01/04/2026
Várnai Zseni: Csodák csodája
Tavasszal mindig arra gondolok,
hogy a fűszálak milyen boldogok:
újjászületnek és a bogarak,
azok is mindig újra zsonganak,
a madárdal is mindig ugyanaz,
újjáteremti őket a tavasz.
A tél nekik csak álom, semmi más,
minden tavasz csodás megújhodás,
a fajta él, s örökre megmarad,
a föld őrzi az életmagvakat,
s a nap kikelti, minden újra él:
fű, fa, virág, bogár és falevél.
Ha bölcsebb lennék, mint milyen vagyok,
innám a fényt, ameddig rámragyog.
A nap felé fordítnám arcomat,
s feledném minden búmat, harcomat.
Élném időmet, amíg élhetem,
hiszen csupán egy perc az életem.
Az, ami volt, már elmúlt, már nem él,
hol volt, hol nem volt, elvitte a szél,
s a holnapom?
Azt meg kell érni még,
csillag mécsem ki tudja meddig ég?!
De most, de most e tündöklő sugár
még rámragyog, s ölel az illatár!
Bár volna rá szavam vagy hangjegyem,
hogy éreztessem, ahogy érezem
ez illatot, e fényt, e nagy zenét,
e tavaszi varázslat ihletét,
mely mindig új és mindig ugyanaz:
csodák csodája:
Létezés… tavasz!
🌿🌷🌿🌷🌿🌷🌿🌷🌿🌷🌿
Minden egyes napban van valami apró csoda csak észre kell venni.
Olyan rövid az élet, élj meg hát minden pillanatot. Szagolj bele a levegőbe és érezd a tavasz ezernyi illatát.
Fordítsd arcod a nap felé hogy simogató fényéssége átmelegítse tested-lelked és boldogsággal töltsön fel☺️🌺🌼🐝🌞
Hidd el LEHET másképp😊
