő alatt, akik minden igyekezetükkel próbálnak nekünk segíteni. Sokan vannak, akik nem próbálnak. Szerintük lehetetlen összegyűjteni ennyi pénzt.

Én azt gondolom, hogy egy átlag családnak lehetetlen kifizetni egy ekkora összeget, mert egyedül ezt képtelenség előteremteni. De ezzel a hatalmas összefogással és lendülettel, amivel indultunk, kicsit sem lehetetlen. Nem egyszer sikerült már más gyerkőcök esetében is. Nem adjuk fel. Mindenhol ott vagyunk, mindent megpróbálunk, azzal együtt, hogy Beni egy 4 éves, óvodás kisfiú, aki lehet, hogy szívesebben töltené a délutánjait a játszótereken, mint például a többi gyerek. De hősiesen jön és ha kell labdát cipel, fotózkodik, vadidegen embereket varázsol el.

Köszönjük, hogy velünk vagytok, támogattok, rengeteg kedves üzenetet írtok, ami tartja bennünk a lelket, nagyon sok erőt ad!

Kérlek Titeket, hogy továbbra is osszátok meg a posztjainkat, írjatok hozzá, ajánljátok az oldalunkat az ismerőseiteknek, hogy felhívjuk a figyelmét annak a sok jó embernek is, akik még nem tudnak rólunk.

Ha külföldön éltek vagy ismertek olyat, aki hazánkon kívül is meg tudná osztani a kisfiúnk történetét, kérlek tegyétek meg!

Ez a gyógyszer jelenleg kizárólag 4-5 éves korra van engedélyezve (Beni 2020.02.20-án született, 4 éves, tehát fogy az időnk, amíg megkaphatja).

A youtube csatornánkon már több nyelven (magyar-angol-német) feliratozva megtalálhatjátok a Beni történetét, a spanyol, francia és román fordítást még nem sikerült rátennem a sok szervezés, történés miatt, de hálásan köszönjük azoknak, akik ismeretlenül is, szó nélkül lefordították nekünk!

https://www.youtube.com//videos

Kérlek osszátok az angol nyelvű adományozó oldalunkat!
https://whydonate.com/en/fundraising/help-this-dear-little-boy-beni-get-gene-therapy?fbclid=IwAR1QpQz7idaCocLcSEYOLxWpeZOv8HLiIEzOtOewOjk-ox5XUcHAw_NnJds

Elkészült a honlapunk is, hatalmas köszönet érte Daninak!
https://mentsukmegbenit.hu/

Fenn vagyunk instagramon, tiktokon, ahol csak lehet.

A legjobban továbbra is a facebook oldalunk fut:
https://www.facebook.com/

Óriási vágyunk, hogy hazahozzuk ezt a gyógyszert, mint a kis Zente és szülei a zolgensma-t❣️A Duchenne még az SMA-nál is gyakoribb!

Hálásan küszönjük a sok eddigi szervezést, jövőBENI❣️ eseményt, felajánlást, a licitcsoportunkban való aktivitást, érdeklődést, kedvességet, szeretetet, amit kapunk Tőletek! Embereknek, csapatoknak, influenszereknek, akik mellénk áltak! A drága szomszédainknak, akik vigyáznak Benire egy-egy forgatás alatt, hogy ne hallja, milyen kegyetlen betegsége van. A médiának! A családunknak, barátainknak! Külön köszönet a tündéri unokahugomnak, Anitának, aki nélkül bele is fulladnánk a kommentekbe. 🌷 És a Tündérkör Alapítványnak, aki elindított minket az úton!

