24/10/2024
Mennybeli Mályvavirág Pont
Kicsi korom óta úgy hiszem, hogyha felnézek az égre, akkor a csillagokon át egymást figyeljük azzal, aki már nincs közöttünk... Amikor csak tehetem feltekintek, a szívemben egy békés szomorúsággal.
Sok-sok évvel ezelőtt ismertem meg Verát. Méhnyakrákon esett át, s pillanatok alatt a Mályvavirág részévé vált. Tudjátok, amikor észrevétlenül lesz valaki az élet természetes része s, ha megpróbálja visszaidézni, hogyan is kezdődött nem emlékszik rá. Az első kép, amit magam előtt látok Vera nevetése. A debreceni egészség kuckója, a mérhetetlen lendülete és olyan erősen érzem a szeretetét, hogy most, írás közben is megborzongok.
Sok-sok évig társak voltunk a Mályvában, társak barátságban, ötletekben, segítésben.
Megalakította és vezette a Debreceni Mályvavirág Pontot, rengeteg nőt támogatott a közösségünkben, ott volt a programjainkon.
Aztán Vera újra beteg lett.
Pedig olyan halhatatlannak tűnt nekem. Olyan erős volt... de azt hiszem érezte már, hogy lassan indulnia kell...
Nem szoktunk megemlékezést írni, hiszen tele lehetne vele az oldalunk. Én mindenkit őrzök magamban, de Verámnak most itt kell lennie...
Hiszem, tudom, mert ismerem, hogy odafönt már szervezi a Mennybeli Mályvavirág Pontot és összeszedi a Mályvalányokat maga köré. Onnan tekintenek le együtt ránk a csillagokon át!
Isten Veled Veránk! Sosem felejtünk el, s egyszer, majd odafent újra találkozunk...
Icó és a Mályvavirágok
Ezt az emlékezést a család beleegyezésével írtam meg. Békességet kívánok nekik!
