24/11/2018
Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer kis királylány. 👑 Egy nagy kastélyban élt az öreg királlyal és királynéval. Nagyon magányos volt. Apja az ifjú király mindig az országot járta. Bolyongott a kis királylány a rideg kastélyban és várta, hogy apja haza térjen hozzá. De az apja új feleséget talált magának és a kis királylány hiába várt. A mostohája nem szerette, legszívesebben eltüntette volna a föld színéről is. Szomorúvá vált a királylány, mert tudta, hogy apja szívébe ő már nem fér többé bele. A mostohája mindent elkövetett, hogy apja meggyűlölje és szíve megkeményedjen. Sokat sírt a kis királylány és azon töprengett szakadatlan, hogyan tudná újra megnyitni apja szívét. Elhatározta, hogy világgá megy és megkeresi a varázslót aki biztos tud neki segíteni. Bolyongott a nagy világban és csak kereste, kutatta a varázslót. Először találkozott egy boszorkánnyal. A boszorkány azt tanácsolta, hogy tudja meg mi az apja kedvenc étele, azt főzze meg neki, vigye el és az apja biztos olyan boldog lesz, hogy kebelére öleli. Boldogan szaladt haza a kis királylány, hogy megtudja az öreg királynétól, hogy mi az ifjú király legkedvesebb étke. Minden hozzávalót összeszedett a kamrából és a kertből és egy hatalmas kondérban elkészítette az ínycsiklandozó, szaftos falatokat. Egy szép, díszes cserépedénybe merte az étel legjavát és elindult az apja házához. Bekopogott a nagy faajtón és izgatott, boldog mosollyal arcán várta, hogy apja kinyissa.
- Mit keresel itt? - ripakodott rá az apja és szeme a gőzölgő, illatos edényre tévedt. Ezt meg minek hoztad, most ettem. Nekem nem kell, öntsd a disznók elé. Az ajtót pedig becsapta a kis királylány előtt. A kislány gyomra összerándult, zokogás tört ki belőle és nem értette, hogy miért gyűlöli őt az apja. Leszegett fejjel, szívében hatalmas bánattal indult haza a kastélyba. Sok átsírt éjszaka után úgy döntött, hogy tovább keresi a varázslót, mert nagyon hiányzott neki az apja és szerette volna meglágyítani a szívét, így újra útra kelt.
Ment mendegélt amíg nem találkozott egy nagy beszélő varangyos békával. A béka azt tanácsolta neki, hogy kérdezze meg az öreg királytól, hogy melyik az a kincs, amire az ifjú király a legjobban vágyott a kastély kincsei közül. Azt kérje el az öregtől és vigye el az apjának, aki ha meglátja a rég vágyott ékszert a szíve biztos meglágyul. Ment haza repesve a királylány. Végre be tudja majd bizonyítani az apjának, hogy mennyire fontos neki és újra lesz igazi családja. A kastélyban az öreg király megmutatta azt a gyűrűt a királylánynak, amire az ifjú király gyerekkora óta vágyott és azt mondta:
- Neked adom a gyűrűt, vidd el az apádnak, remélem még megérem, hogy újra gyermekeként tekint rád. Szeretnélek még halálom előtt újra boldognak látni.
Reménnyel szívében kelt útra apja házához. Ismét ott állt a nagy kapu előtt. Kissé remegő kézzel fogta meg a kopogtatót és megütötte vele az ajtót egyszer majd még egyszer. Morgást hallott.
- Ki zavar már megint? - és kitárult a nagy kapu. Hát Te?
- Én csak egy kis ajándékot hoztam neked- mondta a királylány és azzal odanyújtotta a gyűrűt.
- Ugyan már, mit tudnál te nekem adni - mondta gúnyosan nevetve az apja.
- Nekem már megvan mindenem. Vidd vissza az öregnek, adja másnak, nekem ugyan nem kell - és a nagy faajtó dörrenve csapódott be a királylány orra előtt.
Ott állt a kis királylány döbbenettől remegve és továbbra sem értette, hogy miért történik ez vele. Az erő kiszaladt a lábaiból és legszívesebben lerogyott volna a ház előtt a földre, de nem tehette. Nem bírta volna elviselni, ha az apja ott találja és megint bántja. Így reszketve, az arcán folyó könnyek között haza botorkált.
Az öreg király a hír hallatán ágynak esett, az amúgy is beteg, gyenge teste már nem bírt el ennyi szomorúságot. A királylány úgy gondolta, hogy nincs ideje a szomorkodásra, meg kell találnia a varázslót, mielőtt az öreg király meghal. Gyorsan megmosta hát arcát, elköszönt az öreg szülőktől és ismét elindult. Hetedhét országot bejárt, de a varázslót nem találta. Fáradtan rogyott le egy fa tövébe, mikor egy kis madár szállt az ágra, éppen fölé.
- Indulj haza királylány, az öreg király haldoklik. Siess és megtalálod fájdalmadra is a gyógyírt. Nem kellett kétszer mondani neki nyakába szedte lábait, hogy minél előbb haza érjen. Épp jókor érkezett a kastélyba az öreg király már nagyon várta, hogy el tudjanak búcsúzni. A kis királylány állt az ágya mellett és végig élte újra közös életüket és rájött, hogy mind végig boldog volt, mert szerették és viszont szeretett. Már tudta, hogy a szeretetet nem lehet megvenni se egy tál étellel, se egy ékszerrel. A szeretet önmagában kincs és aki szeretni tud az gazdag.
Az öreg király halála után a kis királylány nem indult újra megkeresni a varázslót. Az ő szíve mindig is nyitva volt, tele szeretettel. Már tudta, hogy nincs az a mágia amellyel igaz szeretet lehet varázsolni másokba. Ez a mágia mindenkinek a saját szívében és lelkében lakik, ha az apja szíve is megnyílik és megtelik szeretettek az utat meg fogja találni hozzá.