Bennünk egy csepp kétség sincs afelől, hogy ez a gyűjtés SIKERÜL! ❤️

******************************************************************
"Sziasztok! A nevem Micskó Benjámin. 2020.02.20-án születtem, a szüleim nagy örömére. Most lettem 4 éves. Csodálatos, vidám, kíváncsi, örökmozgó kisfiú vagyok. Az oviban a szőlő a jelem.
A tavalyi év vége egy egészen új irányba terelte az eddigi életünket. Anyukámat zavarta, hogy még mindig nem tudok ugrani, kicsit ügyetlen a mozgásom, sokat lábujjhegyezek és attól félt, hogy majd kiközösítenek, csúfolni fognak, ezért elindultunk és fejlesztő torna-gyógytornász-háziorvos-neurológus vonalon december 13-án kiderült, hogy van egy súlyos, jelenleg gyógyíthatatlan Duchenne-féle izomsorvadásom. Ez azt jelenti, hogy az én szervezetem egy génhiba miatt nemhogy nem termeli az izomépüléshez szükséges disztrofin nevű fehérjét, hanem alattomos módon még bontja is a meglévő izmaimat. Ez sajnos azzal járhat, hogy 10 éves korom előtt tolószékbe kerülök, majd a légzőizmaim érintettsége miatt lélegeztetőgépre kerülhetek. Az átlagéletkor 26 év.
A kezdeti sokk után jelentkeztünk minden helyre, ami jelenleg igénybevehető. A mindennapos nyújtás és a steroid, ami lassítja a folyamatot, de sajnos nem állítja meg.
Soha nem leszek olyan, mint a többi gyermek mozgásban. De arra még van remény, hogy ne kerüljek kerekesszékbe, ha hamar hozzájutok.
Az Amerikában élő gyerekek közül már nagyon sokan megkapták a terápiát, és nagyon biztatóak az eredmények, mind mozgásfejlődésben, mind a laborértékek tekintetében.
Kérlek Titeket, hogy meséljetek rólam a barátaitoknak, hogy sok emberhez eljusson a történetem és több esélyem legyen a gyógyulásra! Nagyon szépen köszönök minden segítséget!"
-Beni

UTALÁSI INFORMÁCIÓ:
Mentsük meg Benit Alapítvány
11600006-00000001-99666337

Külföldi utaláshoz:
IBAN: HU40 11600006-00000001-99666337
BIC KÓD: GIBAHUHB

EURO-s számlaszám:
11600006-00000001-99813443
HU37116000060000000199813443

http://paypal.me/mentsukmegbenit

Revolut tag:

04/12/2023

🙏🏻❤️

29/11/2023

Nagyon fontos üzenet!❤️

A gyerekek leválása fájdalmas folyamat akkor, ha nincsenek egyéni vagy párkapcsolati céljaink!

Három lányos szülőként sok mindent megtapasztalok az életemben, amit mi pszichológusok úgy mondunk, saját élmény.
Például a lányaim kirepülését, az elengedést.

Ez egy nagyon szép folyamat, sok mindent tanít egy szülőnek. A felnőtt gyermekkel rendelkező családokban ebben a fejlődési fázisban a gyerekek kirepülése egy normatív krízis.
Ez azt jelenti, hogy minden családban, ugyanaz a krízis jelenik meg ebben a szakaszban.
Ehhez az egész családnak alkalmazkodni kell. A régi szabályokat újra kell írni, hiszen más érzelmi és fizikai szükségletek lesznek érvényben.
Ha egy család görcsösen ragaszkodik a régi életvitelhez, akkor nagy valószínűség szerint ezt a természetes krízist problémaként fogja definiálja majd, mert képtelen alkalmazkodni hozzá.
Ez általában abban nyilvánul meg, hogy a szülők minden erejükkel bent akarják tartani a családban a gyereket. Nehezményezik, ha önálló döntéseket hoz, és másként képzeli el az életét, mint a szülők. Akaratlanul érzelmileg zsarolják a leváló gyermeket, ha ő nem kíván minden nap telefonon az anyjával beszélni, vagy ritkábban látogat haza a szülőkhöz.
Ilyen mondatok hagyják el a száját a szülőnek:
"Már nem is vagyok fontos neked!"
"Én csak arra kellettem, hogy kiszolgáljalak, és már nem szeretsz!"

Fiatal klienseim mesélnek arról,hogy mennyire terhes nekik a szülői elvárás. Az, hogy az idősödő szüleiknek semmi egyéb életcéljuk nincs, ezért még mindig a felnőtt gyerek nevelése az egyetlen olyan tevékenység és szerep, ami által definiálni tudják magukat, mert ez adja az életük értelmét, éppen úgy, mint amikor a gyerekük kicsi volt..

Pedig ahogy nőnek a gyerekek, egyre kevesebbet kívánnak tőlünk. Korábban, amíg a gyermek kicsi volt, a párok iszonyatos erőfeszítés árán tudták a napi feladatokat elvégezni, éppen ezért sokszor a párkapcsolat életben tartására sem maradt elég idő és energia.

