08/02/2026
Az iskolában egy fiú megalázott egy tizenöt éves lányt azzal, hogy letépte róla a melltartóját. Íme, hogyan járt el a lány édesanyja…
Ez a történet világosan megmutatja: ha megtanítjuk gyermekeinket a helyes viselkedésre és az alapvető erkölcsi normák megértésére, hosszú távon megóvjuk őket – és önmagunkat is – a megalázó és fájdalmas helyzetektől.
A fiú hosszú időn át zaklatta osztálytársát. A helyzet odáig fajult, hogy az osztályteremben kikapcsolta a lány melltartóját. A lány védekezésképpen kétszer arcul ütötte őt.
Az iskola vezetősége értesítette a szülőket, és a történet ekkor új megvilágításba került…
A lány édesanyja éppen dolgozott. Műszakjából még két óra volt hátra. Ápolónőként dolgozott, telefonját az öltözőben hagyta, ezért az iskola a kórház vezetékes számát hívta fel.
Amikor a nő felvette a telefont, csupán annyit közöltek vele, hogy a lánya megütött egy fiút, és az ügy rendkívül súlyos. További magyarázatot nem kapott.
Egy órával később megérkezett az iskolába. Az igazgató így fogadta:
– Már nagyon vártuk önt!
Az irodában jelen volt az igazgató, az osztályfőnök, a fiú szülei és maga a fiú is, vérző arccal.
– Elnézést – mondta az anya nyugodtan –, sok dolgom volt. Az elmúlt negyven percben egy hétéves gyermeket varrtam össze, akit az édesanyja egy merőkanállal fejbe ütött, majd a rendőrségnek adtam magyarázatot.
Az igazgató elsápadt, majd zavartan rátért az ügy lényegére.
– A fiú rángatta a lánya melltartóját, mire ő kétszer arcul ütötte, úgy, hogy vérzett.
Az anya ekkor úgy érezte, az igazgató a lányát teszi felelőssé, ezért határozottan így szólt:
– Értem. Tehát az érdekli önöket, hogy feljelentést teszek-e a fiú szülei és az iskola ellen, amiért hagyták, hogy a lányomat sz*****is zaklatás érje?
A jelenlévők feszülten összenéztek. Senki sem számított ilyen válaszra. Az osztályfőnök sietve közbeszólt:
– Ez nem ilyen súlyos eset! Nem történt tragédia, maradjunk nyugodtak.
– Önök nem értik a helyzetet – mondta az igazgató.
A fiú édesanyja sírva fakadt, miközben a nő a lányához fordult.
– Anyu, rángatta a melltartómat. Szóltam a tanárnak, de azt mondta, ne törődjek vele. Amikor kikapcsolta, megütöttem – mondta a lány.
Miután az anya meghallotta ezt, a tanárhoz fordult, és megkérdezte, miért engedte, hogy az egyik gyerek bántalmazza a másikat, és miért nem tett semmit.
– Megengedi, hogy most megérintsem a nadrágja elejét? – kérdezte az anya a tanártól.
– Nem! Megőrült?! – vágta rá felháborodva.
Ekkor az anya azt javasolta, hogy a tanár próbálja meg meghúzni a fiú édesanyjának a melltartóját.
– A lánya megütötte az osztálytársát! – ismételte az igazgató.
– Nem – felelte határozottan az anya. – Megvédte magát a sz*****is zaklatással szemben. Meddig kellett volna eltűrnie, hogy ez a fiú hozzáérjen, ha a tanár nem volt hajlandó megvédeni őt, pedig kötelessége lett volna? Nézzenek rájuk: a lányom 168 centiméter magas, ez a fiú majdnem két méter. Erősebb és nagyobb nála.
A fiú anyja zokogott, az apja elvörösödött.
– Ha önök és a tanáraik nem tűrik el az ilyen viselkedést magukkal szemben, miért tartják elfogadhatónak, hogy egy fiú ezt megteheti egy tizenöt éves lánnyal? Jelenteni fogom az ügyet a hatóságoknak. És te – fordult a fiúhoz –, ha még egyszer hozzáérsz a lányomhoz, sz*****is zaklatás miatt börtönbe juttatlak. Világos?
Az asszony nem hagyta annyiban az ügyet. Bejelentést tett a felettes szerveknél. A hivatal munkatársai megdöbbentek a tanár és az igazgató viselkedésén, és kivizsgálást ígértek.
Ilyen helyzetekben mindig a gyermek oldalán kell állni.
Soha ne hallgassatok.
Védjétek meg a gyermekeiteket!
(forrás ismeretlen)
