05/01/2026
Mire vágysz… valójában?
Sokan azt gondoljuk, pontosan tudjuk, mire vágyunk.
Meg tudjuk nevezni a célokat,
felsorolni a terveket,
kimondani, mit szeretnénk „elérni”.
De ha őszinték vagyunk magunkhoz,
gyakran nem a vágyainkat ismerjük igazán,
hanem a határainkat.
Azt tudjuk jól,
mi fáraszt el,
mi szorít,
mi az, amit már nem bírunk tovább cipelni.
A vágy ritkán érkezik hangosan.
Nem mindig mondja meg magát egyértelmű szavakkal.
Nem feltétlenül egy új cél képében jelenik meg,
hanem inkább egy halk belső sóhajként.
Egy érzés formájában:
hogy jólesne egy kicsivel kevesebb feszültség.
Egy mélyebb lélegzet.
Egy nap, amikor nem kell folyamatosan készenlétben lenni.
Egy kapcsolat, ahol nem kell magyarázkodni.
Egy élethelyzet, ahol nem kell állandóan bizonyítani.
Önismereti szempontból a vágy nem feladatlista.
Nem teljesítménycél.
Nem olyasmi, amit „meg kell oldani”.
A vágy inkább irányjelző.
Finoman mutatja,
hol maradtál magadra,
hol szorult háttérbe egy fontos részed,
hol tanultad meg túl sokáig elhallgattatni magad.
Lehet, hogy nem többre vágysz.
Hanem igazabbra.
Nem gyorsabbra.
Hanem élhetőbbre.
Talán ma nem az a legfontosabb kérdés,
mit kellene még elérned,
hanem az,
hogy mi hiányzik igazán ahhoz,
hogy otthonosabban érezd magad önmagadban.
És ha erre most nincs pontos válasz,
az is rendben van.
A vágy gyakran előbb érzés,
és csak később lesz belőle szó.
Ma elég lehet annyi is,
hogy meghallod.
Arany Gabriella