02/09/2024
Égi tanítás
2023.10.08.
A Térben nagyon nehéz energiák vannak, sűrű, beállt az egész. Megmutatkozik, hogyan is alakul ki az az elvakult életlérzés, amely bármit is el tud pusztítani, ha arra parancsot kap, vagy feljogosítva érzi magát arra.
A Térben jelen vannak: Magyarok Nagyasszonya, Föld Koronacsakrája, Árpád- házi vérvonal képviselője, Férfi ősök, Férfi, Nő, Új világ-gyermekek, Föld Koronacsakrája.
A Férfi ősöket kellet csak beraknom, a teszteléskor egyértelműen megmutatkozott, itt velük lesz dolgunk. Az Árpád-házi vérvonal egy tiszta, égi minőséget képvisel, mely női ága mentes volt a pusztítástól.
A Férfi ági ősök teljesen le voltak kapcsolódva, a saját haragjuk, dühük nemcsak a körülöttük lévő embereket pusztította, hanem a lelkük is. Egyetlen dolog maradt számukra, a becsületük. Ehhez ragaszkodtak foggal, körömmel. Ez megmagyarázza, miért olyan fontosak pl. a zászlóra való esketések, hiszen ennek jogán a józan ész kikapcsol bennük.
Magyarok Nagyasszonya úgy érzi, mindenki elfelejtette.
Férfi ősök:
Elfordult Istentől, ennek viseli a következményeit. Bünteti magát és azokat is, akik az Isteni erőt képviselik. Hargosnak, dühösnek, nem meghallgatottnak érzi magát. Dühöt kell oldani, elfojtott haragot érez minden és mindenki iránt. Szembenállásban alkalmatlannak érzi magát, magába fojtja a dühét, lekapcsolódott. Meg kell nyílnia az isteni kegyelemre. “ Lehetséges és biztonságos, hogy egy picit változzak és megnyíljak az isteni kegyelemre.” Zokog.
Nem érzi magát érdemesnek semmire.
“Lehetséges és biztonságos, hogy egy picit másképp nézzek magamra, hogy egy kicsit megnyílok az isteni kegyelemre.
“Keményen büntetem magam. “
Mindenki végighallgatja, de senki sem tud vele kapcsolódni.
“ Nem érdemlek mást, csak büntetést. Az őseim nehéz karmáját viszem. Az őseim annyit vétkeztek, hogy én úgy érzem, nem kaphatok kegyelmet. Engem gyermekként csak büntettek. Akkor is, ha nem voltam hibás. Hiába kértem Isten anyát, nem tudott nekem segíteni. Ekkor veszítettem el a hitem. Gyermekként még tudtam, hogy a Teremő szeretett gyermeke vagyok, de itt a földi világban csak fájdalom ér. Az anyám is meg volt félemlítve, nem tudok kapcsolódni a szüleimmel, mert úgy viselkednek velem, mintha én lennék mindenért a hibás. Szembenállónak, csapdába ejtettnek, küzömbösnek, rombolónak érzem magam. Nincs választásom, csak rombolok, így tudom megtorolni a gyermekkori traumákat. Megvan a képességem, hogy mindent leromboljak. Szükségem van elégtételre. Ha a Földet fogom lerombolni...”itt elakadt a hangja.
“Még maradt bennem emberség, igenis kérhetem a Teremtőt, úgy döntöttem, hogy a kis emberségem megmutatom a Teremtőnek is.
“
Egy pici angyalkát adok a kezébe a polcról. Magához szorítja, sírva fakad.
“ EZ VOLT A LEGFÉLETETTEBB KINCSEM, SENKINEK SEM MERTEM MEGMUTATNI.”
Ezek után az Árpád-házi vérvonalnak is könnyebb lett.
FFŐSÖK: Még mindig nem érzem magam méltónak a kegyelemre, jóra. Nem tudom mi a szeretetet, boldogság. Megmaradt egy fényszál, amiről azt hittem, el lehet tépni, de nem lehet. Ha én Isten gyermeke vagyok és az őseim bűne miatt így kellett bűnhődni, akkor én ezt becsülettel viseltem. Felismertem, hogy a megszokások,neveltetés miatt gondoltam azt, hogy csak büntetlsre vagyok méltó. Ha a Teremtő a szeretet, akkor én magam zártam el magam Istentől.
Magyarok NA: Támogatja a kis emberséget, de nem bízik benne.
FFŐsök: “Eddig nem bíztam senkiben, de lehet itt az idő. Talán megpróbálok bízni. Bántottam a tőlem gyengébbeket. Nem tudtam, milyen sebeket ejtettem. Megpróbálok hinni. “
Árpádházi vv: Szomorú, de valahol megkönnyebbül az ősök belátása miatt.
FFŐ: Vigyázol rám? ..Gyászolom önmagamat, gyászolom az életem. Nem tudtam, mit teszek. Megsebbzettnek érzem magam.
Elindul az önostorozás és a jóra való igény közötti egyensúlyozás. Egyedül érzi magát. Hajlandó változtatni és visszahozni azokat az aspektusokat, amelyek segítenek visszatérni a Teremtőhöz.
Magyarok Nagyboldogasszonya: Ez az egész helyzet csavarja a szívét. “Itt nincs mit tenni! Tehetetlenek vagyunk. Ha van megoldás, akkor pedig semmit sem teszünk. Egymásra várunk.”
