Kunigunda Központ

27/08/2025

ISKOLAKEZDÉS - Buli a Suli vagy nem mindenkinek az?! ‼️

Kedves Szülők és Gyerekek! 🎒

Az iskola kezdete mindig fordulópont: új szabályok, új helyzetek, több elvárás. És persze ott a szorongás, hogy „vajon meg tudom-e csinálni?”. Meg tudod. 😊

Itt van pár mondat, amit nap mint nap útravalóul adhatsz a gyerekednek – legyen elsős, kisiskolás vagy kamasz. 💬💖

👉 Iskolát kezdőknek (elsősöknek):
✨ „Mostantól feladatok várnak rád, nem csak játék – de a feladatokat is lehet játékosan venni.”
✨ „Az iskola néha tényleg versenyfutásnak tűnik – de neked a saját tempódat kell megtalálni. Ne másokat győzz le, hanem önmagad tegnapi változatát. Ez az igazi erő.”
✨ „Ha valaki bánt, nem veled van a gond, hanem őbenne van valami sérülés. Lépj ki a helyzetből, ne menj bele a játszmába, és kérj segítséget. Nem vagy egyedül.”

👉 Kisiskolásoknak (alsósoknak):
🌱 „A hibáid nem akadályok, hanem lépcsők. Ha hibázol, ne add fel, ne hátrálj meg, ne fordulj el – inkább javítsd ki. A tanulásnak pont ez a lényege.”
🌱 „A barát az, aki mellett önmagad lehetsz. Aki elfogad olyannak, amilyen vagy, vagy úgy mond véleményt rólad, hogy attól több legyél, ne kevesebb. Aki nem így áll hozzád, az nem barát.”
🌱 „Ha kinevetnek, jusson eszedbe: az empátiát, az érzelmek felismerését és kezelését még nem mindenki tanulta meg. Te már tudod, hogy az érték mások felemelésében van, nem a földre nyomásában. Egy ember viselkedése sokkal többet árul el saját magáról, mint rólad.”

👉 Kamaszoknak:
🔥 „Ez az időszak a nagy összezavarodásé – hidd el, minden zavaros, kusza érzésed teljesen normális.”
🔥 „Aki bánt vagy nagymenőnek tűnik, ugyanazokkal a belső kételyekkel, félelmekkel él, mint aki halk és visszahúzódó. Csak neki más a védekezési módja, más a kifejezési stílusa.”
🔥 „Te döntöd el, hogy a saját reakcióidat, a saját kifejezési módodat milyenné formálod. Ebben rejlik az erőd.”
💡 Egy dolog mindig legyen világos: a gyerek soha ne higgye, hogy a szerethetősége a teljesítményén múlik. Ha ezt viszi magával az iskolába, bármilyen helyzetben lesz kapaszkodója. 💝

🥳 Ui.:... és nem, a tanulás nem ciki. A tudás érték. Bántónak lenni viszont gáz. 😉

Az új tanév nem csatatér, hanem kaland – ahol minden nap lehetőség, hogy kicsit erősebb, okosabb és bátrabb legyél. 🚀



Foto: divany.hu (https://divany.hu/.../mit-tehetunk-az-iskolai-zaklatas.../)

26/08/2025

OVIS ELVÁLÁS- könnyedebben
Az öltözőben a gyermek a szülő rezdüléseit figyeli. Ha anya/apa nyugodt, ő is hamarabb biztonságban érzi magát. Segíthet, ha a búcsú rövid, szeretetteljes és kiszámítható: egy ölelés, egy puszi, egy mondat – „Szeretlek, délután jövök érted.” - és emlékezz: veled van a ..... (ötletek az alábbi fotón 😉)
A hosszú búcsú csak fokozza a szorongást, ezért jobb, ha magabiztos mosollyal intesz, és hagyod, hogy az óvónéni átvegye a stafétát. 💖
Mutasd meg neki: bízol benne, és tudod, hogy remek napja lesz! 🌈

