09/09/2025
AZ ÉRZÉKELÉS PARADOXONA - 5 ÉRZÉKSZERVÜNK
A mai meditáció során egy mélyebb megértés érkezett. Egy újabb rétege tárult fel annak a finom, mégis erőteljes paradoxonnak, amely létezésünk szövetét átszövi. Ez az ellentmondás az öt érzékszervünkhöz fűződő kötődéseink és az érzékelésen túli tudatosság között húzódik.
Mennyire csodálatos tud lenni az ízlelés élménye. Ma reggel, ahogy a reggelimet ettem, szinte beleolvadtam az ízek harmóniájába. Olyan volt, mintha egy láthatatlan zenekar játszana – minden íz egy-egy hangszer, külön-külön is élvezetes, együtt mégis valami sokkal többet hoznak létre.
A látás is ilyen. A napfény tánca a levelek között, egy felhő mozdulatlansága az égen, egy festmény tökéletlen tökéletessége – mind a jelen pillanat időtlen minőségére mutatnak rá.
Az érintésben is ott a varázslat: a szél finom simogatása, egy ölelés csendes mélysége. A test kommunikál, sokmindent mond, ha figyelsz.
A hangok világa – egy Chopin-darab letisztult finomsága, vagy egy hangtál rezgése, amely valahol a mellkasban vagy a gyomorban rezeg tovább, ha figyelsz, érezheted hogyan hat rád. A zene kapukat tud megnyitni.
Az illatok – egy virág illatjegyei, vagy szerelmünk illata, amely mélyen rögzült emlékeket hív elő, testi és lelki szinteken egyaránt. Egyetlen illat képes beindítani egy egész belső világot. Érzed?
Ezek az érzékszervi élmények ajtóként szolgálnak a jelenhez. Észrevetted már, mire kapcsolsz rá egy-egy érzéklet hatására? Egy sütemény illata, és máris ott vagy a nagymamád konyhájában. A “most” pillanatait gyakran az emlékeink színezik, formálják – észrevétlenül, mégis határozottan.
Milyen mély, összetett rendszer működik bennünk, amely minden pillanatban az öt érzékszervünkön keresztül dolgozik? Milyen tanításokat hordoz ez számunkra? És vajon mikor vagyunk valóban jelen?
Az élet nem a múltban vagy a jövőben zajlik, hanem az érzékelés közvetlen, nyers jelenidejében. A test, az érzékek – hidak a mosthoz.
Ugyanakkor a spirituális fejlődés következő lépcsője arra hív, hogy ezen érzékeken túlra is tekintsünk. A szabadság ott kezdődik, amikor nem vagyunk többé az érzékszerveink rabjai. A kulcs nem az érzékelés megtagadása, hanem annak meghaladása. Amikor nem az íz, a látvány, az érintés, a hang vagy az illat határozza meg identitásunkat,a dolgog milyenségét, az emberek valakiságát, hanem egy csendes, tiszta tudatosság, amely mindezt megfigyeli – de már nem kapaszkodik beléjük.
Ez a kettősség – az érzékek által megélt jelenlét és az érzékeken túli tudás és bölcsesség – nem ellentmondás, hanem egy mély, kozmikus egyensúly.
Először megtanulunk érezni, jelen lenni, megélni, majd elengedni, emelkedni, figyelni.
Ez a jóga valódi útja. Az önismeret ösvénye.
Ha szeretnél velünk tartani az órákan, jelentkezz: dioyogadiosd@gmail.com, vagy a +36706172222
Ölelés, Eszti