18/11/2025
Irás GUARANGA DAS OLDALÁRÓL.
“A női szív (mindannyiunkban) többre vágyik.
Mindig vágyik.
Mindig akar még többet…
És pontosan így van „megtervezve”.
A kultúránk azt mondja, hogy vágyakozni helytelen.
A vágy legmélyebb gyökerét démonizálja.
A vágyakozás: szorongás, szükséglet, bizonytalanság…
Önzőség.
Ehelyett azt várják el…
Hogy legyél erős. Független. Senkire se legyen szükséged.
Tanulj meg megadni magadnak mindent!
A szeretetet. A törődést. A gyengédséget.
Az egészet.
Ne kérj többet.
Légy elégedett azzal, amid van.
Csakhogy a női minőség nem így működik.
A női energia MINDIG többet akar…
És pont erre való.
Végtelen vágyakozás.
Több szeretetet.
Több intimitást.
Több kapcsolódást.
Több érzést.
Több gyönyört.
Többet… többet… még többet.
Mert minél inkább próbálja elnyomni a vágyait,
minél inkább figyelmen kívül hagyja a saját sóvárgását,
annál inkább félrecsúszva tör elő.
Düh. Neheztelés. Frusztráció.
Szégyen. Bűntudat. Gyász.
Csábítás. Manipuláció. Játszmák.
Rejtett könnyek a közömbösnek tűnő arc mögött.
Minden elfojtott dolog árnyékot teremt.
Nem tehet róla.
Ő többet akar.
A női minőség mindent akar.
Mindet érezni,
mindet megélni,
mindet megtestesíteni.
Ezért van az, hogy amikor végre megkapja…
A gyönyörű, röpke, beteljesült pillanat után…
Már vágyja is a következőt.
Azt akarja, hogy a férfija növekedjen.
Azt akarja, hogy MÉG több szeretet legyen.
Új élményt akar.
Mélyebbre menni.
És ez nem baj.
Ez ő maga.
Mert a vágyakozása iránytű a világegyetem középpontja felé.
Egy út hazafelé: Istenhez.
Ha végre meghallgatná.
Ha engedné magát igazán éhesnek lenni…
Szégyen nélkül.
Bűntudat nélkül…
Ahelyett, hogy úgy tenne, mintha nem akarna.
Vagy megszállottan figyelné az üres teret egy vágy és a következő között.
Amikor viszont a bőség táplálja őt —
amikor érzi, hogy csodálatos, hogy vágyhat többre…
hogy ez a pillanat lehet tökéletes…
és mégis mindig van mélyebb élmény —
akkor szűnik meg az ítélkezés önmaga felett.
Amikor ő nem ítéli el ezt a hívást.
És amikor a férfi sem ítéli meg az ő vágyakozását.
Akkor a férfi találkozhat vele mindezekben.
És ő is megtalálva érzi magát.
Újra és újra és újra.
Nem, soha nem lesz „elég”.
És épp EZ benne a legjobb.
A kielégíthetetlen női energia iszonyúan vonzó.
De fel kell szabadulnia a szégyen alól.
Szégyentelenül.
Visszatarthatatlanul.
Megszelídíthetetlenül.
Az ő feladata: elengedni a bűntudatot.
Az ő feladata: elengedni az ítélkezést.
És amikor mindketten képesek erre…
A nő vágya vezeti őket a legvadabb,
legmélyebb élményekbe,
amit a szerelem és az intimitás csak adhat.
És együtt,
végre,
megkezdhetik a hazavezető utat.”
~ Damien Bohler
Fordította: Szücs Gábor (Gauranga Das)“A női szív (mindannyiunkban) többre vágyik.
Mindig vágyik.
Mindig akar még többet…
És pontosan így van „megtervezve”.
A kultúránk azt mondja, hogy vágyakozni helytelen.
A vágy legmélyebb gyökerét démonizálja.
A vágyakozás: szorongás, szükséglet, bizonytalanság…
Önzőség.
Ehelyett azt várják el…
Hogy legyél erős. Független. Senkire se legyen szükséged.
Tanulj meg megadni magadnak mindent!
A szeretetet. A törődést. A gyengédséget.
Az egészet.
Ne kérj többet.
Légy elégedett azzal, amid van.
Csakhogy a női minőség nem így működik.
A női energia MINDIG többet akar…
És pont erre való.
Végtelen vágyakozás.
Több szeretetet.
Több intimitást.
Több kapcsolódást.
Több érzést.
Több gyönyört.
Többet… többet… még többet.
Mert minél inkább próbálja elnyomni a vágyait,
minél inkább figyelmen kívül hagyja a saját sóvárgását,
annál inkább félrecsúszva tör elő.
Düh. Neheztelés. Frusztráció.
Szégyen. Bűntudat. Gyász.
Csábítás. Manipuláció. Játszmák.
Rejtett könnyek a közömbösnek tűnő arc mögött.
Minden elfojtott dolog árnyékot teremt.
Nem tehet róla.
Ő többet akar.
A női minőség mindent akar.
Mindet érezni,
mindet megélni,
mindet megtestesíteni.
Ezért van az, hogy amikor végre megkapja…
A gyönyörű, röpke, beteljesült pillanat után…
Már vágyja is a következőt.
Azt akarja, hogy a férfija növekedjen.
Azt akarja, hogy MÉG több szeretet legyen.
Új élményt akar.
Mélyebbre menni.
És ez nem baj.
Ez ő maga.
Mert a vágyakozása iránytű a világegyetem középpontja felé.
Egy út hazafelé: Istenhez.
Ha végre meghallgatná.
Ha engedné magát igazán éhesnek lenni…
Szégyen nélkül.
Bűntudat nélkül…
Ahelyett, hogy úgy tenne, mintha nem akarna.
Vagy megszállottan figyelné az üres teret egy vágy és a következő között.
Amikor viszont a bőség táplálja őt —
amikor érzi, hogy csodálatos, hogy vágyhat többre…
hogy ez a pillanat lehet tökéletes…
és mégis mindig van mélyebb élmény —
akkor szűnik meg az ítélkezés önmaga felett.
Amikor ő nem ítéli el ezt a hívást.
És amikor a férfi sem ítéli meg az ő vágyakozását.
Akkor a férfi találkozhat vele mindezekben.
És ő is megtalálva érzi magát.
Újra és újra és újra.
Nem, soha nem lesz „elég”.
És épp EZ benne a legjobb.
A kielégíthetetlen női energia iszonyúan vonzó.
De fel kell szabadulnia a szégyen alól.
Szégyentelenül.
Visszatarthatatlanul.
Megszelídíthetetlenül.
Az ő feladata: elengedni a bűntudatot.
Az ő feladata: elengedni az ítélkezést.
És amikor mindketten képesek erre…
A nő vágya vezeti őket a legvadabb,
legmélyebb élményekbe,
amit a szerelem és az intimitás csak adhat.
És együtt,
végre,
megkezdhetik a hazavezető utat.”
~ Damien Bohler
Fordította: Szücs Gábor (Gauranga Das)