24/08/2025

🌸 Ne a problémát lásd, hanem a megoldást! 😇

Az élet sokszor próbára tesz minket. Döntések, lehetőségek, akadályok.
Könnyű elakadni, és csak a nehézséget látni.
"Oké, csak az a probléma, hogy...." kezdetű mondat ismerős, ugye?
Pedig minden helyzet magában hordoz egy apró lehetőséget is – egy új nézőpontot, egy erőt, egy lépést előre.
A megoldáskeresés nem azt jelenti, hogy nincsenek akadályok… hanem azt, hogy te választod meg, hogyan állsz hozzájuk. 🌿

Te megoldást keresel vagy problémát? 🤔



Foto: Jövőmarketing

24/08/2025

💟 Érezd, és utána értsd meg… 👂🧠

A gyerekekkel való munka során újra és újra megerősödik bennem:
ha először érzed őt, utána fogod érteni is.
Akit érzel, azt már könnyebb érteni. 🌿

A szavak sokszor félrevezetnek.

Miért?
Mert mindenki más jelentést társít ugyanahhoz a szóhoz – attól függően, mit tanult, mit látott, milyen tapasztalatot hordoz. Így dekódoljuk félre egymást.

👉 A gyerekeknél ez még erősebb: ők ugyan már 2–3 évesen elkezdik a szavakat tárgyakhoz, élményekhez kötni, de az absztraktabb jelentések (pl. türelem, felelősség, bizalom) csak kisiskolás korban, fokozatosan, nagyjából 10–12 éves kor körül kezdenek igazán letisztulni.
Mi, szülők, mégis hajlamosak vagyunk azt hinni: ha a gyermek válaszol, akkor biztosan érti is, amit mondtunk. Pedig gyakran nincs még elég tapasztalata ahhoz, hogy a szó mögé valódi tartalmat társítson.

És felnőttként mi sem vagyunk mindig tudatosabbak.
Kapsz egy mondatot, és lehet, hogy nem is a jelenben reagálsz rá. Hanem arra, hogy ugyanezt hallottad régen a szüleidtől – talán bántó, kritikus helyzetben. Így amikor a párod évek múlva ugyanezt mondja, nem az ő üzenetére felelsz… hanem a régi érzelmi nyomógombod kapcsol be. És máris ugrasz, védekezel, támadsz.

Miért?
Mert valamikor ezekkel a szavakkal bántottak.
És te nem a jelenre, hanem a múlt sérüléseire reagálsz.
💡 Ugye, hogy erre ritkán gondolunk?
💡 Ugye, hogy így még sosem vizsgáltad magadban?
A tudatos kommunikáció első lépése az, hogy felismerjük: nem a szó, hanem az érzés érteti meg egymással az embereket.
Érezd a másikat. És akkor érteni is fogod. 🌸



Foto: bő 15 éve készült a Nagylányommal 💝

08/08/2025

Képzelj el egy mondatot, ami egyszerre csap arcon és tart tükröt. 👀

„Mi vagyunk az egyetlen generáció, akiket nemcsak a szülei, hanem a gyerekei is lebasznak.” 🤪
- Steigervald Krisztián generációkutató mondata jött velem szembe a napokban....

Ez a mondat számtalan gondolatot ébresztett bennem.... Nem tudom milyen aspektusból mondta ő - érdekes lenne azt is megvizsgálni. Ami engem elgondolkodtatott az az én-állapotok szerint nézőpont, a generációs ív, valamint érzelmi és viselkedési mintázatok. Így született meg az alábbi pár rövid gondolat bennem:

