16/03/2026
A sclerosis multiplex típusai III. – SPSM
A szekunder progresszív sclerosis multiplex (SPSM) a betegség azon szakasza, amely a korábbi relapszáló-remittáló SM után jelenik meg. Ebben a fázisban az állapot fokozatosan romlik, akkor is, ha nincsenek egyértelmű shubok (relapszusok).
Az SPSM diagnózisa akkor merül fel, ha korábban RRSM állt fenn és legalább 6-12 hónapja tartó, fokozatos romlás figyelhető meg, ami nem magyarázható shubbal. A diagnózis gyakran csak utólag válik egyértelművé, mert a progresszió, az állapotromlás lassan alakul ki.
Az SM kb. 85%-ban az előző bejegyzésben bemutatott, hullámzó lefolyású RRSM-mel indul. A régebbi, kezelés előtti természetes lefolyási adatok szerint ez a betegségforma SPSM-be váltott át:
- az esetek negyedében 10 éven belül
- az esetek felében 20 éven belül
- 75–90%-ban 25-30 éven belül
Fontos tény azonban, hogy nem minden beteg jut el az SPSM szakaszig - egy részük évtizedeken át a relapszáló-remittáló formában marad.
Nagy esetszámú vizsgálatok szerint néhány tényező növelheti az SPSM-be történő átmenet kockázatát. Ilyen a férfi nem, a motoros tünetekkel induló SM, a dohányzás, a korai magas EDSS pontszám és a magas shubgyakoriság. Természetesen ezek csak statisztikai kockázati tényezők, nem determinisztikus jóslatok.
A modern betegségmódosító kezelések mellett az SPSM-be való átmenet ritkább és későbbre tolódik. Egy nagy betegregiszterben a betegek kb. 14%-a váltott SPMS-re 8,5 év nyomonkövetés alatt. Az adatok azt mutatják, hogy a korai és hatékony betegségmódosító terápia csökkentheti a progresszió kockázatát.
Természetes lefolyási adatok szerint az EDSS 6 (segédeszközzel járás) elérésének medián ideje kb. 28 év volt a betegség kezdetétől - a legtöbb ember körülbelül ennyi idő alatt érte el ezt a mérföldkövet, de van, aki hamarabb, van, aki később. A modern kezelések és a korai diagnózis miatt sok betegnél ma lassabb a progresszió, mint a korábbi adatok alapján.
Míg RRSM-ben a gyulladás a fő folyamat, ami az idegrendszer károsításáért felelős, addig SPSM-ben egyre nagyobb szerepet kap az axonvesztés, a neurodegeneráció és a krónikus, alacsony szintű, kiterjedt gyulladás. Ezért fordulhat elő, hogy bár kevesebb a shub és kevesebb új laesio jelenik meg az MR-en, mégis megfigyelhető egy lassú állapotromlás.
A legújabb osztályozási rendszerben az SPSM két formáját különböztetjük meg:
- Aktív SPSM - ahol előfordulnak shubok vagy MR-aktivitás látható
- Nem aktív SPSM - ha nincs shub, nincs új MR-aktivitás, de a romlás mégis folytatódik
Bizonyos gyógyszerek aktív SPSM esetén lassíthatják a progressziót, míg nem aktív SPSM-ben sokan nem kapnak betegségmódosító terápiát. Ez nem azért van, mert az orvosok „lemondtak” róla, hanem azért, mert a jelenlegi terápiák többsége elsősorban a gyulladásos aktivitást csökkenti (shubok, új MR-laesiók). Nem aktív SPSM-ben viszont a betegség fő mechanizmusa inkább neurodegeneráció és axonvesztés, amelyre jelenleg nincs bizonyítottan hatékony gyógyszeres kezelés.
A gyógyszeres kezelés mellett minden esetben nagy szerepe van a rehabilitációnak. Tudományosan bizonyított tény, hogy a gyógytorna-fizioterápia, a kognitív tréning és az életmódbeli változtatások jelentősen javíthatják az életminőséget még progresszív SM esetén is!
