04/01/2026
Anno a 60. születésnapomra kaptam egy mesét, egy kedves barátnőmtől, melyet most szeretnék veletek megosztani és megköszönni azoknak, akik csatlakoztak hozzám, hogy együtt tegyünk az álmainkért és egymást segítve másszuk meg a SIKER hegyét! KÖSZÖNÖM🤗💝🫶
Erikának pedig nagyon köszönöm ezt a mesét 🤗
A SIKER ÚTJA
(Tanmese)
Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl volt egy kis falu, ahol az
emberek álmok és célok nélkül élték a mindennapjaikat. A falu közepén állt egy
magas hegy. Ezt a hegyet a faluban a Siker Hegyének nevezték és olyan hatalmas
volt, hogy a csúcsa a felhők között magasodott.
Élt egy fiatal lány ebben a kis faluban. Erzsike- mióta az eszét tudta- mindig arról
álmodozott, hogy egyszer feljut a Siker Hegyére, de mindenki azt mondta neki, hogy az lehetetlen, eddig senkinek sem sikerült és jobb, ha nem is próbálkozik.
Ám Erzsikében napról napra erősödött az elhatározás és nem hagyta magát
lebeszélni a céljáról. Egy verőfényes őszi napon, egy kis hátizsákkal és nagy
elszántsággal elindult a Siker Hegye felé.
Már maga a hegy felé vezető út is hosszú és rögös volt. Erzsike gyakran érzett
fáradtságot, kimerültséget és egy idő után a gondolataiba férkőzött a bizonytalanság.
Ilyenkor ő mindig visszagondolt az álmára és ez segített neki abban, hogy kitartson.
Egy idő után az út során csatlakoztak hozzá mások is, olyan barátokra talált, akik
hozzá hasonlóan követték az álmaikat.
Amikor végül Erzsike elért a Siker Hegyének lábához, felpillantott a fenséges nagy
hegyre és rádöbbent, hogy a csúcs még mindig nagyon-nagyon messze van.
Megtorpant egy pillanatra, de arra gondolt, hogy ha már eljött idáig, ő bizony
megmássza a Siker Hegyét! Elhatározását később sem adta fel. Minden nap egy
kicsit magasabbra mászott, egyre ügyesebben és egyre gyorsabban haladt. Az út
nehéz volt, de ő hitt magában és az álmában.
Idővel mások is látták Erzsike elszántságát és kitartását. Ő lett a falu példaképe. Az
emberek elkezdtek hinni a saját álmaikban és új célokat tűztek ki maguk elé.
A Siker Hegye nem csak Erzsike sikere volt, hanem az egész falué is.
Azon a napon, amikor elérte a Siker Hegyének csúcsát és a felhők között magába
szívta a kristálytiszta levegőt, körülnézett. Lepillantott a csodálatos tájra, egészen pici pontként látszódott a kis falu. Megpihent, szemlélődött és hirtelen ráébredt, hogy a siker nem csak egy cél, hanem egy folyamat.
Az út, amit bejárt, az emberek, akiket megismert és a fejlődés, amin keresztülment,
mind hozzájárultak az igazi sikerhez.
A csúcson állva boldogan tekintett vissza az útra, amit bejárt és ami éppoly értékes volt, mint maga a csúcs.