Mi, a mai szülők…
Úgy nőttünk fel, hogy mindig volt fölöttünk valaki.
Tekintély. Kritikus hang.
Aki megmondta, mit lehet, mit nem lehet.
Lázadó gyerek lett belőlünk.
Vagy alkalmazkodó.
Az alkalmazkodás gyakran belül forrongott.
Kívül csend – belül passzív-agresszív gondolatok.
Most mi vagyunk szülők.
És két irányba megyünk:
Maradunk kritikusak – vagy maradunk lázadók.
Kamaszosan. Carpe diem-módban. Ego-vezérelten.
Közben a gyerekeink…
Ők valami furcsát tudnak.
Használják a felnőtt én-állapotot.
Úgy, hogy nem is tanulták. Csak ösztönből.
Mi meg vért izzadunk, hogy megtanuljuk.
Ők meg rávilágítanak a lényegre.
És ha hallanánk…
… lehet, hogy sok mindent jobban csinálnánk.
A nagyszüleink nagy túlélők voltak.
A szüleink jobban éltek – de érzelmi mintát nem kaptak.
Mi vagyunk az átmenet. Analóg és digitális között.
Önismerettel, felismerésekkel, „Nem leszek olyan!”-okkal.
És a gyerekeink?
Talán ők olykor az igazi felnőttek.
Nem hibátlanok. Mi sem vagyunk azok.
De mélyek. Őszinték. Éleslátóak.
Lényegre tapintva szókimondók.
Érdemes meghallani, meghallgatni őket. Mert ők is csak túlélnek. Ahogy mi is. Ahogy mindenki, minden generáció, minden életkorban – a maga túlélési eszközeivel és stratégiájával.

03/08/2025

Az öregség egy állapot, egy új életkori szakasz, amit meg kell tanulni jól csinálni. 💝

Ahogy minden más korszakban, itt is kulcs a tudatosság. Az elfogadás. Az új ritmus megtalálása. A test változik, a szerepeink átrendeződnek, a tükör őszintébb – de a lélek nem veszít a mélységéből, csak új formákban szólal meg.

Lehet méltósággal, humorral, kapcsolódással öregedni. Lehet újra megtanulni szeretni magunkat. Nem visszafordítani kell az időt, hanem ráhangolódni arra, akik most vagyunk. 🥰

https://www.facebook.com/reel/1775397376670076

21/07/2025

Egyik legkedvesebb kis ügyfelem búcsú ajándéka 🥰💝

Most elültettem a ceruzát, benne a mosolymagokkal. Táplálom, gondozom, nevelgetem szeretettel - és kíváncsian várom milyen kis csoda fog kibújni belőle. 🤗

Pont mint a gyermekeknél. ☺️

A Kunigunda Központban hiszünk abban, hogy minden gyermek képes kivirágozni – ha megfelelő táptalajt, figyelmet, támogatást és szeretetet kap. 😍

15/07/2025

🪞 TÜKRÖK 🪞- Tükörbe nézni nem mindig könnyű. De ha elég bátran tesszük, sokkal többet látunk benne, mint a saját arcunkat. Láthatjuk benne a hozott mintáinkat, a szerepeinket, a félelmeinket – és azt, ahogyan ezek generációkon át ívelve hatnak ma is ránk.
Ez a 6 részes posztsorozat ilyen tükrökről szól. 🪞

Nézzünk bele együtt – egy kicsit mélyebben. 👀

6. rész – VÁLTOZÁS KÜSZÖBÉN

Van egy pillanat, amikor az ember megáll.
Nem azért, mert minden összeomlik – hanem mert már nem akar úgy továbbmenni, mint eddig.
Már nem akarja továbbadni azt, amit ő is csak túlélt.
Már nem akarja kimagyarázni, elfojtani, megúszni.

Már nem akarja a gyerekre hárítani azt, amit neki sem segítettek feldolgozni.
Ez a pillanat nem hangos. Nem látványos.
De ott kezdődik a valódi változás.

A régi minták már szűkösek.
A „csak csináld” nem vigasz.
Az „ez így volt rendjén” nem magyarázat.
És a gyerek… már nem reagál úgy, ahogy mi reagáltunk.
Nem nyeli le. Nem tűri. Nem simul bele.

És ez jó. Ez nagyon jó.
Csak éppen félelmetes is, mert nincs hová visszanyúlni.
Nem tudjuk, hogyan kell máshogy – csak azt, hogy nem mehet tovább ugyanígy.

Itt jön képbe a segítség.
Nem azért, mert baj van velünk.
Hanem mert gyógyulni akarunk – családi szinten.
Önmagunkban. Kapcsolatainkban.
Gyermekeink tükrében.

