26/11/2025
Emésszük!
Hogyan és miért fokozza az inzulinrezisztenciát a mozgáshiány?
Az izmok a szervezet legnagyobb cukorfogyasztói. Egyedülálló módon mozgás közben az inzulin segítsége nélkül is képesek glükózt felvenni a vérből, ilyenkor ugyanis a sejtek speciális parancsra nyílnak meg a glükóz számára annak érdekében, hogy azonnal energiához juthassanak. De a mozgás más úton is segíti az anyagcserét, edzés után ugyanis órákig nagyobb a sejtek inzulinérzékenysége, hisz így sokkal könnyebben jut be glükóz, azaz hatékonyabbá válik az izom raktárainak újratöltése.
Mozgás hatására tehát az izmok több cukrot vesznek fel és kevesebb marad a vérben, valamint javul az inzulinérzékenység is. Hozzáteszem, az izmok nyugalomban is sok glükózt fogyasztanak, az edzettség (és az ezzel járó egészséges izomtömeg) tehát még így is hozzájátul az optimális anyagcserefolyamatok fenntartásához.
Ha tehát a mindennapokból hiányzik a mozgás, az izmok kevesebb glükózt vesznek fel egyrészt azért, mert a kisebb izomtömeg eleve kevesebb energiát igényel, másrészt azért, mert a mozgás nem pörgeti fel a glükózfogyasztást. A vércukorszint tehát magasabb marad, és lassan, de folyamatosan romlik az inzulinérzékenység, ráadásul nem csupán az izmoké, hanem a teljes szervezeté. És ezért lesz a krónikus gyulladások – mindegy, hogy a mozgásszervrendszerét vagy más szerveket érinti a probléma – gyógyításának második elengedhetetlen pillére a mindennapos testmozgás bevezetése (az első a táplálkozásreform, amelyről az előző részben beszéltem, részletesen pedig az utolsó részben írok majd a terápiáról).
És mi a helyzet a stresszel?
A stresszhelyzetre a szervezet ősi túlélési reakciókkal válaszol. Ilyenkor két hormon, a kortizol és az adrenalin kerül fókuszba, amelyek
megemelik a vércukorszintet úgy, hogy hatásukra a máj glükózt bocsát ki a vérbe, hisz a szervezetnek – különösen az izmoknak – a ’harcolj vagy menekülj’ üzemmódhoz gyors és nagy mennyiségű energiára van szükségük
Ezzel párhuzamosan csökken a sejtek inzulinérzékenysége is. Ez az akut stressz élettani mellékhatása, a szervezet így biztosítja, hogy a vérben mindig legyen elegendő gyorsan elérhető energia a stresszhelyzet kezeléséhez
ráadásul fokozzák az éhségérzetet és az édességvágyat. Ez is evolúciós előny, a stresszhelyzet után gyorsan pótolni kell az energiát és fel kell tölteni a raktárakat
Ezek a védőmechanizmusok az akut stresszhelyezetekkel (tigris vagy ellenség) való megbirkózást segítik, és akkor működnek jól, ha a stressz rövid, intenzív és ritka, mint elődeink idejében. Problémaforrássá akkor válnak, ha a stressz tartós, ahogy az ma oly jellemző szinte mindannyiunkra. Ilyenkor ezek a mechanizmusok már nem segítenek, épp ellenkezőleg, rombolnak, hisz tartósan magassá válik a vércukorszint és az inzulinszint, illetve romlik az inzulinérzékenység. Ezért lesz a stresszmenedzsment a krónikus gyulladásos betegségek gyógyításának harmadik alapköve.
Még valami: a kevés, vagy nem megfelelő minőségű alvás is épp olyan stresszor a szervezet számára, mint a közelgő tigris látványa, tehát szintén megemeli a stresszhormonok szintjét, rontja az inzulinérzékenységet, és közvetlenül hozzájárul az inzulinrezisztencia kialakulásához.
Az inzulinrezisztencia többtényezős állapot, nem csak az étrendi hibák, hanem a tartós stressz, a mozgáshiány, az alváshiány, bizonyos környezeti toxinok és számos gyógyszer is jelentősen hozzájárulhat a kialakulásához. Meg kell értenünk, hogy a krónikus betegségeink mögött szinte soha nem egyetlen jól megfogható ok áll, hanem egy egész oki hálózat, amely abszolút egyéni, hisz a hasonlóságok ellenére mindannyiunknak mások az anatómiai adottságai, más a neme, életkora, edzettségi szintje, étrendje, emocionális beállítottsága és életmódja. Ezért nincsenek mindenkire érvényes protokollok, és ezért nem lehet automatizmusok mentén gyógyítani.
Melyek az inzulinrezisztencia tünetei?
