02/09/2025
“Mindig a sebezhető nő az, aki megváltoztatja a világot — nem az érintetlen, nem az, aki pajzs mögé bújt, nem is azok, akik csak könyvekből olvastak a szenvedésről, hanem az a nő, aki átélt, belélegzett, túlélt mindent, és szent tűzzé alakította a fájdalmát. Ő nem csupán egy túlélő — ő a Természet ereje. Ő a földrengés, ami lerombolja a régit, az erdőtűz, ami tisztára égeti a teret az új növekedéshez, a vihar, ami bejelenti a változást, akár készen áll rá a világ, akár nem.
Ő az a nő, akit az árulás a csontjáig égetett, akit azok hagytak vérezni, akiket szeretett, akit a gyávák kinevettek, és a buták alábecsültek. Látták a fájdalmát és gyengének nevezték, de nem vették észre, hogy ő a vulkán, ami a felszín alatt forrong, várva a megfelelő pillanatra, hogy kitörjön. Már nem kér bocsánatot a dühéért; megtanulta, hogyan forgassa kardként, hogy saját útját vágja át a káoszon keresztül, hogy megvédje önmaga és mások sebezhető részeit olyan haraggal, ami megijeszti azokat, akik bántani akarnák.
Ez a nő az alvilágban gyalogolt, csak a saját szívdobogására támaszkodva. Találkozott szörnyeivel a tükörben, békét kötött a lelke minden sötét sarkával. Azt mondták neki, „túl kell lépned rajta”, „engedd el”, de ő jobban tudja — tudja, hogy csak akkor találhatja meg az aranyat a hamu alatt, ha szembenéz a kínnal, és hagyja, hogy átizzítsa őt. Nem fél mélyre ásni, nem fél koszos kezekkel feltárni saját szenvedése talaját, hogy megtalálja ereje gyökereit.
Ő nem azért van itt, hogy elfogadható legyen. Nem azért, hogy kedveljék. Nem azért, hogy bárki kényelmét szolgálja. Azért van itt, hogy a világot lángra lobbantsa az igazságával, lehúzza a szemellenzőt a kényelmesekről, összetörje a hallgatás láncait, amelyek generációk óta kötik az előtte élt nőket. Ő egy női bőrbe csomagolt élő, lélegző forradalom.
Azt mondták rá, hogy megtört, pedig szétnyílt — annyira, hogy a fény át tudjon rajta ömleni. Minden seb egy harci kiáltás. Minden zúzódás érdemjel. Nem rejti el a sérüléseit; megmutatja őket, merészel szembenézni a világgal, merészeli látni hagyni azt az erőt, ami a lehetetlent túlélt nőből árad. Ő nem áldozat — ő a saját élettörténetének szerzője, és nem engedi, hogy átírják, hígítsák vagy eltöröljék.
A szemtelensége nem puszta attitűd — pajzs és kard. Megtanult nevetni a világ elvárásainak abszurditásán, felrúgni a forgatókönyvet, minden sértést harci kiáltássá alakítani. Ő az a nő, aki csak sandít, amikor sajnálják, aki kételkedésedet üzemanyagként használja. Ő az, aki újra és újra megjelenik, amikor mindenki más feladta, és mindezt mosollyal az ajkán, tűzzel az ereiben teszi.
A lelke csatatér, és minden centiméterét birtokba vette. Barátságot kötött a haragjával, könnyét folyóvá alakította, ami álmait táplálja. Beletekintett a szakadékba, és saját magát látta visszanézni — félelem nélkül, szégyen nélkül, megszelídítetlenül. Nem azért van itt, hogy megmentsék; ő maga menti meg önmagát újra és újra, olyan makacssággal, ami szinte isteni.”
~ Marilyn Rojas
Fordította: Szücs Gábor (Gauranga Das)