A ezért jött létre, ez a fő küldetése.
Nem diagnosztizál, nem címkéz.
Hanem teret ad, hogy felismerd, mi a ti történetetek.
És abban mi az, amit elengedhetsz – és mit építhetsz újra.

Szilágyi Kinga ebben segít. https://www.facebook.com/profile.php?id=100086397923656
Segít, hogy értsd a gyerekedet – de előbb magadat.
Segít, hogy lásd: nem vagy kevés, nem vagy késésben, nem vagy elrontva. Csak egy olyan világban próbálsz szülő lenni, amire senki nem készített fel.

És mégis, van remény.
Nem instant megoldás, hanem valódi átalakulás – lépésről lépésre.
Szülőként, emberként, együtt. 🫶

💌kunigundakozpont@gmail.com
www.kunigundakozpont.hu

Prevenció - Támogatás - Változás

15/07/2025

🪞 TÜKRÖK 🪞- Tükörbe nézni nem mindig könnyű. De ha elég bátran tesszük, sokkal többet látunk benne, mint a saját arcunkat. Láthatjuk benne a hozott mintáinkat, a szerepeinket, a félelmeinket – és azt, ahogyan ezek generációkon át ívelve hatnak ma is ránk.
Ez a posztsorozat ilyen tükrökről szól. 🪞

Nézzünk bele együtt – egy kicsit mélyebben. 👀

5. rész - GYEREKEK, AKIK MÁR NEM HALLGATNAK
„Nem rosszak. Nem zabolátlanok. Csak nem hajlandók tovább cipelni azt, amit mi még vittünk.”

Ma egyre többször halljuk:
– „Ezek a mai gyerekek!”
– „Semmit nem bírnak!”
– „Tisztelet nincs bennük!”
– „Bezzeg mi…”

De ha őszintén belenézünk a tükörbe:
vajon mi változtunk meg?
Vagy végre láthatóvá vált az, ami addig el volt rejtve?

👧🏼👦🏻 A mai gyerekek érzékenyek. Hangosak. Elvárnak.
Nem viselik el az igazságtalanságot.
Nem tűrik a szőnyeg alá söprést.
Nem nyelik le a meg nem hallgatottságot.

Nem alkalmazkodnak, hanem kérdeznek.
Nem fojtanak, hanem kiborulnak.
Nem szégyellnek, hanem visszaszólnak.
És ez fájdalmas lehet annak, aki hallgatásra, csendes szenvedésre lett nevelve.

🌪️ De ezek a gyerekek nem „rosszak”. Hanem tükrök.
Tükrözik azt a világot, amiben:
– az érzelmek egyre kevésbé elnyomhatók,
– az idegrendszerek túlterheltek,
– a kötődés zavart,
– az ingerek túl sokak,
– az elvárások összeegyeztethetetlenek.

Ők megmutatják, ami el van csúszva.
Hangosan, testből, viselkedésből, sírásból, dühből, menekülésből.

🧬 Generációs kódok – mit hozunk mi, és mit visznek ők tovább?
A mai gyerekek érzékenyebb idegrendszerrel jönnek – vagy csak nem tanítottuk meg őket időben elhallgatni?
Mert nem is kellene.

Mi, szülők, pedagógusok, felnőttek már egy más tudatszinten látjuk a világot.
Sokan közülünk már tudjuk:
🔸 hogy a szorongás nem gyengeség,
🔸 hogy a viselkedési zavar egy jelzés,
🔸 hogy az önuralom nem az érzések letagadása,
🔸 hogy a gyerek nem rossz, csak fáradt, vagy épp túl sok volt neki.

A régi minták összeomlóban.
De közben még nincs meg az új működés.
És ebben a „senkiföldjén” nőnek fel a mostani gyerekek.
Ők azok, akik már érzik, hogy valami máshogy kéne legyen –
csak még nem tudják, hogyan.