Amikor a gyerekek felnőnek, akkor lehet, hogy a párkapcsolat is kiüresedett már, ha korábban a pár nem táplálta tudatosan az alapkapcsolatot.
Erre az életkorra sokszor már nem dolgoznak az emberek, vagy ha igen, akkor a kiégés szélén állnak. A párkapcsolat sem a régi már, lehetséges, hogy a szex sem működik. Az is előfordul, hogy a szülő már régen egyedül él, mert elvált.

Ráadásul az egyetlen közös cél, a gyerek is kirepül.
Ilyenkor hirtelen értelmetlenné válik az élet.

Ha a párok erre az időszakra tudatosan készülnek, akkor viszont a gyermek elköltözése akár a felhőtlen, felszabadult megújulás, és az elégedettség időszaka is lehet. Ha tudjuk, hogy szülőként megtettük a dolgunkat, akkor nincsenek bennünk félelmek és kétségek, mindent meg lehet valósítani, amit eddig nem sikerült az idő vagy energiahiány miatt.
Új célokat lehet keresni, és nem a gyerekeken csüngeni, elvárásokat támasztani és bűntudatot kelteni bennük, ha felnőtt, független emberként a saját életüket akarják élni.

Én nagyon élvezem ezt az időszakot! A lányaim felnőttek, önálló életet élnek már, és csodaszép folyamatnak látom a saját életük épülését. Hihetetlenül élvezem, hogy már nem kell navigálnom, nevelnem, mert mindent átadtam nekik, amit tudtam a világról és én a saját életemben újabb és újabb célokat tűzhetek ki magam elé, amik kihívások, amik éltetnek és mozgatnak.

A gyerekek pedig nagyon büszkék tudnak lenni akkor, amikor a szüleiket életigenlő, energikus, tettre kész középkorú embereknek látják.


(Fotó: Tkliwi nihiliści opanowujący pozycję dystansu)

05/11/2023

29/10/2023

Nagyon fontos gondolatok🤍

Gondolom nem vagyok egyedül azzal, hogy a 90-es években úgy néztem a Jóbarátok (Friends) sorozatot, hogy közben meg sem fordult a fejemben, hogy az egyik főszereplőt - Chandlert - alakító színész súlyos szerhasználati problémákkal küzd. Hiszen a "drogfüggőről" és "alkeszról" alkotott kép nem fért meg azzal, amit a képernyőn láttam: nem egy lecsúszott kapucnis junkie-t, nem is egy felpuffadt arcú csövest láttam.

Hát bizony: a függőségnek van ilyen arca is. Ami jóval gyakoribb, mint gondolnánk. Magasan funkcionáló, intelligens, sikeres emberek arca.

A színész, Matthew Perry később azt nyilatkozta, hogy legalább 3 olyan évad volt, amire alig emlékszik, olyan sokat drogozott a felvétel éveiben. Később elmondta azt is, mit. Amikor sovány volt: akkor gyorsítókat. Amikor felszedett egy kis súlyt: akkor zabált és ivott. Amikor kecskeszakállt növesztett: sok nyugtatót. És mégis: soha nem ment be betépve a forgatásra. Amit a többiek érzékeltek, az a szörnyű másnapossága volt.

Azokban az időkben kevés ismertebb és népszerűbb sorozat-színész volt nála. Folyamatos reflektorfény, csodálat, irigység és rajongás vette körül. És mégis, saját bevallása szerint borzasztó magányosnak érezte magát.

Milyen ironikus: a magányos jóbarát.

Mert ez az, amit gyakran éppen annyira képtelenek vagyunk felfedezni az álarcok és kulisszák mögött, mint a függőséget. A magányt, az ürességet, ami a függőség eredőjében van. Elhamarkodottan ítélünk meg embereket külső tulajdonságok alapján. Nem látjuk meg a mosoly mögött a szenvedést. Nem látjuk meg, hogy a humor gyakran csak szépségtapasz, ami az önutálatot leplezi, és nem összeköt, hanem elszigetel.

