Muhari Viktória tanácsadó szakpszichológus

21/03/2025

Kiemelem a végét: "Két dologban megerősítetett a film:
- szülőként megúszhatatlan, hogy feldolgozzuk saját traumáinkat, és hogy
- a nemek közötti egyenlőségért és az erőszak megállításáért vívott küzdelem mindaddig csak körforgás, míg nem vagyunk képesek valódi összefogásra és az ember tiszteletére egymásban, mindenkiben.
A nők elfogadása, egyenjogúsága nem várható a férfiak gyűlölete árán, mint ahogyan ez fordítva is igaz. "

Megnéztem a Kamaszokat és ordítva zokog a lelkem.

Elképesztő összetett és mély, megmutatja a rendszert, az életünket, amelyben sokan gondolják, hogy a gyerekeknek (és szüleiknek) el kellene tudniuk igazodni, miközben generációjuk a világhálón fényévekkel előzi meg az “őseikét”, akik megnyugtatják magukat azzal, hogy a gyerekkel minden rendben, miközben egy 8 sávos autópályán száguldanak épp, biztonsági öv és táblák nélkül, kapaszkodók nélkül. És lényegtelen, hogy a film angol, ebben nincs (sincs) különbség.

A film kikerülhetetlenül tolja arcunkba a valóságot, bár a kognitív disszonancia miatt tartok tőle, hogy a felelősség kollektív vállalása el lesz tolva, előtérbe helyezve azokat, akik tényleges vállalást t***ek.

Ezt a filmet kellene megnéznie mindenkinek, különösen azoknak, akik a gyermekvédelem érdekében szólalnak fel most, mert gyermekeink jövője itt kezdődik (és van, hogy itt végződik). Ha valami veszélyt jelent számunkra az a szétzilálódás, a polarizálódás, a minőségi idő háttérbe szorulása.

A filmkészítők olyan eszközt találtak, amely kikerülhetetlenné teszi, hogy azonosulni tudjunk az érint***ek megéléseivel (amelyhez szükségesek az elképesztő alakítások is). És ennek a történetnek még sok-sok aspektusa van. Az áldozat és családja, a közösség tagjaiban lévő megélések, vagy épp, hogy mi történne a szabadulásig és azt követően. Remélem ezzel a filmmel a történetmesélés új korszaka született meg.

Két dologban megerősítetett a film:
- szülőként megúszhatatlan, hogy feldolgozzuk saját traumáinkat, és hogy
- a nemek közötti egyenlőségért és az erőszak megállításáért vívott küzdelem mindaddig csak körforgás, míg nem vagyunk képesek valódi összefogásra és az ember tiszteletére egymásban, mindenkiben.
A nők elfogadása, egyenjogúsága nem várható a férfiak gyűlölete árán, mint ahogyan ez fordítva is igaz.



rajongók

17/03/2025

Az emberek közötti kapcsolatok alakítása egy láthatatlan kötélhúzás: a köztünk lévő kötél lehet sima és egyeneletes, lehet göröngyös, hullámzó, szoríthatja a kezemet, vagy észrevehetem, hogy már csak az egyikünk fogja... Hogy hogyan alakítjuk ezt, hányiféle kötélfogás fér bele a kapcsolat ideje alatt, sok mindenen múlik. Az egyik fontos része az, hogyan figyelek magamra, a másikra, és a másik hogyan figyel saját magára és rám. Ennek tanulása és alakítgatása általában kisebb-nagyobb konfliktusok mentén zajlik, jó esetben egymás határainak kölcsönös tiszteletével.

Neked mi jelenti a legnagyobb kihívást a határokkal kapcsolatban?

👉 Legtöbb emberi konfliktusunk a határok mentén alakul ki. Egészséges kapcsolatok nem léteznek egészséges határok nélkül, ezért el kell sajátítanunk az érett határtartás képességét.

Az egészséges határ nem tiltás, hanem meghatározás: „Itt vagyok én, és ott vagy te, eddig tartok én, és ott kezdődsz te.”
A jó határ nem merev fal, hanem finom hártya, ami szabályozza, mi juthat be és mi maradjon kívül. Az érett személyiség énhatárai egyértelműek, következetesek, rugalmasak és kölcsönösek.

