20/11/2021
‘Bezzeg az én időmben! Nem volt ez a nagy szeretgetés meg majomszeretet... Csak bottal piszkáltak meg. Azt is csak születésnapon és karácsonykor. És felnőttünk!
Ez az allergia-duma marhaság. Mi gyerekkorunkban a vasszöget is megettük meg a pacalt. Már 2 hónaposan! Bécike két marokkal tömte magába a bablevest félévesen, meg itta hozzá a bolti tejet. Jaj, és milyen édesen nyalta a kakasnyalókát! Mégse lett semmi baja, felnőtt így is.
Veletek alszik meg álmosak vagytok egész nap? A nénikém levitte a földszintre a fiát csak egyetlen éjszakára kiságyastól, ők meg odafent aludtak. Nem hagyta sírni soha. Csak egy éjszaka. Soha többé nem kelt fel éjjel. És felnőtt úgy is, már 30 éves és semmi baja!
Unatkozik? Engem anyám kicsapott a kertbe és ganézhattam a disznót, meg gyomlálhattam a krumplit, nem is volt időm unatkozni. Felnőttem úgy is.
Szoptatás meg tápszer? Az én fiaim jó feles tejet kaptak (ma is szeretik ám a felest) És felnőttek!
Pozitív nevelés meg ez a sok liberális marhaság? Egy jólirányzott pofon soha nem árt, hadd tanulja meg a gyerek. Én is kaptam apámtól egyszer-kétszer, rendes ember is lett belőlem.
----------
Sokféleképpen fel lehet nőni.
De annak, ahogyan ez megtörténik, hatása van.
Az ő idejükben, akár 15-20 évvel ezelőtt is, sokkal kevesebbet tudtak arról, mi mit okoz. Ma sem mindenki tudja.
Hogy a tej, a túl korán adott túl fűszeres, a baba számára emészthetetlen ételek, milyen mértékben terhelik meg az emésztőrendszert és aztán milyen későbbi betegségek táptalajává teszik.
Hogy a sírni hagyás kortizolt termel és a magas kortizolszint állandósul, gyakorlatilag folyamatosan stresszben tartva az ember, aki aztán sokkal könnyebben "borul ki", megy neki a másiknak, bírja az élet kihívásait.
Hogy a csecsemő élménye az a világról, hogy a világ veszélyes hely, amiben nem bízhat, ahol magára hagyják, amikor még magatehetetlen, nem tud gondoskodni magáról, nem képes segíteni magán, akkor egész életére elkíséri ez a bizalmatlanságélmény.
Egy pofon nem okoz nagy kárt. De olyan ez, mint a drog: ha hat, ha beválik, legközelebb is előkerül. Hogy az agresszió ott lesz, mert a pofonokat nem hideg fejjel adják. Mintává válik, generációról generációra öröklődik tovább.
Álnok érvelés ez, mert attól, hogy néhány emberből rendes ember lett, vajon mi van azokkal, akikből nem? A szenvedélybetegekkel, a kapcsolatra képtelenekkel, az ételallergiásokkal, a stressz-evőkkel, a legkisebb feszültségtől is kiborulókkal, a szorongókkal, a mindenkivel harcban állókkal?
Ugyanaz, aki azt mondja "fel lehet nőni így is", továbbgörget a Facebook oldalán és minden második írásnál felsóhajt: "Hogy milyen emberek vannak...!"
Hát az, hogy milyen emberek vannak és miket tesznek, pont a neveltetésüknek köszönhető. Az őket ért hatásoknak.
Azért olyan szeretetre éhesek, azért vágynak annyira akár csak egy kis bíztató szóra, elismerésre, mosolyra...
Azért kapaszkodnak valódi szeretet helyett pótlékokba, teremtenek maguknak virtuális életet a valódi helyett, szenvedélybetegek, háborúznak, gyűlölködnek...
Azt mondják nem csak ezen múlik, mert az óvoda, az iskola, a világ elrontja a jó családból érkező gyerekeket is.
Én meg úgy gondolom - és talán most nem ért velem egyet mindenki -, hogy a családon igenis nagyon sok múlik. Az a gyerek, aki szeretetben nevelkedett, megerősödött, erős gyökereket kapott, aki egészséges mintákat hozott magával később jobban ellenáll a világ nyomásának.
Felismeri a képmutatást, a veszélyt, a kísértést, érzi a szeretetlenséget, és még, ha meg is hajol néhány hatalmaskodó buta szabályai előtt, magában kineveti azt.
Ő, amikor minden felborul körülötte, akkor is reménykedni fog abban, hogy a dolgok jóra fordulnak, mert ez volt az első élménye a világról.
Felnőni fel lehet bárhogy. De minden ami történik a babával, a gyermekkel, nyomot hagy.
A gaz is megnő öntözés nélkül, de finom gyümölcsöt csak a gondosan öntözgetett, ápolgatott növény terem.
Szerintem fontos, mivel tápláljuk őket.
Bizonytalansággal vagy biztonsággal?
Agresszióval vagy megértéssel?
Feszültséggel vagy szeretettel?
Szidalmazással vagy dicsérettel?
Ami most belekerül az útravalójába, egész életében ott lesz majd.
Bármikor előveheti és táplálkozhat belőle.
Számít, mivel töltjük meg ❤’
Kismamablog
