16/07/2024
"Simogatom, puszilgatom, hálás vagyok neki, hogy életben tart, hogy működik, hogy velem van! Úgyhogy kiviszem a strandra, akármilyen is, mert én ebben a testben boldog és szabad vagyok!"
☀️🌊🏖👙🏊♀️
„A test az ember burka, szkafandere, amibe haláláig be van zárva, és amivel érdemes barátságot kötnie, mert csak ez az egy testünk van.”
* * * * * * * * * * * * * * * * * * *
Nyár. Strand. Női testképek.
* * * * * * * * * * * * * * * * * * *
Hőség van.
Eljött a strand szezon, ami sok nő számára egy rémálom.
Azoknak is, akiknek tökéletes alakjuk van, azoknak is, akik vékonyak, és azoknak is, akik túlsúlyosak.
Teljesen mindegy a kinézet, mert a testképzavar, a szégyen, és a magunkról kialakított kép az elménkben van, és ez független a kilóktól.
Az elmúlt években rengeteg nőt ismerhettem meg, és az egyik leggyakoribb jelenség az az, hogy a nők nem érzik jól magukat a testükben.
Szorong a bikini modell, az 55 kilós, és a 145 kilós anyuka is.
Szorong az élsportoló, szorong a magas, az alacsony, a szépségkirálynő, szorong mindenki, akinek valaha bántották a testét, a lelkét, akit sokszor szégyenítettek, vertek meg, akiket gúnyoltak, akikre megjegyzéseket tettek.
Az én testem sem tökéletes - kívülről!
Jelenleg 75 kiló vagyok, zsíros, borostás, narancsbőrös, karfiolos, csíkos. Van rajtam minden.
Seb, bőrhiba, tökéletlenség, anyajegy, ráncok, amit csak el tudsz képzelni.
De évek óta úgy megyek strandra, mintha nem lenne holnap!
Felpattintom magamra a két részes bikinimet, és már ott is vagyok a medence mellett! Úszom, csobbanok, boldogan lubickolok a vízben, és közben nem gondolok arra, hogy úristen, meglátnak mások, mit fognak gondolni rólam, mi lesz a véleményük, mert az én testem nem lehet szégyen tárgya, a test egy csoda, egy élő-lény, egy templom, egy burok, és semmit, de semmit nem kell szégyellnem rajta!
Persze, felelős vagyok érte.
Kötelességem (lenne) jól bánni vele, megfelelően táplálni, tiszteletben tartani, figyelni rá, ápolni, ami nem mindig sikerül, mert a testemet tanulni, megtanulni, az egy külön folyamat.
A test mindent számon tart.
Az összes érintést, bántást, cirógatást, verést, rángatást, ölelést, az összes érzést benyeli.
Benyeli a stresszt, az ideget, az örömteli pillanatokat, ez egy elektromos hálózat, ami szuperérzékeny, és szuperemlékező, minden ott van benne, minden lenyomatot hagy, ami valaha történt vele.
De nem szabad szégyellni!
A test az ember burka, szkafandere, amibe haláláig be van zárva, és amivel érdemes barátságot kötnie, mert csak ez az egy testünk van.
Az, hogy szabadan gondolunk-e rá, vagy gyötrelmes, fájdalmas könnyek közt, az valóban az elménkben dől el, és tudom, hogy lehet változtatni az önmagunkról kialakított képen!
Én már tudok felszabadultan strandra menni, tudok a Férjem előtt egy szál semmiben rohangálni, tudok örülni magamnak, mert annyi, de annyi mindenen túl vagyunk már ezzel a testtel, és olyan okos, és mindig jelez, és olyan jól bánik velem!
Szeretem, nekem szép, nekem kedves, én ismerem a legjobban, én vigyázok rá, nekünk van a legtöbb közös emlékünk.
Simogatom, puszilgatom, hálás vagyok neki, hogy életben tart, hogy működik, hogy velem van!
Úgyhogy kiviszem a strandra, akármilyen is, mert én ebben a testben boldog és szabad vagyok!
Nem vágyom másmilyen külsőre, ez vagyok ÉN, ezek vagyunk mi, kívül-belül, így vigyázunk egymásra, és sok munka volt, míg összeszoktunk, de nem lehet szégyenkezve, és szorongva élni a testünk miatt!
Menjetek víz mellé, élvezzétek a napsütést, olyan hosszú volt a tél, a sötétség, a hideg, menjetek, és meglátjátok, senki sem fog gondolni rólatok semmit, vagy ha igen, úgysem tudjátok meg! 🙂
Csak ti tudtok jól bánni magatokkal, csak ti tudtok kapcsolódni a testetekkel!
Nincs mit szégyellni, emberek vagyunk, idegrendszer, hálózat, kémia, és víz vagyunk, semmi különleges, semmi extra, ez csak maga az ÉLET, és az élet, ahogy a test is, egy CSODA!
(Bihari Viki írása)
