Aranykert Egyesület &Ispiláng

14/09/2025

14/09/2025

Had mutassuk be nektek "flottánk" legújabb tagját, a lakókocsinkat. 2 felnőtt és egy😘 gyermek számára kiválóan alkalmas, ha valaki kempingezésre, de mégsem sátrazásra vágyik.😊
Első közös utunkon Szentgotthárdon jártunk és remekül vizsgázott. Még a viszonylag hűvös szeptemberi éjszakában is úgy aludtunk, olyan hőfokban és kényelemben, mintha otthon lettünk volna.
És hogy miért osztjuk meg mindezt veletek? Mert tavasztól bérelhető lesz! Akár ezzel is feldobva vízitúráitok élményét...

07/09/2025

Egy nagyon kedves túravezető ismerősünk, Attila Csepi invitálására ma Csallóközben jártunk újabb csoda útvonalakat felfedezni. Hát, elmondhatjuk, hogy nem marad le Szigetköz mögött, sem szépségben, sem izgalmas kalandokban. Csodás élmény volt! Várunk mindekot szeretettel ide is! Na meg a Szigetköz bármely részére ugyanúgy.🥰

30/08/2025

Szerencsére mindig van mit mesélnünk, nem fogyunk ki a jobbnál jobb csapatokból és a velük gyűlő élményekből.Had meséljünk most nektek megint két szuper kis társaságról.
Anitáékkal a Cikolai ártérrendszert fedeztük fel, megfigyelve a nagyon gazdag madárvilágot. Különösen érdeklődő csapat voltak, nagyon szívesen hallgatták a Szigetközhöz kötődő történeteket. 3 kicsi csajszijuk meg... tündérek, belevalóak, tünemények voltak...
Szilviéknél a 4 és 5 éves fiúcska és kislány akasztották ki a cukiságmutató állását.🥰 Velük a Zátonyi-Dunán jártunk, ahol is remekül szórakoztunk a vizityúk csibe és a vizicsibe csibe közötti különbségeken és törtük az utat a nádason keresztül egész a Doborgazi strandig.
Csodás nyárzáró túrák voltak! És innentől az őszi túráinkra várunk szeretettel mindenkit!

24/08/2025

Most "csak"a természetről teszünk ki képeket. De a képek mögött ott vannak a családok, baráti társaságok, akikkel az időnket töltöttük. Az édes kis Tücsikéék (na meg a huncut fiúk!), akikkel halásztuk a hattyútollakat és szemeztünk a rókával, Rékáék a tündéri gyerekekkel, akikkel úttalan utakon vitt a túránk, na meg az örök vidám Éváék, ahol Ernő bármikor képes volt úgy beringatni a nagy kenut, hogy sikítozzon az egész csapat...
Láttunk sok csodát is. Szürkegém és barna rétihája küzdelmét (nyert a gém!), réti sast, vörös gémeket, kis és nagy kócsagokat és felsorolni is nehéz lenne, mi mindent még. Köszönjük kis csapataink, csodás volt veletek!

21/08/2025

Egy vicces történet: a minap volt egy túránk a Zátonyi-Dunán. Visszaérkezve a kiindulási helyszínre, ami egy kis híd mellett van, elmentünk az autóért, egyéb cuccokért. A csapat addig nagyon boldogan maradt ott fürdőzni a nyári melegben. Kb 10 perc múlva fura látvány fogadott minket. Csapatunk apukái a vízen, teljesen más hajóban ücsörögtek éppen. Volt egy pillanatnyi képzavarunk... Aztán összeraktuk az amúgy nem is annyira ritka sztorit. A másik csapat szeretett volna 12 személyes kenuíval átmenni a híd alatt. Mivel azonban náluk nagyon kis súlyú vendégek ültek a hajóban, túl magasan volt az egyik kenu orra. Így kerültek be az apukáink, segítő szándékkal, a számukra idegen csapat hajójába. A küldetés sikerrel járt, mindenki boldog volt.😍
Van az a mondás, hogy a motorosok jó emberek. Na, a kenusok is...