Az eddigiekből logikusan levezethetőek a tünetek is (hisz voltaképp az emberi test rendkívül észszerűen működik, csak meg kell érteni és át kell látni az összefüggéseket, akkor is, ha laikus vagy):
Erős szénhidrát- és édességvágy: bár a véred tele van cukorral, az inzulinrezisztenssé vált sejtek nem képesek felvenni (nem nyílnak ki a ’kapuk’), így a szervezet éhezésként érzékeli a helyzetet és gyors glükózforrást követel
Fáradékonyság, energiacsökkenés: ugyanezen logika mentén (hiába kering sok cukor a vérben, a sejtek nem tudják felhasználni) sejtszintű energiahiány és folyamatos kimerültség alakul ki
Étkezés utáni extrém fáradtság: inzulinrezisztenciában a sejtek lassan és nehézkesen reagálnak az inzulinra, válaszul a szervezet túl sok inzulint termel. Ez a nagy inzulinlöket később gyors vércukoresést okoz, amit az agy akut energiahiányként él meg
Ingerlékenység, remegés, idegesség étkezések között: a löketként érkező inzulin hatására a vércukorszint túl gyorsan esik vissza, az idegrendszer „vészjelzést” ad le, ennek eredményeként szorongás, remegés, idegesség alakulhat ki
Folyamatos éhség, hamar visszatérő éhségérzet: ugyanez a jelenség (az inzulincsúcsok gyors vércukoresést okoznak) okozza azt is, hogy a szervezet túl hamar kér energia ’újratöltést’
Nehéz fogyni és nagyon könnyű hízni: ha tehát magas az inzulinszint, a zsírlebontás csökken és a bevitt energia nagyobb része zsírrá alakul. Méghozzá jellemzően hasüregi (zsigeri) zsírrá
Bőrtünetek, pattanások, zsíros bőr: a magas inzulinszint hatással van a bőr növekedési faktoraira és a faggyútermelésre (a növekedési faktorokra gyakorolt hatásáról szintén a következő részben írok bővebben), így pattanásosabb, zsírosabb lehet a bőr
Menstruációs zavarok, PCOS, nehezebb teherbeesés: az inzulin a női hormonokra is hat, fokozza a tesztoszterontermelést, felboríthatja az ovulációt és cikluszavarokat okozhat
Hogyan lehet diagnosztizálni az inzulinrezisztenciát?
Nos, a válasz – mint általában minden válasz – összetett. Nincs egyetlen jolly-joker vizsgálat, amely minden kétséget kizáróan kimutatná. A diagnózishoz szükség van bizonyos laborvizsgálatok (vércukorszint, inzulinszint, HOMA index, terheléses vércukor + inzulin, vérzsírok, májfunkciók), illetve a tünetek együttes értékelésére és értelmezésére.
De felmerül egy fontos kérdés: muszáj-e mindig diagnosztizálni? Józan ésszel belegondolva, ha az egyén hosszú ideje szinte soha nem mozog, egész nap stresszel, folyton nassol és rengeteg gyorsan felszívódó szénhidrátot eszik, kicsi a valószínűsége, hogy az anyagcseréje ne borulna fel és ne alakulna ki inzulinrezisztencia vagy más metabolikus probléma, akár van róla papírja, akár nincs. Magyarul labor nélkül, az életmódból és a tünetekből is remekül lehet következtetni a kóros állapot meglétére. Hacsak nincsenek súlyos panaszok, általában jóval hatékonyabb először rendezni az életmódot, majd megnézni, fennmaradnak-e egyáltalán tünetek.
Miután az IR-t célzó életmód-beavatkozások – az étrend minden szélsőségtől mentes rendezése, a mindennapos testmozgás és a természetes stresszcsökkentő technikák alkalmazása – nem csak, hogy nem hordoznak magukban kockázatot, de szinte mindenkinek jót tesznek, gyakorlatilag korlátozás nélkül alkalmazható ’terápiának’ számítanak. Alapvető problémának látom a mai gyógyításban/gyógyulni vágyásban, hogy rengeteg papírt gyártunk, ám valójában szinte semmit nem teszünk a megoldásért. És ez nem csak az inzulinrezisztenciára igaz, hanem rengeteg más betegségre, köztük a saját szakterületemhez tartozó mozgásszervi betegségekre, a nyak- és derékfájdalomra, porckorongsérvre is. Készül egy MR felvétel, amely kimutatja a porckorongsérvet, megnyugszunk, hogy végre tudjuk, miért fáj a derekunk (mellesleg a fenét tudjuk, de ez egy újabb téma!), és folytatjuk tovább ugyanazt a mozgásszegény, kalóriadús, ám tápértékben szegény, stresszel teli életet, amely a porckorongsérv kialakulásához vezetett. De legalább van róla papírunk!
Összességében tehát látjuk, hogy az inzulinrezisztencia észszerű, szervezetszintű védekező folyamatként alakul ki a hibás életmódszokásaink – étrendi hibák, mozgáshiány, stressz, rossz alvásminőség, környezeti toxinok, gyógyszer túlhasználat – következtében. Nem a nagymama, nem pech, nem sorscsapás, hanem elsősorban az életmódunk a bűnös. Márpedig ez remek hír, hisz egyben azt is jelenti, hogy a fegyver a Te kezedben van.
Forrás: Feövenyessy Krisztina
Feövenyessy Akadémia