💬 Mit tehetünk mi, felnőttek?
Először: értsük meg őket, ne minősítsük.
A „mi időnkben nem volt ilyen” mondat helyett jöhet:
– „Én mitől féltem gyerekként?”
– „Én hogyan jeleztem volna, ha fájt?”
– „Mi mit nem kaptunk meg, amit most ők követelnek?”

És akkor egyszer csak rájövünk:
Nem zűrös gyerekek nőnek fel, hanem végre olyanok, akik észreveszik a zűrt.

💌kunigundakozpont@gmail.com
www.kunigundakozpont.hu



Foto: liget

15/07/2025

🪞 TÜKRÖK 🪞- Tükörbe nézni nem mindig könnyű. De ha elég bátran tesszük, sokkal többet látunk benne, mint a saját arcunkat. Láthatjuk benne a hozott mintáinkat, a szerepeinket, a félelmeinket – és azt, ahogyan ezek generációkon át ívelve hatnak ma is ránk.
Ez a posztsorozat ilyen tükrökről szól. 🪞
Nézzünk bele együtt – egy kicsit mélyebben. 👀

4. rész -TANÍTANI JÖTTEM, NEM FÉLNI 👩‍🏫👨‍🏫
„A tanító előtt régen meghajoltunk. De vajon látta-e valaki, hogy ő görnyed a problémák súlya alatt?”

Amikor iskoláról beszélünk, ne csak a gyerekre gondoljunk.
Gondoljunk arra is, aki elöl áll a teremben.
A tanárra.
A tanítóra.
Aki ugyanannak a világnak a lenyomata, mint a szülő – és mint a gyerek.

🧓🏼 A régi tanító – a rend embere
Volt egy idő, amikor a tanító szava szent volt és sérthetetlen.
A tekintély nem volt kérdés.
Sem a módszer.
Sem az eszköz.
Sem az, hogy egy gyerek hogyan érzi magát.

A cél: tudást átadni.
És ha lehet, fegyelmezni.
A tanító nem barát volt, nem partner, nem érzelemfigyelő.
Hanem „az, aki tudja, mi a jó neked.”
És ha fájt, akkor is: „Majd megköszöni, ha nagy lesz.”
Sokan közülük – főként a nők – önfeláldozók voltak.
Az iskola volt az életük.
És az osztályterem: a színpad, ahol elvárták tőlük, hogy minden nap hősként álljanak helyt.
Fáradtság, kudarc, kétely?
Elfojtva.

🧑🏼‍🏫 A mai pedagógus – egyensúlyoz a szakadék szélén

A jelenkor pedagógusa:
– fejleszt,
– érzékenyít,
– egyéni utakat keres,
– rendszerek között zsonglőrködik.
De közben gyakran túlterhelt, alulfizetett, és kiégésközeli állapotban van.

A mai pedagógustól elvárják, hogy:
– tanítsa meg az alaptantervet,
– legyen pszichológus,
– legyen differenciáló zseni,
– kezelje a viselkedészavarokat,
– kapcsolódjon a szülőkkel, még ha nem is partnerek olykor...
– figyeljen minden gyerekre…
…és mosolyogjon közben.

A régiek szigorától elmozdultunk – de támogató struktúra nélkül.
A tanár egyre inkább segítő szerepben van, miközben maga is segítségre szorulna.

👧🏻👦🏼 És a gyerekek? Ők csak érzik.

A gyerek érzi, ha egy pedagógus elfáradt.
Ha nem bír már több zajt.
Ha túl sok neki a rendszer.
Ha a szeretet mögött kimerültség van.
És a gyerekek – mint mindig – tükröt tartanak.
Néha viselkedésben, néha visszahúzódásban, néha ellenállásban.

Nem a tanárt bántják.
Hanem a túlterhelt rendszert visszhangozzák, amiben a tanító is csak túlél.
De minden egyes pillanat, amikor egy pedagógus kapcsolódni tud, észrevesz, jelen van –
az gyógyítóbb, mint bármely módszer.

