Arany Gabriella pszichológus

23/11/2025

✨ Holnap indul az 5 napos Ünnepi Haiku Kihívás ✨

„A lélek ünnepi kertje” – Közös alkotás, közös fénygyújtás

Holnap elindul az 5 napos Haiku Kihívás, amely idén az ünnep csodájára, a várakozás finom rezgésére, a karácsonyhoz fűződő emlékekre és a lélek csendes fényére hangol minket.

Ez az öt nap nem a teljesítményről szól.
Nem a „szép vers írásáról”, hanem arról, hogy ránézz arra, mit ébreszt benned az ünnep közeledése:

a fények csendje,
egy régi illat,
egy elfeledett meghittség,
egy gyermekkori emlék,
vagy talán egy kívánság, amely most érkezik meg hozzád.

Minden nap kapni fogsz:
✨ egy teljes, ünnepi hangulatú haikut,
✨ és egy elkezdett sort, amelyet Te fejezhetsz be.
A saját hangoddal, a saját érzéseiddel, a saját fényeddel.

A kihívás végén lesz lehetőség beküldeni a legszebb, legőszintébb, leglélekközelibb haikukat, amelyekből közösen elkészítjük a Lélek ünnepi kertje című különleges kiadványt.

Ez a kiadvány idén a közösségünkből születik.
Mindabból, amit együtt érzünk, együtt írunk, együtt élünk át ebben az adventi időszakban.

Ha szeretnél becsatlakozni egy meghitt, csendes, lélekpihentető közös alkotáshoz,
holnap reggel indulunk.

Szeretettel várlak.

Arany Gabriella

23/11/2025

Elengedés és Megengedés kihívás vége

Ma véget ér a 21 napos lélektisztító kihívás.
De amit elindítottál, az nem ér véget — most kezd el igazán megérni benned.

Az elengedés nem mindig látványos.
Sokszor csak annyi, hogy már nem fáj úgy, mint régen.
Vagy hogy már nem akarsz mindent megérteni, megmagyarázni, visszafordítani.
Csak lélegzel.
És valahol mélyen tudod: rendben van.

A megengedés pedig apránként történik.
Egy pillanatban, amikor elmosolyodsz magadra.
Egy percben, amikor megengeded, hogy pihenj.
Egy döntésben, amikor kimondod: „Most már elég volt.”
És egy halk felismerésben, amikor rájössz:
nem kell semmit irányítani — minden pont jó úgy, ahogy van.

Köszönöm, hogy végigjártad ezt az utat. 🌾
Hogy elengedtél, megengedtél, és hagytad, hogy a lelked rendet tegyen.
Ez a csendes rendrakás most teret ad az újnak —
az advent fényének, az új szándékoknak, és annak a belső békének,
ami már nem kívülről, hanem belülről fakad.
Ma már nem kell semmit tenni.

Csak megköszönni a könnyebbséget, amit megteremtettél magadnak.

Lelki Fitness Club

23/11/2025

21. nap – Légy hálás azért, amit el tudtál engedni.

Ma ne a hiányra figyelj, hanem a könnyebbségre.
Lélegezd be a szabadságot, amit az elmúlt 21 napban teremtettél magadnak.
Minden elengedett teher helyén most tér van – új kezdeteknek, tiszta érzéseknek.
Köszönd meg magadnak, hogy végigmentél ezen az úton.
A hála a lélek megtisztult csendje.

Lelki Fitness Club

23/11/2025

BELSŐ UTAZÁS – AZ ÖNMAGADHOZ VEZETŐ CSENDES ÖSVÉNY

A belső utazás nem látványos.
Nem jár hozzá térkép, nem adnak mellé túrafelszerelést, és nincsenek hangos tapsok a végén.
Ez az a fajta út, amelyről kívülről szinte semmit sem látni — belül azonban minden egyes lépéssel megváltozik valami.

A belső utazás nem akkor kezdődik, amikor készen állsz, hanem amikor a lelked már nem tud tovább ott maradni, ahol eddig volt.
Amikor a csendben felhangzik egy halk kérdés:
„Biztos, hogy ez az én utam?”
És észrevétlenül elindulsz befelé — oda, ahol a félelmeid reszketnek a sarkokban, ahol a régi sebeid még visszhangoznak, de ahol ugyanúgy ott szunnyad az erőd, a bölcsességed és az a részed, amely már régóta szeretne hazatalálni.

