14/02/2026
A Látássérültek Észak-Alföldi Regionális Egyesülete mély megrendüléssel búcsúzik Lakó Sándornétól és idősebb Lakó Sándortól. Icuka néni életének 84. évében, Sanyi bácsi pedig életének 89. évében hunyt el. Szeretteik és tisztelőik 2026. február 26-án 12:30 órakor az 1-es számú ravatalozónál vehetnek tőlük végső búcsút a Debreceni Köztemetőben.
Néhány nap múlva két élet előtt hajtunk fejet. Két ember előtt, akik hosszú, tartalmas utat jártak be, és akik szinte egyszerre indultak el az utolsó közös útjukra.
Két kiváló, tiszteletre méltó embertől búcsúzunk, akik hosszú évtizedeket éltek meg munkában, szeretetben, küzdelemben és szolgálatban, akiknek mindennapjai összeforrtak az egyesület életével.
Különleges érzékenységgel fordultak a vak emberek felé, mert pontosan tudták, mit jelent segítségre szorulni, mit jelent kapaszkodót adni. Nemcsak a látássérült fiuk számára voltak támaszok, hanem sokaknak, akik az ő figyelmükből, türelmükből és emberségükből meríthettek erőt.
Ők nemcsak nézték a világot, hanem látták is – szívvel. Tudták, hogy az igazi látás nem a szemmel történik, hanem a lélekben. Ezt hagyták ránk örökségül: az odafigyelést, az elfogadást, az önzetlen segítséget.
Mindennapi létük elválaszthatatlanul összefonódott egyesületünk történetével és közösségével. Nem csupán jelen voltak, hanem szívvel-lélekkel, rendíthetetlen elköteleződéssel szolgálták a látássérült emberek ügyét. Két gyermekük közül fiuk, ifjabb Lakó Sándor látássérültként nőtt fel, akit szülei példamutató szeret***el, türelemmel és határtalan odaadással neveltek. Ez a szeretet azonban nem állt meg a család falain belül: mindannyian részesülhettünk belőle, akik kapcsolatba kerülhettünk velük. Úgy öleltek magukhoz minket is, mintha mindannyian családtagjaik lettünk volna.
Ifjabb Lakó Sándor fiatalon bekapcsolódott egyesületünk kulturális életébe, számos helyi, regionális és országos rendezvényen képviselve közösségünket. Szülei minden alkalommal ott voltak mellette: kísérték, támogatták, bátorították, erőt adtak neki – és nekünk is. Fáradhatatlanul gondoskodtak rólunk, figyelmükkel, vendégszeretetükkel, apró és nagy segítségeikkel mindannyiunk életét gazdagították.
Emlékeinkben élnek tovább a közös, vidám utazások, a műsorok előtti izgatott pillanatok, amikor szelíd szavaikkal csillapították a lámpalázat, majd az előadások utáni felszabadult, örömteli éneklések. Sohasem fogjuk elfeledni a közösen szervezett összejöveteleket, a nevetéssel teli beszélgetéseket, és mindazt a rengeteg önzetlen segítséget, amelyet tőlük kaptunk.
Több évtizedes jelenlétük, áldozatos munkájuk és példamutató emberségük pótolhatatlan űrt hagyott maga után egyesületünk életében. Hálával és szeret***el gondolunk rájuk és mindarra, amit a látássérült emberek közösségének adtak.
Most elcsendesedett körülöttünk minden, de amit adtak, az nem tűnik el. Tovább él a gyermekeikben, a családban, mindazokban, akiket földi útjuk során szívükbe zártak.
Elengedjük őket, de nem külön-külön. Úgy búcsúzunk tőlük, ahogy éltek: együtt. Nyugodjanak békében. Emlékük velünk marad.
Őszinte részvéttel és tisztelettel emlékezünk rájuk
A LÉARE vezetősége és munkatársai nevében Bora Sándor elnök és dr. Nagy Sándor alelnök