A tanár is ember. A tanító is gyerek volt egyszer.
És ők is hoznak mintákat – éppúgy, mint a szülők.
A változás nem hibáztatásban van.
Hanem egymás megértésében, a gyerekek tükrében.

💌kunigundakozpont@gmail.com
www.kunigundakozpont.hu



Foto. kronika

15/07/2025

🪞 TÜKRÖK 🪞- Tükörbe nézni nem mindig könnyű. De ha elég bátran tesszük, sokkal többet látunk benne, mint a saját arcunkat. Láthatjuk benne a hozott mintáinkat, a szerepeinket, a félelmeinket – és azt, ahogyan ezek generációkon át ívelve hatnak ma is ránk.
Ez a posztsorozat ilyen tükrökről szól. 🪞
Nézzünk bele együtt – egy kicsit mélyebben. 👀

3. rész - FÉRFIAK TÜKRÉBEN 🦸‍♂️
„Apámat ritkán öleltem meg. De gyakran féltem tőle. És ma keresem benne önmagamat.”

Amikor a férfiakról beszélünk, nem lehet csak a jelen férfit nézni.
Mögötte is ott sorakoznak a generációk.
A háború túlélői. A hallgatás mesterei. A szigorúak, a távolságtartók. Az érzelmek elrejtői.

👴🏼 A nagyapák generációja – a túlélő, aki nem sír
Ők gyakran katonák voltak. Vagy munkásemberek. Vagy hallgatag családfők, akik hazahozták a fizetést, és ezzel el is végezték a dolgukat. Sosem láttuk sírni őket.
Nem kérdezték meg: „Hogy vagy, fiam?” Nem volt szokás beszélni a belsőről – az csak „nyavalygás” lett volna.
És ők ezt a túlélési mintát adták tovább:
keménység = erő
csend = méltóság
távolság = tekintély

👨🏼‍🦱 Az apák generációja – a kettősség
Ők már egy átmeneti generáció.
Már több lehetőséget kaptak – de ugyanazt a nevelést hozták.
Sokan igyekeztek „jobb apák” lenni, mint amilyet ők kaptak.
De nem tanították meg nekik, hogyan kell csinálni.
Sokat dolgoztak, de érzelmileg elérhetetlenek voltak.
„Érted csinálom!” – mondták, és ez igaz is volt.
Csakhogy az idő, a jelenlét, az érzelmi kapcsolódás, a beszélgetés gyakran elmaradt.
A legtöbben nem tudták, hogyan kell szeretni úgy, hogy azt érezze is a másik.

👨🏻 A mai férfi – aki keresi önmagát
Ma már elvárás, hogy a férfi:
– legyen érzelmileg érett,
– kapcsolódjon a gyerekéhez,
– legyen jelen otthon,
– legyen egzisztenciája,
– közben legyen sikeres és kiegyensúlyozott támasz,
– és persze dolgozza fel a múltját.

Csakhogy mindezt úgy, hogy sokan még mindig nem kapták meg gyerekként az érzelmi mintákat.
Nem tudják, hogyan kell jól kapcsolódni, hiszen a saját érzéseiket sem ismerik fel. Sokan hallgatnak, húzódnak, dühösek, vagy elérhetetlenek – nem azért, mert nem szeretnek.
Hanem mert még mindig tanulják, hogyan lehet másként.

És közben a gyerekek figyelnek.
Ők tükröt tartanak:
– az elhallgatott feszültségeknek,
– a kimondatlan fájdalmaknak,
– az eltávolodásnak.

De nem hibáztatnak. Csak érzékelnek.
És a maguk módján – viselkedéssel, érzékenységgel, lázadással – üzennek:
„Apu, gyere közelebb. Én nem félek az érzéseidtől. Te se félj.”