Ennek a magánynak a gyökerei Matthew Perry esetében is a gyermekkoráig nyúltak vissza. Önéletírásában felfedte, hogy gyermekként alapélménye volt a magára utaltság és "anyátlanság". Pedig volt édesanyja. De úgy érezte, hogy folyamatosan meg kell küzdenie a figyelméért és a szeretetéért. Szülei még azelőtt elváltak, hogy betöltötte volna az első életévét. Az anyja, aki ekkor még csak 21 éves volt, egyedül maradt vele - valószínűleg nem volt könnyű dolga. Jellemző, hogy az egyik első emléke, hogy öt évesen egyszer egyedül kellett Los Angelesbe utaznia repülőn. Az akkor érzett szorongás és elhagyatottság érzése sokáig kísértette.

A "láthatatlanság traumája" - így is nevezik azt, amikor egy gyermek úgy érzi, nem kap elég figyelmet és szeretetet. És a gyermek soha nem képes ezért a szüleit hibáztatni. Mindig magát hibáztatja érte: saját magát tartja hibásnak, bűnösnek és szerethetetlennek. És a szerethetetlenségnek ez a rögeszméje belevésődik az idegrendszerébe és végigkíséri még felnőttként is.

Ez a trauma önmagában még nem predesztinál - nem vezet szükségszerűen - a függőséghez. Következményei változatosak lehetnek, és valószínűleg genetikai adottság, érzékenység kérdése is, hogy milyen formában, milyen megküzdési stratégiákban fognak felszínre bukkanni. Perry esetében már akkor eldőlt, hogy problémái lesznek a szerekkel, amikor 14 éves korában először berúgott: és úgy érezte, végre úgy érzi magát, ahogy kellene. Normálisnak.

Perry nem azért ivott, és később nem azért fogyasztott különféle drogokat, hogy "kirúgjon a hámból" - hanem azért, hogy úgy érezze magát, mint egy "normális" ember. Elfogadott, szeretett embernek érezhette magát. Az önéletrajzi írásában beszámol róla, hogy számára a drogozás csúcsélménye az volt, amikor csont betépve elheverhetett a kanapén és filmet nézhetett. Egyedül. Belemerülni a puha vattába, ami mintha az anyaméh gondoskodó melegét pótolta volna.

Ez a drogfüggőség szomorú iróniája: ami úgy indul, mint szociális síkosító, mint ami segít a társas működésben, előbb-utóbb a banális hétköznapok elviselhetőségének eszközévé válhat. És ami azzal az ígérettel kecsegtet, hogy enyhíti az ürességet és egzisztenciális magányt, az teljessé teszi az izolációt.

Perry jóval szerencsésebb volt, mint sok sortársa. Vagyonos, erős szociális hálóval rendelkező ember volt. Az évek alatt, egyre romló egészségi állapotban, 9 millió dollárt költött 15 rehabilitációs programra, hogy felépüljön a függőségéből. Ami persze sokat elmond arról is, hogy milyen nehéz dolga van annak, aki fel akar épülni a függőségből - legyen akár gazdag, mint ő. Itt nincs sztenderd kezelés, ami biztos sikerrel kecsegtet mindenki számára, hiába próbálják egyesek a saját módszerüket univerzálisnak bemutatni.

Hogy vajon Perry kísérletei a felépülésre sikeresek voltak-e? Ha pusztán az alapján ítéljük meg, hogy tartósan "tiszta" lett-e - akkor valószínűleg nem. Én őszintén szólva libabőrt kapok ettől a retorikától: "tiszta" - azt jelzi, mintha az ellentéte a "koszos" lenne. A visszaesés egyenlő lenne a "bekoszolódással" és lenullázná a számlálót. Ez nem ilyen bináris dolog.

Sajnos az Internet népétől rengeteg bántást és gúnyolódást kapott a függősége miatt. Mémgyárosok céltáblájává vált, akik a leépülésén viccelődtek. Ez bizonyára súlyos nyomot hagyott benne.

Ezzel szemben rengeteg támogatást kapott a sorstárs közösségtől, ami életmentő volt a számára. Amit próbált ő maga is visszaadni: otthonába fogadta, programot indított a hasonló cipőben járó, kevésbé szerencsés helyzetű emberek számára. Véső soron a lényeg az, hogy az ember mennyire képes jelentést találni - jelentést adni az életének. Átadni az üzenetet: nem vagy egyedül. Ezt a halál sem írhatja felül.

Nyugodj békében, Matthew Perry! 🙏❤