10/10/2025
Kedves Oldallátogatóim,ez jár most a fejemben:
Üvöltő igazság
Van egy különleges tevékenység, amit néhány népcsoport táltosai, sámánjai, javasai gyakorolnak eldugott - többé-kevésbé szent helyeken a világ minden táján. Az u.n. adatközlőkről van szó. Ez egy - az antropológiában és néprajzkutatásban használatos - speciális elnevezés azokra a nagytudású hagyományőrzőkre, akik képesek az emberiség titkos múltját, jelenét vagy jövőjét másokkal valamely különleges módszerrel közölni. A múltban az adatközlők igen nagy tiszteletnek örvendtek a nép részéről, de az egyházi és világi vezetők nem örültek a tevékenységüknek.
Az adatközlőnek rendkívül mágikus hangja volt, amely egy domb vagy hegy tetejéről sok-sok kilóméterre elhallatszott. Különleges énekes hangtechnikájuknak köszönhetően olyan vibrációt értek el, amelyről úgy tartották hogy "hegyeket mozgat meg". Néhány ősi monda szerint (lásd pl. Wass Albert - Hagyaték ; vagy Carlos Castaneda - Belülről izzó tűz c. könyveiben) ezek a sámánok vagy varázslók olyan hangot használtak, amely akár többezer kilóméterre is "megtalálta" hallgatóját. Az ilyen "megtalált" emberek hívásnak érzékelték ezt az éneket és hatalmas zarándokutat megtéve meg is találták a "mestert", aki ezek után megnyitotta nekik a szellemi tudást vagy megadta nekik a beavatást.
Ezt a mesterséget gyakran magas szellemiségű csoportok is végezték, akik képesek voltak mágikus énekeikkel bevonzzani a keresőket. Ilyen volt pl. a Lohan-rend Tibetben és Mongóliában (akiknek a fejére a lámák vérdíjjat tűztek ki) és a Táltos-rend Nagy-Magyarországon, amelyet az egyház (később az állam is) üldözött István megkoronázása után. Ezzel persze nem voltak egyedül, hiszen Európában és a Közel-Keleten a keresztes hadjáratoknak a szellemi felvilágosultak és a spirituálisan törekvők kiírtása volt a fő célja. Pontosan ezek miatt a beavatottak titokban kezdtek el dolgozni, s úgymond "lejjebb vették a hangjukat".
Az adatközlőket a magyar hagyományokban szélkiáltónak is hívták. A szélkiáltókat is üldözte a középkorban az egyház, mert a monda szerint annyira nagy erő volt a hangjukban, hogy aki meghallotta, az rákényszerült az igazmondásra. Ezt azok miatt az okok miatt nem kockáztathatta az egyház, amelyekre most nem térnék ki. Később ebből a csoportból váltak ki a regősök. A regősök a régi időkben verses-énekes elbeszélésekben adták át a népnek a spirituális tudást.
Az adatközlő elnevezés egyébként igen pontatlan, inkább igazság-hirdetőnek, méginkább a rejtett igazságok hírdetőjének kellene fordítani.
Az adatközlő mindig olyan személy, aki belső indíttatásból cselekszik, s közléseit az ősemlékeiből meríti. Az ősemlékezés egy bizonyos tudatállapotban akkor indul be, amikor a megújúlt lélek a szellemmel való egyesülésre vágyik. Ekkor a szellem rövid időre villámszerűen kapcsolódik a lélekkel, s ez alatt a lélek "belelát" az Akashába, a szellem-lélek energetikai áramlatainak mintáiba, amelyek a mikrokozmosz múltjában, jelenében és a jövőjében szándékolt cselekedeteinek lenyomatait hordozzák. Ezeket öntik énekekbe, versekbe vagy mesékbe, amelyeket "elmondanak" a közönségnek.
Sok adatközlő tehát szóban adta át az információt (pl. a Regősök, Igazmondók és Mesélők) de néhányan extrémebb módokat is választottak. Ilyenek voltak pl. a rovók, a táncosok és a vásári és udvari énekesek (bárdok, garaboncok, néhány királyságban a harlequin-ek).
Az énekesek viszont különleges szerephez jutnak ezek között, mivel extrém hangképzéssel és intonációval a rezgéseket műtéti pontossággal tudták átruházni a környezetükre. Ezek a rezgések pedig szellemi töltést hordoztak.
A régi öregek úgy tartották, hogy ezek a rezgések még akkor is közvetítenek a hegyek közt, amikor az adatközlő már rég elhallgatott. A baskír hegyidalnokok vagy az erdélyi éneklőtáltosok hangját a mennydörgéshez is hasonlították.
A baskír adatközlők pl. választanak egy magas hegyet vagy dombot, lehetőleg olyat, ami a többi fölé magasodik.
