
26/05/2025
Amikor megáll a tudomány!
Akkor jön az öngyógyítás!
Jómagam, aki rendben voltam az életemmel olyan utat választottam, ami a nem ismerthez vezetett és önszántamból választottam, senkire se mutogathatok.
Aztán kapom csőstül.
Nemcsak a jót, amit látni szeretnétek.
Talán sose választottam volna, amiben élek, ha előre tudom, de már nincs visszaút, előre viszont mennem kell bármivel is találkozom az úton, bármi is próbál visszaállítani, visszaterelni, visszavezetni, megállítani, én az előrét választom - bár nem látom mi van az úton, nemhogy az út végén - de választom és megyek.
Buktatókkal, akadályokkal találkozom közben, ahol a korábbi sémáim nem működnek, vagy csak részlegesen, de megyek.
Zarándoklat ez a maga sajátos módján.
Ezt tanítom a hozzám fordulóknak is, és hitelességemet mindig is az támasztotta alá, hogy nemcsak tanultam és tanítom azt, gyakorlom és alkalmazom is.
Most az élet azt kérte tőlem a fókusz csak rajtam.
Az elengedést gyakorolom, mindennek az elengedése új utakhoz, új felismerésekhez vezet.
A fájdalom is sokmindenre tanít közben, ami még mindennapos.
Fáj a másképpen, fáj a még nem ismert, fáj a már megdolgozott, de még fizikai térben nem változott meg...
Fájhat az arcom úgy, hogy beszélni se tudok.
Sose gondoltam, de fájhat.
Az ok többszinten keresendő és én minden szinten keresem.
Orvosi, fiziológiás, szokások, mentális, alternatív gyógymódok és az öngyógyítás módszereivel egyaránt.
Konkluzióm még nincs, benne vagyok a közepében, de meg fogom osztani veletek kálváriám végén, honnan hova jutottam.
Nekem sem más az utam, mint amit a hozzám fordulókkal tanítok, fogalmazd meg, engedd el, nézz rá, és engedd meg a pillanatnak tegye a dolgát, amivel te is haladsz, nem ellenállsz.
Én is az áramlattal haladok, akkor is ha nem úgy terveztem.
Nekem is szükséges az utamon segítőkre találnom.
Aztán a láthatatlanból egyre tisztább kép lesz, én egyre képesebb és egyre közreműködőbb leszek az értem való erőkkel.
Egyenlőre szaladgálhatok orvosokhoz.
Egyenlőre kapkodhatom a gyógyszereket.
Úgy kell kibírnom egy napot, mert még nem sikerült elég mélyre ásni, a probléma gyökeréig, és amíg nem látjuk a kiváltó okot, hogyan is "orvosolhatnánk" azt?
De meglesz.
A hitem nem veszítem el ebben a folyamatban, hisz annyi volt eddig is, hogy másoknak is adhattam belőle.
Most a fókuszom rajtam, és felfedem, felhozom a mélyből, addig megyek míg én vagy más meg nem mondja, mit tudok tenni az állapotom rendeződéséért és azt kérdés nélkül teszem, ha működik értem.
Azt hittem húsvétra megtörténik.
Nem úgy lett.
Sok mélyrepülés és néha öröm is próbál egyensúlyba hozni, de még nincs vége a kutatásnak, a bányászatnak, hogy a működő megoldást tegyem.
Hosszú, kimerítő út ez, nemcsak nekem, környezetemnek is, de megspórolhatatlan.
Újjászületés zajlik. Tudom.
És el fogom mesélni valamilyen formában nektek is, mi lett a végeredmény!
Bár már mindenki a tapsra vár, "vége", higgyétek el legjobban én, de tudom az Isteni Gondviselés elvezet valahova, ami korábbi énemmel nem tudott volna sikerülni.
Az új Én születéséhez pedig idő kell nekem is, neked is, mindenkinek!
Addig a pici örömökben is megtalálom a szépet, nem utaztam el távoli vidékekre, itthon vagyok, és meditációimmal enyhítem a fájdalmaimat illetve annak is örülök, ha a párom, aki mindenben segíteni próbál kivisz a falu határába, vagy egy közeli faluba, hogy feltöltődhessek a természet erejéből is.
Egy hete így töltődhettem.🙏💚
Bár aki nem olvas el, most is azt fogja látni, milyen jó nekem, higgyétek el most nem cserélnétek velem.🙃
A változás fájdalmas út, de az egyetlen!
A változás állandóságában hiszek.
Így a jelen állapotom se marad állandó.
😉🌞🥰🙏
Visszajövök!
"Amikor az ideát megvalósítod akkor az igazság nem odaát van, hanem ideát!"
Erre a mondatomra is büszke vagyok, remélem tetszik neked is. Ebben a nagy zajlásban született.
Maczkó Mónika
Ez az én Szem-Éj-es törtÉNetem!( és tudok helyesen is írni, jelzem😁)
Maczkó Mónika-mentálhigiénés tréner-pályatanácsadó