Nem „rossz” apákról beszélünk.
Hanem generációkon át elnyomott férfiérzésekről.
És arról a nehéz, mégis gyönyörű útról, amin egyre többen elindulnak.
Mert a gyerekeiknek nem hallgatást akarnak továbbadni, hanem jelenlétet. 🥰

💌kunigundakozpont@gmail.com
www.kunigundakozpont.hu



Foto: Lutter Imre

15/07/2025

🪞 TÜKRÖK 🪞- Tükörbe nézni nem mindig könnyű. De ha elég bátran tesszük, sokkal többet látunk benne, mint a saját arcunkat. Láthatjuk benne a hozott mintáinkat, a szerepeinket, a félelmeinket – és azt, ahogyan ezek generációkon át ívelve hatnak ma is ránk.
Ez a posztsorozat ilyen tükrökről szól. 🪞

Nézzünk bele együtt – egy kicsit mélyebben. 👀

2. rész - NŐI SZEREPEINK TÜKRÉBEN 🌷
„Nagymamám csendje bennem visszhangzik.”

Anyák lettünk. Nők vagyunk.
Dolgozunk. Nevelünk. Egyensúlyozunk.
Közben valami nyom belül. És nem is mindig értjük, mi.
Mert nem csak mi élünk bennünk – hanem azok a nők is, akik előttünk jártak.

👵🏼 A nagymamák generációja – a csend, a tűrés, az alázat
Ők azok, akik túléltek. Háborút, hiányt, szigorú kereteket, társadalmi elvárásokat.
„A férfi dolga a munka, a nőé a ház” – ezt hallották. És ezt tovább is adták. Beszélni nem szoktak. Nem panaszkodni, nem kérdezni.
Csendben sírtak – ha sírtak egyáltalán.
Az ő erejük a hallgatásban volt, de ezzel együtt egy belső elfojtásban is, ami öröklődött.

👩🏼‍🦰 Az anyáink generációja – a kettős szorítás
Ők már dolgoztak. Már szavazhattak, tanulhattak, "modern" nőkké válhattak.
De a gyereknevelés és a háztartás ugyanúgy az ő dolguk maradt.
„Légy szorgalmas, ne panaszkodj, mindig tudd a dolgod.”
A saját vágyaik gyakran nem fértek bele a rendszerbe – és így el is halványultak. Sokan közülük meg akarták mutatni, hogy „igenis képes vagyok mindenre”.
És így is lett. Csak közben elfáradtak és elnyomták a saját vágyaikat.
Az ő generációjuk a ki nem mondott álmok és a belső feszültség hordozója lett.

👩🏼 Mi – az egyensúlyt kereső nők generációja
Mi már coach-hoz megyünk, vagy pszichológus podcastet hallgatunk, olvasunk önismereti könyveket, és igyekszünk jól nevelni.
Nem szeretnénk újrajátszani, amit kaptunk. De nem mindig tudjuk, hogyan lehet másként. Mi már merünk kérdezni.
Mi már észrevesszük, ha valami nem szolgál minket.
De még küzdünk. Mert a régi hangok bennünk vannak:
– „Ne legyél hisztis.”
– „Légy erős.”
– „Tűrj, mert az a nő dolga.”

És közben a világ más lett. A gyerekeink mások. Ők már nem akarják lenyelni az érzéseiket. Ők tükröt tartanak:
– anyának, aki nem pihen
– anyának, aki mindig „rendben van”
– anyának, aki mosolyog, miközben belül fáradt és elkeseredett

De nem a hibáinkat tükrözik vissza – hanem a feldolgozatlan örökségeinket.
És ez nem bűntudatra ok, hanem kulcs a megértéshez.

Ezért beszélni kell róla.
Mert ha megértjük, hogy nem velünk „van a baj”, hanem velünk történtek dolgok, akkor képesek lehetünk másként továbbadni.

És lehet, hogy már nem is anyáinkkal kell vitatkoznunk –
hanem a belénk épült belső anyaképünkkel.

Azzal a hanggal, ami még mindig azt suttogja:
„Tűrj.”
„Legyél jó kislány.”
„Ne borítsd fel a rendszert.”

De mi most nem rendszert akarunk borítani.
Csak végre önmagunkká válni.
És ezáltal szabadabb jövőt adni a gyerekeinknek. 💝

💌kunigundakozpont@gmail.com
www.kunigundakozpont.hu



Foto: liget