Ezt követően akár napokig is előkészítik a terepet. Felkészülnek...imádkoznak, meditálnak, kivárják a megfelelő pillanatot. Végül kiválasztanak egy napszakot, általában napfelkeltét vagy naplementét, majd elkezdenek énekelni.
Az ének rendkívűl átható, mágikus, és vibrációja tükrözi lelkük állapotát. Az ének egy speciális rezgésbe hozza a levegőt, ami a fül- és szemtenúnk, valamint a majdani tanítványok elmondása szerint speciális körülmények között akár 100 kilóméterre is elhallik. Egy ma is élő baskír regős - Fen Harisov - éneke az észlelések szerint áthatja az egész baskír fensíkot. Az adatközlők arra törekszenek, hogy a hangjukat sokan meghallják.
Ez egyébként az adatközlő egyik fő célja is, mivel üzenetét olyan lelkiállapotú embereknek szánja, akiket meg tud érinteni, majd megrendíteni. Ha ez a megrendülés megtörtént és biztosan átment az információ, az érintett ember életét gyökeresen megváltoztatja. Gyakran úgy érint meg valakit ez az ének, hogy közben nem is tudatosul benne, mi törtenik vele. Ekkor sok idő eltelhet, mire egyszer csak az információ aktiválódik az érintett emberben, s rövid idő alatt nagyot lép előre a spirituális fejlődése útján. Ekkor "dőlhet hátra" egy adatközlő, mivel a munkája nem volt hiábavaló. A szellem a hangján keresztül megérintett valakit, aki elindult a saját spirituális ösvényén.
A múltszázad közepére már jól látszott, hogy ez a fajta közlési forma egyre jobban indexre kerül. A regősöket a népi hagyományok őrzői közé sorolták, ezzel lekerültek a "spirituálisan gyanúsak" listájáról. Ezek mellett viszont megjelentek a mesélők. A mesemondásnak nagy kultusza volt egészen a televízió elterjedéséig. A mesemondó büntetlenül beleszőhette az igazságot a mesébe, mégsem kérték számon, hiszen az "csak" egy gyermekmese volt. Ezt a biztonságot fokozta még, hogy a mesék olyan jelképrendszert használtak, amely önmagában is szórakoztató volt, de a beavatott mégis megértette azt a tanítást, amit a mese hordozott.
Így került át a népnek szánt rejtett igazság a regék és mesék birodalmába. De így járt minden ősi tanítás az emberiség ősmúltjáról is. Mesék, regék, mondák és legendák rejtenek nagyon pontos információkat egy olyan múltról, amelyet a világi tudomány, az állam és az egyház teljes erővel tagad, mert az igazság annyira megdöbbentő, hogy azt semmi szín alatt nem tárják a tömeg embere elé. Ám ne felejtsük, hogy az igazság ottvan minden sejtünkben, minden atomunkban és a lelkünk legmélyén. Eljött az idő, hogy ez a hatalmas erő felszabaduljon és alapjaiban rengesse meg az emberiséget. Ez az erő feltartóztathatatlanul megváltoztat mindent és mindenkit, mert az igazság mindig igazság marad, bármit is tegyenek vele.
"...Igaz. Biztos.
Az egyetlen tiszta ige.
Ami lent van, az megfelel annak, ami fent van, és ami fent van, az megfelel annak, ami lent van, hogy az isteni mágiát a természetben véghezvihesd!
Minden dolog az Egyből származik, az egyetlen gondolatból, Isten igéjéből.
A természetben minden dolog energiaátvitellel az Egyből keletkezett.
Atyja a Nap, anyja a Hold, a Szél hordozta méhében, a Föld táplálta.
Ő a théleszma (a transzmutáció avagy átalakulás), az egész világ nemzője.
Ereje tökéletes, ha a földbe visszafordul.
Válaszd el a tüzet a földtől, a könnyűt a nehéztől bölcsességgel és a szellemre vágyva.
Válaszd el a fényt a sötéttől, az éterit az anyagtól tudással és elkötelezettséggel.
A szellem a földről az égbe emelkedik, aztán ismét a földre száll, közben a felső és az alsó erőket magába szívja.
Az uralmat önmagad és az egész világod fölött igy nyered el.
E perctől fogva előled minden sötétség kitér.
Minden erőben ez az erő ereje, mert a finomat és a nehezet áthatja.
A világot így teremtették.
Ez az átvitel varázslata, és ennek ez a módja.
Ezért hívnak Hermész Triszmegisztosznak, mert a világegyetem tudásának mindhárom részét birtoklom.
Amit a Nap erejében cselekedtem, befejeztem."
< a Smaragdtábla felirata >
/Fen Harisov - baskír hegyidalnok egyik éneke (az Ural titkai):
https://youtu.be/97Jp0JXGXOU /
Forrás: Aquarius Szellemi Műhely
РЕЖИССЕР КЛИПА ЗАЛИФА БАРЛЫБАЕВА Bashkirian singer Russia Republic of Bashkortostan