A belső utazás arra hív, hogy meg m**d nézni önmagad.
Hogy szembenézz azzal, ami benned mozdul:

Miért reagálsz úgy, ahogy?
Miért fáj, ami fáj?
Mitől félsz még mindig?
Mi után futsz úgy, mintha attól függne a lélegzeted?
Mit cipelsz a válladon, ami már régen nem a te történeted?

Ez az út nem kényelmes.
Néha olyan, mintha régi szobákba lépnél vissza, ahol már régen elfelejtettél takarítani.
De mégis: minden felismerésed kitár egy ablakot.
Minden elengedett teher után könnyebb a lépés.
És minden elfogadásodban születik valami új — valami igaz, valami tiszta.

A belső utazás lényege nem az, hogy mássá válj.
Nem kell új embert építened magadból.
Épp ellenkezőleg: ez az út azért van, hogy végre levehesd az álarcokat, letedd a megfelelést, és visszatérj ahhoz, aki mindig is ott volt benned.

A belső utazás arról szól, hogy hazatalálsz önmagadhoz.
Lassan, türelmesen, néha fájdalmasan, de mindig felszabadítóan.
Mert nincs nagyobb ajándék annál, mint amikor egyszer csak megérzed:
„Igen… ez most én vagyok. Végre.”

Arany Gabriella

23/11/2025

22/11/2025

20. nap – Engedd meg magadnak a reményt.

A remény a lélek lehelete, ami még a legnehezebb napokon is életben tart.
Nem tagadja a valóságot – csak fényt gyújt benne.
Ma keress valami aprót, ami emlékeztet arra, hogy mindig van tovább.
Mert mindig van.

Lelki Fitness Club

22/11/2025

A NEM TUDOMOK VILÁGA – amikor a lélek levegőt vesz

A „nem tudom” sokak számára a bizonytalanság, a gyengeség, a tanácstalanság jele.
Pedig valójában ez az egyik legőszintébb, legtisztább mondat, amit a lélek ki mer mondani.

A nem tudás átmenet.
Az a hely, ahol még alakul valami benned.
Ahol a régi már szűk, az új még ismeretlen.
Ahol a lelked még csak suttog, nem kiabál.

A legtöbben azért félnek kimondani ezt a két szót, mert úgy tanulták: mindig tudni kell, merre tovább.
Mindig biztosnak kell lenni.
Mindig válaszokat kell adni.
Mindig „össze kell szedni magunkat”.

Mintha az emberi lélek egy GPS lenne, ami soha nem tévedhet.

De az igazság az, hogy az élet legfontosabb irányváltásai szinte mindig a „nem tudom” állapotából indulnak.
Ott kezdődik minden változás, ahol még nem látod az utat, csak érzed a feszülést.
Ahol már nem jó ott maradni, ahol vagy — de még nincs kész a híd, ami átvinne máshová.

A „nem tudom” nem hiány.
Lehetőség.

A hely, ahol nem döntesz elhamarkodottan.
Ahol nem ugorsz bele valamibe csak azért, hogy ne kelljen szembenézned a bizonytalansággal.
Ahol meghallod a saját belső hangodat — azt, amelyik ritkán beszél, de mindig igazat mond.

A nem tudás a lélek csendje.
Az a finom, rezgő állapot, amelyben valami új készülődik.
Ahol lassan elengeded azt, aki eddig voltál,
és helyet csinálsz annak, aki lenni szeretnél.

A „nem tudom” valójában bátorság.

Mert kimondani azt, hogy nem látod még a választ —
az őszinteség.
Mert megengedni, hogy idő kell —
az önszeretet.
Mert vállalni, hogy útkereső vagy —
az önazonosság.

A nem tudás nem sötét, hanem hajnal.
Az a pillanat, amikor még minden ködös, de már érzed, hogy fény lesz.
És amikor végre megérkezik a tisztaság, visszanézel, és megérted:

ez a két szó – „nem tudom” – volt az, ami helyet adott az új életednek.

Arany Gabriella