21/09/2025
"Önfeledt játékosság akkor tud megjelenni, ha a konfliktusok is helyet kaphatnak egy kölcsönös elfogadásban. Ahol nem lehet visszajelezni, ha valaki megbántott, mert az egója nem bírja el a visszajelzést, és élből tagad, támad vagy megsértődik, anélkül, hogy megpróbálná megérteni, akkor ott nem tud létrejönni intim kapcsolódás, csakis kontroll. Amíg eljátszod, hogy minden rendben, addig barátok vagyunk, de ha behozol olyan érzelmet, ami megterhelő, akkor máris nem. Noha éppen itt kezdődne a valóság. A valóság nem teljesítmény, sem intellektuálisan, sem szexuálisan, sem tévedhetetlenségben, hanem jelenlét. A jelenlét pedig annak befogadása, ami van. Ha erre nincs tér, akkor az nem valós kapcsolat, hanem látszat, de aki magával már a valóságban van, az senkivel nem tud többé megmaradni a látszatban, és ezért meglehet, hogy jó darabig egyedül marad. A fájdalom az élet maga, de ez tartalmazza az örömét is az életnek, annak, hogy érezhetünk. Ez megélve és kihordva erővé válik, valami magasztosabbá, mint önnön létezésünk. Csak együtt lenni vele már magában egy kapcsolódás, egy önintimitás-forma. Ha erről le kell mondani egy másik emberért, akkor az már nem éri meg, mert kevesebbet ad a többért. Bennem már van egy tudása, érzése és felülmúlhatatlansága is annak, hogy milyen szeretni akkor is, ha körülöttünk sivatag van. Mindenem az emberi kapcsolódás, de ha a teljesség csak belül élhető meg, akkor most már ezt választom, nem tudok mást. A hiányom helyére belső teljesség ült. Ez egy kockázata ennek az útnak, de egy bizonyossága is. Itt vagyok, ez elég, nem kell többé más helyett éreznem, tehát ide csak az tud belépni, aki elbírja és vállalja önnön érzéseit."
Tisza Kata
Intimitás és hasadás, részlet
