24/06/2023
„Miért nem tud az ember megbocsátani? Ne tessék haragudni, de idézek valakit, aki nagy ember a közéletben, és azt mondta, hogy ’Én mindent megbocsátok, de semmit se felejtek el.’ Én ezen másfél napig röhögtem. Ez egy új találmány, hogy van megbocsátás felejtés nélkül. Hát van? Ugye, Avilai Szent Teréz azt mondja, hogy boldog, akinek bűne megbocsátatott, vétke elfedeztetett. Felejtés nélkül nincs megbocsátás. A megbocsátás lényege a felejtés. Amíg őrzök a szívemben egy sérelmet, egy haragot, egy megbántást vagy annak az emlékét, hol van a megbocsátás? Hogy azt mondom, szavakban, hogy már nem haragszom rád, nyuszipuszi? Hát hogyne haragudnék, hogyne fájna, hogyne hurcolnám magammal! Emberek eljönnek pszichoterápiára 50-60 évesen, és még mindig a gyerekkori sérelmeiket hurcolják magukkal! Azzal telnek el hónapok, hogy a különböző megbántottságaikat, csalódásaikat ontják magukból, szülőkben, szerelemben, barátságban, politikában. Hát miért tart egy pszichoanalízis évekig? Mert évekig tart, míg végigmennek egy ember múltján, és megpróbálják oldani azokat a fájdalmakat és keserveket, amiket egy végtelen hosszú sleppben húz maga után.” Popper Péter
