22/10/2025
Két világ lakója
Sokszor amikor ébredek
egy szeretet világból érkezek,
ezért is tudom,hogy két világ lakója vagyok,
egyik akit itt láthattok,
a másik a testetlen alakzatom.
Az életérzés átjárja testemet,
ez formálja az itteni létemet,
ez formálja akivé válok,
ez formálja e világi sorsom,
ez teremti meg alakulásom.
A testetlen életemben ez csupán lidérc,
nincs az életnek érzése kényszerként
csupán a szellemem lakója vagyok,
az életnek érzését itt elhagyom.
2025. 08.04.
S két világ lakójaként élni
Nappal a sejtekkel serényen mozdulni
Este a testetlen élet világában kelni
És belakni… a bennünk megjelenőt, s az ébredőt.
2025.08.14.
tegnap beszélgettem egy kedves barátommal, erről újra eszemve jutott a két világ lakójakét élet…, az egyik a testetlen a másik a sejtekben, azaz zsigerileg…
Neked ma milyen volt a testetlen világban? Élvezted a kalandot, az utazást! 🙂 … hamár egyszer egyszerre két világ lakói is vagyunk 😉 … vajon melyik világ valós a két álomvilág közül… emlékezet … vajon honnan hová emlékszünk…? Hiszen innen visszük oda, onnan meg ide próbálunk következtetéseket találni… mily csoda hogy a két világ hol így hol úgy mint a fonotkalács egymásba gabalyodik… meg hát hiszen mily hasznos valid létünkre emlékezni, ez az emberi csoda… vagy micsoda 😉
S ha sokat járunk ide-oda…
Talán fel is ébredhetünk… a gondolat s magunk tudatára ébredünk ami csoda…
Talán fáradtan fekszünk le…
Talán fáradtan ébredünk fel…
Talán frissel fekszünk le…
Talán frissen ébredünk fel…
Ki számára jelent meg mindez?
Vajon miért az anyanyelveden álmodsz itt is ott is?
Hol jelenik meg ez az anyanyelvi gondolat?
Amikor még nem beszélted anyanyelvedet, nem tudtad nyelved milyen nyelven álmodtál itt is ott is?
Mi volt a valóságod?
… azért a gogalomalkotás nem kis dolog, a másidik csoda, s ha úgy tetszik, ezen keresztül is vihet út oda, ide is oda is…
S mi lenne ha fogalmunk se volna… kik is vagyunk?… bár fogalmunk anyanyelvünkön képződik…
… az állatnak nincs fogalma, se tiszta tudata és ez jó, talán sokszor erre vágyunk… tudatosság nélkül áramolni és nem tudni a véget…
Emberként tudunk emlékezni, a jelenből a múltba és a jövőbe utazni… bár a ma embereként ezt annyira begyakoroltuk, hogy a jelenlét teljesen eltörpült… ami alap képességünk ( pl. A csecsemőnek)… ezér érdemes gyakorolnunk… erre jó pl. a meditáció…
ám nézőpontom szerint csida ez az egész, hogy tudunk az időben mozogni, és erre tudatunkkal emlékezni… az álmunkra, az álmunkban a napunkra, hiszen oda-vissza jár e kettő…
az emlékező…