A határtartás képessége gyermekkorban kezd kialakulni: első kapcsolatainkban tapasztaljuk meg, meghúzhatjuk-e a határainkat, mások tiszteletben tartják-e az igényeinket, és figyelembe veszik-e a szükségleteinket.

🟣
Trauma hatására a határok kétféleképpen alakulnak:
1) Túl rugalmas határok - önalávetés, saját igények háttérbe szorítása, mások kiszolgálása.
2) Túl merev határok - bizalmatlanság, távolságtartás, érzelmileg elzárkózás.

🔴
A határátlépésnek számos formája létezik

📍 Érzelmi határátlépés:
- Mások érzéseinek figyelmen kívül hagyása
- Bűntudatkeltés, manipuláció
- Érzések bagatellizálása

📍 Fizikai határátlépés:
- Testi határok átlépése
- Térbeli határok megsértése

📍 Mentális határátlépés:
- A másik véleményének, gondolatainak figyelmen kívül hagyása
- Gaslighting, vagyis a valóságérzékelés megkérdőjelezése

📍 Időbeli és energiabeli határátlépés:
- Túlzott elvárások egy másik ember idejével kapcsolatban
- Egyoldalú kapcsolatok

🔵
Határproblémák tünetei

🔹 Testi jelzések: pl. fáradtság, energiahiány, összeszorított állkapocs, szapora szívverés.
🔹 Érzelmi reakciók: pl. bűntudat, düh, megbántottság, motiválatlanság, szorongás, a visszatérő érzés, hogy valami „nem oké”

🟠
Hogyan állj ki a határaid mellett?

✓ Tudatosítsd, hogy a határaid jogosak: Nem kell bocsánatot kérned azért, mert a saját szükségleteidet is figyelembe veszed.
✓ Légy következetes: Ha következetlenül kezeled a határaidat, a környezeted azt érezheti, nem kell komolyan vennie azokat.
✓ Ne engedj a bűntudatkeltésnek: Ha valaki megbántódik, amiért nemet mondasz, az nem azt jelenti, hogy rosszat tettél.
✓ Empatikusan, de határozottan kommunikálj: pl. „Megértem, hogy szeretnél moziba menni, de nekem most pihenésre van szükségem.”

— Orvos-Tóth Noémi

——
A poszt célja a traumatudatos gondolkodás elősegítése és a figyelem felkeltése. Terjedelmi korlátai miatt nem fed le minden egyéni élményt, és nem helyettesíti az önismereti folyamat hosszú, vívódásokkal teli, olykor fájdalmas útját.

07/03/2025

Az asszociációs kártyákkal való munkáról írtam kicsit hosszabban, mégis csak röviden felvillantva használatuk néhány aspektusát. Számomra mindig élmény a kártyákkal való munka, itt még erőteljesebben kirajzolódik az a kreativitás és erő, amelyet egy-egy önismereti folyamatban megmozgat magában valaki. Kíváncsi vagyok a ti tapasztalataitokra, vagy kérdéseitekre, véleményetekre. Link kommentben.

10/02/2024

22/01/2024

STRESSZKEZELÉS, ONLINE FÜZET
Egy nagyon jó, online elérhető, kis füzetre bukkantam. A stresszkezeléshez mutat be rövid, érthető elméleti bevezetővel olyan technikákat, amelyek segítségével könnyíthetünk az aktuális feszültségeinken, de a hosszabb távú sikeres megküzdéshez is jó alapokat ad. Link a kommentben.

