18/02/2026
Akkor egy picit a hidegvizes arcmosásról
Van, aki a kecskeméti sztori kapcsán megemlíti, hogy a hidegvizes arcmosás nyugtató hatású.
Beszéljünk róla kicsit!
Igen, tud az lenni. Beindítja a búvárreflexet, ami aktiválja a paraszimpatikus idegrendszert, lassítja a szívverést, és hatékony módszer a pánik vagy az erős szorongás kezelésére.
A "hiszti" az egy túlstimulálódott idegrendszer megnyilvánulása. Ami segít a szabályozásában, az egy másik, nyugodt idegrendszer. Szemkontaktus, nyugodt beszéd, lassú légzés. Biztonság.
Ha ez megvan, és a gyerek nincs üss vagy fuss üzemmódban, akkor játékosan be lehet vezetni a hidegvizes arcmosást. "Jó nagy érzéseid vannak. Mi segítene inkább, ha felébresztenénk kicsit az arcod, vagy egy jó nagy ölelés?". Ez akkor működik, ha amúgy a gyerek tudja, hogy ez is opció, és nyugodt helyzetben begyakorolták vele. Van jópár ilyen eszköz, mély légzés, dúdolás, figyelemelterelés. Bármit is választunk, a kontrollt nem csavarjuk ki erőszakkal a gyermek kezéből, hanem segítünk neki megnyugodni, egyrészt a technikával, másrészt a saját nyugodt jelenlétünkkel.
Mi az, ami nem segíti a megnyugvást? Tegyük fel, hogy a konkrét eset kapcsán torz információk jutottak el hozzánk, és ez szélsőséges karikatúrája a megtörténteknek, de...
ha egy másik túlstimulálódott idegrendszer, erőfölényben, ismeretlenül elkezd végigrángatni az épületen, majd fogalmam sincs, hogy miért, de elkezdi hideg vízzel, az akaratom ellenére durván mosni az arcom, és még levegőt sem kapok.
A búvárreflex életveszélyes helyzetekre van. Nos, ez a kislány jó eséllyel tényleg életveszélyben érezte magát. Pláne, amikor azt élte meg, hogy még az anyukája sem tudja kimenteni, mert aki az ő kis megélése szerint bántja, azt mondja, hogy "ezt végig kell csinálni!", és az van, amit ő mond. Mert talán anyuka is sokkban van, és különben is, a pedagógus csak tudja, hogy mit csinál, ez az ő szakmája, ő ért hozzá...
Fiziológiás hatás ide vagy oda, ha ez így történt, ez szakmai inkompetencia, visszaélés és bántalmazás. Sok eszköz van egy gyermek megnyugtatására. Arra is, hogy saját magamat megnyugtassam.
Egy gyerek kontrollálatlan érzelmeit félelemmel felülírni, hogy elhallgasson, szó se róla, tud működni. De ez az én érdekem, és nem a gyereké. Lehet, hogy így végre legalább engem nem fog túlstimulálni a sok inger. De a gyerek nem megnyugodott, csak lefagyott a traumája miatt. Az ilyen nyugalom engem, felnőttként sem nyugtat meg igazán, a gyermek pedig ezért az ál-nyugalomért piszok nagy árat fizet.
Ez semmilyen körítéssel, semmilyen nehéz körülménnyel nem védhető. A felnőtt idegrendszer a fejlettebb, a felelősség is a felnőtté. Akkor is, ha nehéz a helyzet.
És tegyük hozzá, hogy a pedagógusaink túlterheltek, és a rendszer sok szempontból tényleg eszközök nélkül hagyja őket. Való igaz, hogy van, ami szociális kompetencia, és az otthonról hozott következményekkel kell bizonyos esetekben úgy megküzdeni, hogy közben ott van egy egész csoport. Van, amire nem lehet igazán jól felkészülni, és van olyan feszültség, ami elkerülhetetlen. Van, hogy a csoport is viseli ezt a feszültséget, és ettől nem lehet megmenteni a gyerekeinket sem. Ez éppúgy igaz a felnőtt társadalomban, mint a gyerekek között. Nehéz szakmai kérdéseket vet fel, hogy mit kezdjünk azzal, ha a csoportérdekek és az egyéni szükségek ütköznek.
De egy valamit azért szögezzünk le. Az erőszak soha nem a megfelelő válasz.
