Dr. Kis Médea szakpszichológus

23/07/2025

Sokan élnek együtt pánikrohamokkal anélkül, hogy tudnák, valójában mi történik velük. A test egyszer csak jelez: gyorsul a szívverés, elszorul a mellkas, levegőt alig kapni. A világ hirtelen idegen lesz, mintha valami láthatatlan belső vészjelzés kapcsolna be. És mire a test üvölt, addigra a lélek már rég suttogott, csak nem hallottuk meg.

A pánik nem hisz a finom szavakban. Azért jön, mert valami tarthatatlan. Mert túl sokáig voltunk túl erősek. Mert nem húztunk határt ott, ahol kellett volna. Mert benne maradtunk helyzetekben, kapcsolatokban, szerepekben, amelyek lassan széthúzták a belső tartószerkezetünket. És amikor már nem tudjuk kimondani, hogy elég volt, akkor kimondja helyettünk a test.

A pánik nem az ellenségünk, hanem az utolsó szövetséges, aki már nem hajlandó tovább hallgatni. Jelzi, hogy valami bennünk védekezik, mert nem bírja tovább. Nem mindig tudjuk rögtön megérteni, mit akar mondani, de már az is számít, ha nem akarjuk elhallgattatni. A tünet kezelése fontos, de a kérdés nem ott kezdődik, hogy hogyan nyugtassuk le magunkat, hanem ott, hogy miben nem vagyunk többé nyugtathatók. A pánik nem akar ártani. Csak végre azt szeretné, hogy odanézzünk. Őszintén.

05/12/2023

Carl Jung Carl Gustav Jung

26/10/2023

Manche Menschen haben ein Ankleidezimmer. Ich hätte gerne eine Bibliothek, quasi ein Ankleidezimmer des Geistes.

14/08/2023

12/08/2023

21/07/2023

Szülőként kimondott szavaink beleégnek a gyerekekbe. Nem mindegy, mit és hogyan mondunk nekik, mert akaratlanul is nagy fájdalmat és görcsöt tudunk okozni, pedig nem ez a cél.
Én is követtem el hibát. Az egyik lányom nagyon szépen csellózott, viszont amikor kamaszodott, csúszkált a hangja, így nem tudott pontosan énekelni.

Egyszer azt mondtam neki, hogy: "Majd ha felnősz, és lesz egy kisbabád, akkor éneklés helyett inkább csellózz neki!"
Rémülten figyeltem fel arra, hogy a lányom attól fogva nem mert énekelni, pedig én csak azt szerettem volna üzenni, hogy csodálatosan csellózik, tehát a cselló tudását akartam megdicsérni. Óriási bűntudatom volt amiatt, hogy rosszul fejeztem ki magam.

Ezt úgy lett volna helyes elmondanom, hogy: "Majd ha felnőtt korodban kisbabád lesz, akkor az éneklés mellett sokat csellózz neki, mert annyira szépen játszol ezen a hangszeren!"
Sok idő kellett ahhoz, hogy felnőttként újra énekeljen a lányom, és kiderüljön, hogy a bizonytalan időszak után csodálatos lett a hangja és pontosan énekel.

Ezért szülőként nagyon át kell gondolnunk, hogy mit és hogyan mondunk.
Nem a tiltás a cél, hanem a gyermek vezetése a megfelelő megoldások felé.
Ne arról beszéljünk, hogy mit csinál rosszul, hanem arról, hogyan lehetne másként megközelíteni a problémát.
Biztos vagyok benne, hogy a gyerekek nagyon hálásak lesznek, miközben jó érzések kísérik a fejlődésüket.

05/12/2022

A very useful Venn diagram illustrates this concept perfectly.

20/06/2022

A TISZTELETRŐL

1. Az első tisztelet, amit egy gyereknek meg kell tanulnia, fölfelé irányul. Az a gyerek, aki egy családban nem tanulja meg tisztelni azt, ami fölötte van, elkényeztetett, elviselhetetlen, lehetetlen alakká válik. Ugyanis a fölöttünk lévő dolgok és személyek tiszteletéből adódik, hogy nem nézünk le másokat. Egyébként is rettenetes látni, hogy gyerekek úgy viselkednek a családban, mintha ők szülték volna az univerzumot. Ez nemcsak abszurd, de ártalmas is a gyerekre nézve.

2. Aztán meg kell tanulni a tiszteletet lefelé is, így a gyerek előbb-utóbb már nem leli örömét például abban, hogy a legyeket agyoncsapja. Meg kell tanulnia gondoskodni, törődni, különben úgy nő föl, hogy mindenkit, aki nála gyöngébb, kihasználhatónak, kifoszthatónak, kisemmizhetőnek lát.

3. Amikor eléri a serdülőkort, meg kell tanulnia tisztelni mindazokat is, akik mellette vannak: a kortársait, csapattársait, barátait, szerelmét.

4. Ezután jön csak az, amit legutoljára tanulunk meg úgy igazán és mélyen: tisztelni önmagunkat. Nehezen tiszteli saját magát, aki nem tanulta meg tisztelni azt, aki fölötte, alatta és mellette van.

/J. W. Goethe/