21/12/2023

Pont, amikor már eljutottam arra a pontra, hogy hacsak megláttam a karácsony szót egy cikk címében , amely azt ígéri, hogy hogyan lehet tökéletes a karácsonyunk, enyhe fintor futott át az arcomon, akkor jött szembe ez a cikk.
A karácsony egy nagyon sűrű ünnep, ebben a néhány napban, illetve az előkészületekre szánt időben nagyon sok érzés, élmény, elvárás felkavarodik. Családi konfliktusok vetnek toronymagas hullámokat, vagy simulnak el. Mivel ez egy kitüntetett, intenzív érzésekkel egüttjáró ünnep, sok emlékünk marad meg róla. Ezek, ahogy az időponthoz közeledünk, egyre élénkebbek lesznek és át-átjárják a jelen pillanatait sok meghitt érzés és sok feszültség forrásaivá válva. Van, akinek a családi boldogság és kiteljesedés idejét jelenti, van, aki számára a hiányok és a gyász ideje. És természetesen az ünnep fontosságát és milyenségét a hagyomány, vallás, kultúra és az ezekhez való viszonyunk is befolyásálja.
Ez a cikk léleksimogató volt, bár jogról beszélve, nem biztos, hogy ez a szó jutna először az ember eszébe. De végig nézve a gyerekek szempontjait és alapjogait az ünnephez kapcsolódó szokások szempontjából, felelős felnőttekként azt érezzük, hogy az ünnephez való kapcsolódás nem más, mint a másik valódi szükségleteihez való kapcsolódás. Ha a gyerekek szükségleteihez kapcsolódni tudunk, nemcsak az ő jogaikat, lelküket védjük, de a saját, bennünk élő, a világra rácsodálkozó és a világtól kicsit félő énrészünk is figyelmet, gondoskodást kap, olyan gondoskodást, amire pont szüksége van. Ha megtehetjük, - ebben a befele, önmagunk mélye felé tekintést is hívó időszakban - kapcsolódjunk kicsit a saját, törődésre és szeretetre vágyó részünkkel és töltsünk vele is egy kis időt – akár kicsik vagyunk, akár nagyok.
Békés, boldog ünnepeket!

Link a kommentben.

08/12/2023

Ez bejegyzés a fontos társadalmi és pszichológiai témákkal foglalkozó Drogriporter oldalán jelent meg, és a szokásos módon frappánsan és izgalmasan ír erről is.
"Mert a pánikrohamának és depressziójának a gyökereit kutatva rájött, hogy a valódi kérdés, amire választ kell kapnia, nem az, hogy miért érzi rosszul magát. Hogy mi a baj az olyanokkal, mint ő. A valódi kérdés az, hogy emberek hogyan képesek az élet ezerféle káoszában, lelki nyavalyák és bizonytalanságok kereszttüzében mégis megtalálni az örömöt, a kiegyensúlyozottságot. A hálát azért, ami van. "

Egy egész ország látta, amikor Dan Harris, Amerika egyik kedvenc televíziós riportere, 2004-ben élő adásban kapott pánikrohamot.

Harris meglehetősen sikeres karrierjének "csúcsán" állt éppen: ami Amerikában egyet jelent azzal, hogy borzasztó elfoglalt, rohanós életet élt. Széles körben ismert, irigyelt riporterként sokat utazott, háborús övezetekből tudósított.

Mégis: az életét üresnek érezte. Valójában éppen a negatív, kritikus belső hang - korábbi írásomban Nagy Ellenőrnek neveztem - hajszolta folyamatosan arra, hogy még több kihívást, még több kockázatot vállaljon. Hogy habzsolja az emberek elismerését, figyelmét: etesse a saját törékeny és sérült egóját. Ami ott bent mindvégig kielégületlen és szomorú maradt.

Depresszióját drogokkal gyógyította: főleg kokainnal. A sikeres, rohanó életet élő emberek egyik kedvelt drogjával. Akiknek nincs idejük unatkozni. Nincs idejük magukba nézni. Ezért a kokaint arra használják, hogy meneküljenek az élet banalitása elől.

A pánikroham töréspontot jelentett az életében.

Anélkül soha nem vált volna azzá az emberré, aki ma - és aki számomra az egyik leghitelesebb és leginspirálóbb hang az online térben. A Tíz százalékkal boldogabb (Ten percent happier) című podcastja az egyik kedvencem. Az appot is letöltöttem, ahol a mindfulness meditációs mozgalom legragyogóbb elméi kalauzolnak minket az élet útvesztőjében.