Férfi” Tehetetlen vagyok, nem tudok egy lépést sem tenni, nincs támogatásom. Én csak várakozom és arra várok, hogy mások megtegyék a dolgokat. Van bennem egy nagy adag makacsaság. Fáj a szívem. “
Itt változik a tér, kicsit megkönnyebbül.
Eljött az idő. Igaz, hogy nagyon sok fájdalmat felhalmoztam a szívemben és a földi szüleim nem tudtak igazán támogatni, de vannak égi gyökereim is. Most úgy döntök, hogy velük is kapcsolódom. Egymást fogjuk így támogatni. Az idő és a korok viharaiban az ősem karmái is összefonódtak. Rengeteg olyan bűnt testáltak rám, amihez semmi közöm. Most meghajolok a nehéz sorsa előtt és elfogadom azt. Tisztelettel visszaadom mindenki terheit. Kérem a Forrást adjon kegyelmet nekik. Mert ha ők kegyelmet kapnak és önmagukat is fel tudják oldozni a bűnök alól, nekem is könnyebb lesz. Végre megnyílhatok a szeretetre és akkor tevékenyen részt veszek az új kor megteremtésében.
A Férfi ősök és a FFi megfogják egymás kezét. A Nő kívülállónak érzi magát. Mögötte áll az Árpád-házi vérvonal képviselője.
Nő: Mintha kihagytak volna ebből, kezdek láthatatalanná válni. Én magamat zárom ki a folyamatból.
FFŐS: Nem ismertelek fel, idegennek tűntél. Annyira más vagy, mint én, hibás vagyok , hogy láthatatlannak érzed magad, mert nem adtam meg neked a stabilitást. Nem támogatlak a fény útján.
A vérkötelékek összekötnek veled összekötnek veletek és eljött az idő, hogy támogassalak. A makacsságom és a folyamatos önostorozásom nagyon sok időt elvett, most gyorsan be kell hoznom mindent. Mivel eddig ellenálltam az isteni akaratnak, most már nincs időm azon gondolkodni, hogy hogyan szedjem össze magam, hanem LEBORULOK A TEREMTŐ ELÉ ÉS ÁTENGEDEM MAGAM NEKI ( sír).
Magyarok Nagyasszona: Szerencsétlennek látja.
Árpád házi vérvonal: Megpróbálja megfogni a kezét.
NŐ: Hiányoznak a gyökereim, nincs támogató közegem. Mintha filmszakadás lenne vagy hiányozna egy láncszem. Önmagam árnyéka vagyok. Nincs olyan földi minőség itt, ami támogatni tudna. Gyermekként nem volt mellettem az apám, nem voltam kislány, csak túlélő. A belső gyermekem meggyógyítása a hiányzó láncszem. Apám nem tudta, mi a szeretet. Fizikailag mindent megadott, de lelkileg nem tudott mit adni, hisz neki sem volt. Azt adta, amit akkor adni tudott. Hála ezért. Kérem most az apám, adja meg számomra az apai áldást, hogy ki tudjak teljesedni nőként.
FFŐsök. Hajlandó vagyok támogatni őt. Most már azokat a pillanatokat sajnálom amelyeket kihagytam , hogy szerethessek. Mindent megteszek, hogy tevékenyen részt vegyek ebben a változásban, mert nagyon becsületes vagyok. Erre pedig büszke vagyok.
Férfi: Mit tököltök? Le vagyok fagyva. A női oldalam.Míg a férfiak romboltak, a nők lefagytak. Ami le van fagyva, azt nehezebb rombolni. Mivel leállt a rombolás, nincs szükség a hidegre sem.
FFŐsök: Nem tudtam, hogy ennyire féltek tőlem. Most látom, hogy a tetteimnek komoly következménye vannak. Eddig nem láttam a Nőt sem. Csak romboltam, tekintet nélkül mindenkit.
Nő: Kezdek láthatóvá válni, mindig szerettem volna vele kapcsolódni.
FFŐs: Leszármazottam vagy!
ÚJ Világ: Engem nem érdekel, semmi küzöm hozzá. Nem hat meg semmi. Langyos víz, meert itt ez időhúzás van, erre ráuntam. Én egy másik világból jövök, az, aki ezekben a nehéz érzésekben benne van, fel, kell, hogy zárkózzon hozzám.
FFŐsök: Régen nem tettem meg, ami a felelősségem volt, évszázadokon és évezredeken keresztül. Most változtatok és felelősséget vállalok.
Új vILÁG: Nem tudom ki vagyok és miért vagyok itt, de a Teremtő ide küldött.
MB: Segíteni jött.
FFI ŐS: Olyan ígéretek, fogadalmak , eskük, paktumok kötnek, melyeket most fel kell oldanom. Magamban és magamon keresztül érvénytelenítek mindent, ami nem a Teremtő akaratában és fényében köttetett. A köztes létben ragadtak lelkek , akik nem tudtak leszületni. Eddig becsületes voltam és tartottam magam ezekhez, de most úgy döntök, hogy kizárólag a Teremtőhöz tartozom.
MINDENKINEK KÖNNYEBB.
“ Én voltam a vezetője a szakadároknak és most megparancsolom mindenkinek, hogy térjen vissza a Teremtőhöz.
ÓRIÁSI MEGKÖNNYEBBÜLÉS.
NŐ: Megélehetem a minőségem, kiteljesedhetek.