12/01/2026
„Senki sem méltó hozzád!” – a nárcisztikus családok ellenállása
A nárcisztikus családok élete első ránézésre igazán irigylésre méltó, ám ha megvizsgáljuk a családban uralkodó dinamikát, akkor láthatjuk, hogy minden a külsőségekről szól. A gyermek érzelmi szükségleteit egyáltalán nem elégítik ki, ám mindent megadnak és megvesznek neki. Utazások, játékok, lehetőségek, nyelvvizsgák, annyi zsebpénz, amennyit csak szeretne a gyerek.
A nárcisztikus szülők a gyermeket egy „produktumnak” érzik, amibe ők, a szülők rengeteg energiát fektettek azért, hogy igazolást nyerhessen az ő nagyszerűségük. Éppen ezért nagyon ügyelnek arra, hogy gyermekük kizárólag olyan kapcsolatokat létesítsen, ami méltó a családhoz. A kritériumoknak megfelelő társ egy újabb bizonyíték, hogy szülőként tökéletesen teljesítettek.
Fontos, hogy a választott tökéletesen nézzen ki, hiszen a családi fotókon is kifogástalanul kell mutatniuk együtt. Intelligensnek is kell lennie, mert a leendő unokák nem lehetnek buták. Egyáltalán nem mindegy, milyen végzettsége van a leendő vőnek vagy menynek, mert nem térhet be akárki a nagyszerű családba. A társnak éppen annyi hozománnyal kell rendelkeznie, mint amennyit ők adnak a gyermeküknek. Diplomák, nyelvvizsgák is szükségesek, hiszen ők az életüket áldozták azért, hogy gyermekük sikeres legyen - nem lehet, hogy most, egy rossz választás miatt essen kútba az egész.
Ronald érkezik hozzám, ő egy szomorú szemű, szorongó, több diplomás fiatalember, aki Oxfordban végzett. Az egyetem után hazaérkezett, a vadonatúj luxuslakásba, amit a szüleitől kapott. A garázsban egy új Volvo állt, amit szintén a szülők finanszíroztak. Ronald egész gyermekkorában magányos volt, minden a tanulásról és a nyelvvizsgákról szólt, mire leérettségizett, három nyelvből teljesítette a felsőfokú vizsgát. Mindent megkapott, három dolgot kivéve: az érzelmi közelséget, a meghittséget és azt a felszabadult életet, amiben kapcsolatokat tudott volna létrehozni.
Ronald későn kezdett lányokkal ismerkedni, ami a családban óriási ellenállást szült. Ha jött egy szerelem, Ronald édesanyja szigorú pillantásokkal vizslatta az új lányt, és mindig talált kivetni valót. Egyiken egy pici tetoválás, a másik lány rövid lába verte ki a biztosítékot, ráadásul a mellei is kicsik voltak. Minden lányra kritikusan nézett, mert a leendő unokáknak tökéletesnek kell lenniük. Miközben állandóan az unokákról beszélt, és követelte Ronaldtól, hogy hozzon már végre egy tisztességes lányt, azonnal el is űzte azt a néhány nőt, akit fia bemutatott.
Ronald munkahelyen ismerkedett meg Zsuzsival, aki egy egyszerűbb családból származott.
„Zsuzsiba szerelmes lettem, még soha életemben nem éreztem ilyet. Nagyon vonzott a vidámsága és az életrevalósága. Jókedv költözött az életembe, és vele felszabadultnak éreztem magam. A szex is nagyon jól működött közöttünk. Komolyra fordult a kapcsolatunk, de az apám és az anyám Zsuzsi családját nem tartotta méltónak hozzánk. Zsuzsi szülei elváltak, ez a mi családunkban elfogadhatatlan. A szüleim ultimátumot adtak, hogy ha Zsuzsit választom, akkor az örökségből nem kapok semmit. Zsuzsi sem kedveli a szüleimet, ráadásul az általuk berendezett lakás helyett szeretne egy közös otthont. Őrlődöm, és nagyon nehéz időszakot élek meg.”- meséli a férfi.
Ronald lojalitás konfliktust él át, hiszen tudja, hogy az eddig megszokott életszínvonalat csak úgy lehet fenntartani, ha a szülei támogatását elfogadja. Ez viszont azzal jár, hogy eleget kell tennie a szülői elvárásoknak. A szülei igényét teljesítve, a Zsuzsival való kapcsolatáról lemondva nem lennének anyagi gondjai, viszont ha Zsuzsi felé köteleződik el, akkor Zsuzsival közösen kell előteremteniük a közös életük feltételeit.
Fontos lenne, hogy a férfi a saját függetlensége és önbizalma érdekében képessé váljon arra, hogy a szülői vagyontól függetlenül élje a párkapcsolatát. Ez a megküzdés adhatja meg neki az autonóm, független felnőtt életet, amit teljes mértékben ő alakíthat. Ehhez meg kell tudnia húzni a szülei felé a határokat.
(Fotó: Torres Balaguer)
