06/05/2025
Megérkezett tegnap a SZÓ-VA-DÁ-SZÓ társas (nem, nem lettek meg a szótagjaim, ez egy új adag). Nagyon várom, hogy kipróbálhassam őket pl. nyelvi fejlesztéshez.
A fonológiai tudatosság (fejlesztése) fontos az olvasástanulás(t megelőző) időszakban/során is. Fonológiai tudatosságon a szavak belső szerkezetéhez való tudatos hozzáférést és a szavak eltérő méretű egységekre (szótagok, hangok) történő bontásának képességét értjük (Csépe). Az egységekre bontási képesség fejlődése a nagyobb egységek észlelésétől a kisebb egységek észlelése felé halad. (Ez egyébként sok mindenre igaz a fejlődés során >> így lesz a nagymozgásból finommozgás). 😉
Goswami (2002) szerint a fonológiai tudatosság fejlődésében két fő szint különböztethető meg: a könnyebben hozzáférhető, korábban kialakuló fonológiai és a később megjelenő fonémaszint. A fonológiai szint az angolszász kutatások szerint a rímképzésből, a szótagokra bontásból, valamint a szótagkezdet és a rím különválasztásából áll. A fonématudatosság a fonológiai tudatosság magasabb, komplexebb, a beszédhangokkal végzett műveleti szintje.
Hogy ez a nagyon komplex folyamat megfelelően fejlődjön, nagyon fontosak a nyelvi játékok, a nyelvvel történő manipuláció, a beszéd (beszélgetés), mesehallgatás, mondókázás, gyakorlatilag a fogantatás pillanatától kezdve. 😉
Ma már az anyaméhben is kevesebb vesztibuláris inger éri a magzatot (ülő foglalkozás), így receptre két dolgot írnék fel a születés pillanatától kezdve: mozgás (ringatás, hintáztatás), testi kontaktus, megfelelő hely a szabad mozgáshoz; és mese, mondóka, ének, ritmizálás minden mennyiségben (az anya-apa-nagyszülők-emberek!! által közvetítve). 😉 3-4 éves korig nulla (vagy nagyon nagyon minimális) digitális tartalom. Megéri!