Törpitorna - TSMT - Dunaújváros

03/04/2026

Olvassátok szeretettel Cecília Czibere írását! Évek óta szívügyünk ez!!!
Büszke vagyok Rád Cili, örülök, hogy melletted lehetek ebben!

Édesanyák

01/04/2026

Szenzoros felnőttek

A szenzoros eltérésekkel küzdő, gyermekkorukban nem támogatott gyermekekből gyakran olyan felnőttek válnak, akiknek mindennapi életét továbbra is befolyásolják az érzékszervi üzenetek értelmezésével kapcsolatos kihívások. Ezeknek a „szenzoros felnőtteknek” nehézségei lehetnek a munkával, a közeli kapcsolatokkal és a kikapcsolódással kapcsolatos rutinok és tevékenységek elvégzésében. Mivel az érzékszervi integrációs folyamatokban eltérő felnőttek életük nagy részében nehézségekkel küzdöttek, depressziót, alulteljesítést, társadalmi elszigeteltséget és/vagy más másodlagos érzelmi vagy szociális hatásokat is tapasztalhatnak.

A szenzoros eltérésekkel küzdő felnőttek támogatásának célja, hogy segítsen nekik elégedett és boldog életet élni. A legtöbb érzékszervi különbségekkel küzdő felnőtt azért küzd, mert egész életében félreértették őket. Gyakran még önmagukat sem értik. „Miért nem szeretek emberekkel lenni, vásárolni vagy moziba menni?” Vagy „Miért vagyok ilyen ügyetlen?” Vagy „Miért olyan nehéz kitartanom a dolgok mellett?” Vagy „Miért érzem magam olyan letargikusnak és motiválatlannak?”

A Kék Erdő kiadványa segít a szülőknek, hogy felismerjék, hogy szenzoros-e a gyermekük. A tudatosítása annak, hogy létezik a szenzoros feldolgozási zavar és nem csak úri huncutság, sokat segít azoknak a gyerekeknek, akikből néhány éven belül szenzoros felnőtt válik.

Neked mire lett volna szükséged gyermekkorodban, ha hamarabb felismerik az érzékenységedet?

28/03/2026

Kedves Szülők! A szünet után leszek újra elérhető telefonon!🔇📲

22/03/2026

Vasárnapi olvasnivaló az utazás közben 🥰

19/03/2026

Újabb csodás tanulási lehetőség! 🙃

11/03/2026

05/03/2026

Szeretettel várnak minden városi és vidéki érdeklődőt!🙃

28/02/2026

23/02/2026

Sokszor a viselkedést látjuk.
A hangosságot.
A kiborulást.
A dacot.
És gyorsan nevet adunk neki.
Pedig a viselkedés csak felszín.
Mint hullám a vízen.
Alatta mindig van valami.
Egy szükséglet.
Egy túlterhelt idegrendszer.
Egy elfáradt kis test.
Egy meg nem értett jelzés.
A szenzoros gyermek nem „rosszalkodik”.
Ő kommunikál.
Nem mindig szavakkal.
Hanem a testével.
Lehet, hogy:
nem bírja a hangos zajokat.
Egy csengő.
Egy zsúfolt terem.
Egy váratlan hang.
Lehet, hogy zavarja:
a ruhacímke.
A varrás.
A „túl szúrós” anyag.
Lehet, hogy kerüli az érintést.
Vagy épp folyamatosan keresi.
Lehet, hogy:
forogna.
Hintázna.
Ugrálna.
Nekimenne dolgoknak.
Nem rosszaságból.
Szabályozásból.
Lehet, hogy válogatós.
Nem az étellel harcol.
Hanem az állaggal.
A szaggal.
Az érzettel.
Lehet, hogy könnyen kibillen.
Hirtelen túlcsordul az idegrendszere.
Apróságra hatalmas reakció.
Mert az idegrendszere hamarabb telítődik.
És ilyenkor mi mit látunk?
„Túlérzékeny.”
„Hisztis.”
„Nehezen kezelhető.”
Pedig a kérdés nem az:
„Hogyan állítsam le?”
Hanem az:
„Mire van most szükséged?”
Ha csak a viselkedést akarjuk megszüntetni,
harcolni fogunk.
Ha a szükségletet keressük,
kapcsolódni fogunk.
És a kapcsolat biztonság.
A biztonság pedig szabályoz.
Nem varázsütésre.
Szépen lassan, mélyen.
Amikor a gyermek érzi,
hogy értik őt,
az idegrendszere megpihen.
És abból a pihenésből
együttműködés születik.
Ez nem engedékenység.
Ez megértés.

És van még valami.
A gyermek nem csak otthon él.
Kilép a világba.
Emberek közé.
Kedves külvilág,
amikor egy gyermeket látsz,
aki befogja a fülét,
aki szorítja a szemét,
aki túl hevesen reagál,
ne az ítélet legyen az első.
Ami kívül zaj,
belül lehet túlélés.
Ami kívül „furcsa”,
belül lehet küzdelem.
Próbáljunk a szeretet szemével nézni.
Érezni a szívünk melegével.
Egy halkabb szó.
Egy türelmesebb tekintet.
Egy elfogadó jelenlét.
Ennyi néha elég.
Mert minden viselkedés mögött
egy idegrendszer van.
Minden reakció mögött
egy történet.
És ahol megértés születik,
ott a gyermek nem „megjavul”.
Hanem megpihen.
Lélekmesék

Ha hasznosnak találtad a posztot, hagyj itt kommentben egy 🩵-et!