12/08/2025

Azért egy ilyen balatoni képet megosztunk veletek. Egy icipicit nyaralunk, de mint látjátok, itt sem vagyunk hajózás nélkül. Pár nap és újra Szigetköz! 🥰

08/08/2025

Ma ismét egy tábort zártunk, méghozzá a BaNEx akadálymentes természeti élményeket nyújtani igyekvő projekt pályázatának keretében. Enyhén és középsúlyosan értelmi sérült, kerekesszékes és egyéb mozgássérüléssel élö, autista fiatalok és egy vak fiatalember vettek részt a táborban. Az 5 nap során lovagoltunk ( Viola Szelle szakszerű vezetésével), kerékpároztunk (A Fertő-Hanság Nemzeti Park speciális kerékpárjaival), kenuztunk, erdőben sétáltunk, és nehéz lenne leírni, mi mindent csináltunk még. Szállásunk a Szelle lovasudvar-és panzióban volt Dunaszigeten, ahol a gyerekek ágyukból kiszállva rögtön a vidéki életérzést tapasztalhatták meg. Csodás hetet töltöttünk együtt, köszönjük a lehetőséget!

02/08/2025

...és hogy az előző bejegyzést folytassam... Van egy olyan teóriánk, hogy evezni azok az emberek jönnek el, akiknek olyan a lelkülete, hogy ez a tevékenység őket boldoggá teszi, kikapcsolja, megnyugtatja... vagyis sosem jönnek "kőbunkók", türelmetlenek, felvágós emberek. Mai túránk két csapatból tevődött össze. Az egy bejegyzéssel lejjebb már említett kis csapatból és Petiékből akiket már régóta van szerencsénk ismerni és kedvelni. A nevetésük, a vidámságuk állandóan magával ragad minket, az emberségük, segítőkészségük pedig ma is megmutatkozott, amikor készségesen jöttek segíteni a másik csapatnak is, hajót emelni, megfogni, kikötni, szóval bármiben is. Gyerekek, felnőttek, idősebbek és fiatalok, két külön csapat,mégis egységben, zúgokon át, hidak alatt át, betonzáráson átemelve... fantasztikus túra volt ez is!

02/08/2025

Mai túránkon sok szép képet készítettünk, de a legszebb kép ma a szívünknek ez lett. Egy csodálatos Embertől, a könyv írójától (aki lelkész, egyetemi tanár) kaptuk ezt az ajándékot, ezzel ezzel az ajánlással benne. Ehhez a csodálatos Emberhez tartozik egy csodálatos csapat, akiknek kedvességét, jókedvét, emberségét szerencsére már nem első alkalommal élvezhettük. És hogy mindehhez mennyire bevállalósak, vagányak? Nagyon! Olyan zúgókon, bukókon mentünk fel-és le, olyan kis ágakban jártunk, ami helyenként tényleg embert próbáló volt és ők végig vidám mosollyal állták a sarat. Hölgyek és Urak, Lelkész Zsuzsi és a csapat, le a kalappal!

01/08/2025

Immár második alkalommal, július 25-31 között zajlott Vízivándor táborunk, melynek során 19 értelmi sérüléssel élő fiatallal szeltük a Mosoni-Duna hullámait, Mosonmagyaróvártól Győrig, közben bekukucskálva az ásványrárói ártérrendszerbe és a Mosonmagyaróváron átfolyó Lajta folyó területére is. Kis csapatunk a kőszegi Dr Nagy László EGYMI és a mosonmagyaróvári Éltes EGYMI diákjaiból állt össze. Kőszegről egy hozzánk hasonlóan lelkes gyógypedagógus házaspár, Attila és Adél kísérte a csapatot.
Nem lehet leírni, mit él át az ember egy ilyen tábor alatt, hogy mennyit kap. Ahogy elmosódnak a határok pedagógus és diák, sérült és ép értelmű, segítő és segítségre szoruló között. Ahogy mindannyian együtt gondolkodva oldunk meg helyzeteket, örülünk a sikereknek, vagy ép kapaszkodunk össze hulla fáradtan. Ahogy a hét során egyre önállóbb lesz a szüleitől addig 2 lépesre sem elmenni akaró diák és ahogy a maga természetes módján épül be a társaságba 9 éves gyermekúnk. Amikor a táborozókra figyelve elfelejtem a saját gyerekemet bekenni naptejjel és félúton szólnak a tanulóink, hogy egy percig se aggódjak, ők megtették... és még annyi sok dolog, amit tényleg nem lehet leírni, át kell élni. Hálásak vagyunk, hogy átélhettük! ❤️