Harris nem csak pszichoterápiára kezdett el járni, és nem csak lerakta a kokaint - de egyben belekezdett egy ennél jóval nagyobb projektbe: elkezdte komolyan pallérozni a saját elméjét meditáció segítségével. De a spiritualitás világába nem az "új megtértek" vakbuzgalmával vet***e bele magát. Megőrizte a hűvös, józan riporteri szkepszisét, a beépített bullsh*t-érzékelőjét - ami nekem különösen szimpatikus benne.

A meditációt eleinte kimondottan nevetségesnek tartotta. Hogy ő leüljön és tudatosan jelen legyen, a testi észleléseire, érzéseire és gondolataira figyelve? Pfff. De aztán utána olvasott a tudományos szakirodalomnak, és kénytelen-kelletlen elismerte, hogy ezt a több ezer éves buddhista hagyományokból táplálkozó gyakorlatot bizony bizonyítékok támasztják alá. Hogy segít nekünk abban, hogy ha nem is elérjük "a" boldogságot - de legalább egy kicsit örömtelibb életet éljünk. Lépésről lépésre, kicsit mindig kijjebb tolva a határokat. Legalább 10%-al.

Mert a pánikrohamának és depressziójának a gyökereit kutatva rájött, hogy a valódi kérdés, amire választ kell kapnia, nem az, hogy miért érzi rosszul magát. Hogy mi a baj az olyanokkal, mint ő. A valódi kérdés az, hogy emberek hogyan képesek az élet ezerféle káoszában, lelki nyavalyák és bizonytalanságok kereszttüzében mégis megtalálni az örömöt, a kiegyensúlyozottságot. A hálát azért, ami van.

És a meditáció működött. Nem úgy, hogy elterelte a figyelmét arról, ami kellemetlen, hogy eltávolította azt, ami fáj. Hogy valamiféle rózsaszín gondtalan állapotba került. Pont ellenkezőleg. Képesebbé t***e arra, hogy szembenézzen azzal, ami kellemetlen, ami fáj - jelen legyen benne.

Az ember kapcsolatainak minősége határozza meg azt, hogyan érezzük magunkat. Kapcsolata más emberekkel - de saját magával is. Az ember kapcsolatban sérül és kapcsolatban gyógyul. Aki magával nincs jóban, az másokkal sem lesz. Ha nem leszel saját magad legjobb barátja, másnak sem lehetsz az.

"A boldogság nem egy gyári beállítás, amin nem tudsz változtatni, hanem egy képesség, amin éppen úgy tudsz dolgozni, mint a bicepszeden a konditeremben," mondja. "És ez rendkívül felszabadító belátás."

A boldogság kék madarának hajszolása gyakran paradox módon boldogtalanná tesz minket. Folyamatosan kisiklik a kezünkből. Minél jobban akarjuk kontrollálni, annál inkább. Elrepül a múltba, a jövőbe. Viszont ha a Nagy Boldogság helyett ara összpontosítunk, hogyan tudunk itt és most tudatosan jelen lenni, elfogadva, ami van, nem irtózva tőle, de nem is ragaszkodva hozzá, tudván tudva, hogy keletkezik és elmúlik - akkor meglepve vesszük észre, hogy az a kis kék madár megpihen kissé a tenyerünkben és érdeklődve ránk néz.

Ha adnak neked valamit a Drogriporter írásai, ha teheted, kérlek, adj Te is - bármilyen kis adomány nagyon sokat jelent: https://drogriporter.hu/tamogass/

16/11/2023

Akarjuk, vagy nem, szimpatikus, vagy sem, a vásárlás legtöbbünk életének része. Milyen értékek határozzák meg az ehhez való hozzáállásunkat? Mit jelent a számunkra? Milyen külső körülmények befolyásolnak minket? Időnként érdemes átgondolni, hogyan is vagyunk ezzel a tevékenységgel. Nem baj, ha tudjuk, mikor, miért, mi alapján vásárolunk. Ez a cikk (kommentben linkelem) megmutat néhány szempontot, hogy jobban átgondolhassuk, mi a fontos.