09/12/2025
Én úgy hiszem, hogy mielőtt megszületünk a lelkünk vállal bizonyos feladatokat, amiket a földi élete alatt szeretne teljesíteni, megtapasztalni. A minap elgondolkodtam, hogy hány és hány döntés, "véletlenek sora", a választásainkat befolyásoló fontos személyek kellettek ahhoz, hogy eljussak oda, ahol most vagyok. Nem azt akarom mondani, hogy ez most olyan húha de nagy dolog, csak mint tény. Nagyon érdekes végignézni, hogy életem folyamán mi vezetett odáig, hogy hamarosan mentálhigiénés szakember leszek. Egy olyan hivatásom lesz, amiről 19 éves koromban, az érettségi előtt állva nem is hallottam, talán nem is létezett. Én legalábbis nem emlékszem rá.
Mire befejeztem a ruhaipari technikumot, a kínai ruha térhódítása következtében bezárt az összes ruhagyár, ahova pedig szívesen mentem volna. Más irányba kellett indulnom. Pénzügyi ügyintéző lettem. A gyerekek születéséig ezzel töltöttem el az időmet. Majd amikor már nagyobbacskák lettek, gondoltam, hogy kellene valamilyen rugalmasabb, családhoz igazítható elfoglaltság. Így egy hideg téli napon - szintén érdekes történések sorozata következtében - eljutottam egy reiki tanfolyamra. Nagyon ismeretlen és nagyon érdekes világba csöppentem. Teljesen új élmények és új utak tárultak fel előttem. Innen gyakorlatilag egyenes út vezetett a természetgyógyászat irányába. 16 éve dolgozom reflexológusként és masszőrként Dunaharasztin. De időközben egyre erősebben éreztem, hogy tanulni vágyom, csak még nem tudtam, hogy mit. A családom unszolására, és biztatására felvételiztem Szegedre pszichológia szakra. Legnagyobb meglepetésemre felvettek. Ismét valami új, valami izgalmas és valami olyan ami átformálta a teljes lényemet. Tavaly kezembe vehettem első diplomámat. Hónapok teltek el, mire felfogtam. Szerettem volna folytatni pszichológia tanulmányaimat, de mesterképzésre már nem jutottam be. Ekkor úgy döntöttem, hogy jelentkezem mentálhigiénés képzésre, oda fel is vettek, a hely ismét Szeged. Szeretek Szegedre járni. Időnként kissé macerás, kissé fárasztó, de az utazgatás és a helyváltoztatás nagyon jól megvéd a kiégéstől :)
De ez tényleg csak véletlenek összjátéka? Sodródtam tudatlanul ide oda? Ha visszagondolok a kezdetekre, a gyerekkoromra felrémlik, hogy mennyire szerettem a felnőttek beszélgetését hallgatni. Csak csendben figyelni, hallgatni. Az óvónénik nem győzték mondani, hogy menj játszani, ne hallgatózz! A szomszéd néni is nagyon izgalmas és érdekes dolgokat tudott anyukámnak mesélni, és én ott kuksoltam a közelükben, csak hogy hallgathassam őket. Ez persze nem mindig tetszett nekik, és a szomszéd néni időnként meg is kérdezte, hogy nem akarok-e inkább bemenni játszani? Nem nagyon akartam :) Csendes gyerek voltam. De nem azért mert nem voltak gondolataim, épp ellenkezőleg, nagyon is sok mindent gondoltam a világról, de nem tartottam fontosnak kimondani őket. Én hallgatni szerettem másokat. Ezt sokan meg is érezték, mert már gyerekkoromban is szerettek velem beszélgetni a gyerekek, ha néha úgy alakult, hogy lecsendesedtek, és volt valami nagyon elmondani valójuk engem találtak meg vele. "Ne legyél más lelki szemetesládája" - hallottam sokszor, de nem igazán értettem mit akar ez jelenteni, és hogy mi ezzel a gond? Én szíves örömest meghallgattam bárkit, minden történetet jól elraktároztam, és sokat tanultam belőle, a mentális tőkémmé váltak. Hát így kezdődött, és itt tartok most és szeretném hinni, hogy sok embernek fogok segíteni a beszélgetéseimmel és spirituális tudásommal.
