13/03/2016
SZENT KRISTÓF
LEGENDÁJA
A hagyomány szerint Kristóf a III. század derekán Szamóban (Kis-Ázsia délnyugati részén, a mai Törökország területén) adta életét Krisztusért.
Szent Kristóf pogánynak született Kananeában. Tizenkét rőfnyi volt a teste hossza, tagbaszakadt, vasgyúró, irdatlan nagy ábrázatú egy ember volt. Minekelőtte megkeresztelték, Ophorus volt a neve és dinom-dánom víg életet élt. Mikor pedig erejének teljességére jutott, gondolta magában: "Útra kelek és felkutatom a legnagyobb urat a világon!"
Először egy király szolgálatába állt, de mert ez félt az ördögtől, ott hagyta, és az ördög szolgálatába szegődött. Csakhogy az ördög is félt a kereszt jelétől -- így jutott el Kristóf végül Krisztushoz.
Amikor Krisztust kereste, egy remete azt a tanácsot adta neki, hogy ha Krisztussal akar találkozni, legyen a felebarátai szolgálatára. Kristóf megfogadta a tanácsot.
Volt ott egy hatalmas folyó, melyen a zarándokok mindig csak nagy félelemmel tudtak átkelni. A remete azt ajánlotta Kristófnak, hogy hatalmas erejét itt állítsa az emberek szolgálatába, azaz ha a folyóhoz érkezik valaki és fél a víz sodrától, segítsen az átkelésben. Kristóf megfogadta a tanácsot. Készített magának egy kunyhót a folyó partján, abban élt, s egy nagy botra támaszkodva sorra átvitte a folyón az utasokat.
Egy éjjel úgy hallotta, mintha a nevén szólították volna. Egy szegényes külsejű gyermek állt kunyhója előtt, és a segítségét kérte. Kristóf szívesen teljesítette kérését, már csak azért is, mert a kicsi könnyű tehernek ígérkezett hatalmas vállai számára. Amint azonban a folyó közepe felé tartott, a teher mind nehezebb lett, mintha ólmot cipelt volna. Csaknem a víz alá merült a súlya alatt, s minden erejét össze kellett szednie, hogy átérjen a túlsó partra.
Ott azután a kisfiú elmagyarázta Kristófnak a keresztség misztériumát, és azt mondta:
,,Ami a válladat nyomta, több volt, mint az egész világ. A Teremtőd volt az, akit áthoztál, én ugyanis az a Krisztus vagyok, aki a leghatalmasabb, és akinek szolgálni akartál.'
És én megkeresztellek téged az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében. Mostantól fogva nem Ophorus leszen a neved, hanem Christophorus, vagyis Kristóf, ami annyit teszen: Krisztus-hordozó.”
És az isteni Gyermek jutalmul megajándékozta őt a vértanúság koszorújával.
Mert Kristóf ezután fáradhatatlanul térítette az embereket Szamóban. Jó szolgálatot tett neki a botja, amely a földbe szúrva menten kizöldült. Nemcsak azok a katonák tértek meg szavára és csodáira, akiket az elfogatására küldtek, hanem az a két szolgálólány is bátran vállalta a vértanúhalált, akiknek a börtönben el kellett volna őt csábítani.
Miután Kristófnak sem a máglya tüze, sem az izzó sisak nem ártott, kirendeltek négyszáz katonát, hogy nyilakkal célba vegyék, de a nyilak egy kivételével megálltak a levegőben. Az az egy a bíró szemébe repült. Végül lefejezték Kristófot, de még a vérében is erő volt: meggyógyult tőle a bíró szeme.
Szent Kristóf a Katolikus Egyház 14 segítő szentjének egyike.
A segítőszentek a Krisztus utáni első századok keresztény vértanúi. A hagyomány szerint ezek a szentek a haláluk előtt ígéretet kaptak Istentől, hogy a hozzájuk fordulókat nagy bajokban megsegíthetik.
Patronátus: a keresztény ifjúság, az erődítmények, a hajósok, teherhordók, fuvarosok, atléták, kertészek, gyümölcskereskedők, bányászok, kincskeresők, a háziszemélyzet, kalaposok, kelmefestők, könyvkötők, zarándokok, utasok, orvosok patrónusa. Megvéd a balesettől, pestistől, szembetegségtől, aszálytól, jégveréstől, vihartól, minden veszélytől, halálveszedelemtől.
Tisztelet és kultuszhely: Ereklyéit megtaláljuk Rómában, a Szent Péter-székesegyházban, St.Denisben, Párizs mellett. A Sorrento melletti S. Trinitá della Cava-templomban őrzik lábának lenyomatát.
Néphit: Ha a Kristóf-képre pillantunk, azon a napon megmenekülünk a betegek szentségének felvétele nélküli, hirtelen haláltól. Ha Kristófhoz imádkozunk, elérhetjük a jólétet, és az egészséget.
Emléknapja: Szent Kristóf ünnepét július 24-én tartja a katolikus hagyomány.
