04/01/2026
Az újévi posztban tettünk már említést a családi változásról, amit most éppen megélünk: visszamentem dolgozni - és átalakultak a napjaink. Ennek a változásnak a családunkra vonatkozóan is nagyon érezhető a hatása, de az én közérzetemre különösen is. 🫠 Kíváncsi vagyok arra, hogy ti, anyatársak, hogyan éltétek meg ezt az időszakot.
Nekem a tapasztalatom az, hogy folyamatosan készenlétben vagyok. 🏃♀ Az idegrendszeremnek nincs ideje pihenni. Reggel időben kell elindulni, hogy időben odaérjünk az oviba, hogy onnan időben tudjak tovább indulni az irodába, hogy a munkaidőm kezdésére odaérjek (ami egyébként később van, mint a kollégáké). Aztán mire az irodában komfortossá válik minden, és már "csak" arra kell koncentrálnom, hogy ott jól teljesítsek, jön az ebédidő, amikor már a hazaindulásra gondolok (mennyi időm van ebédelni, hogy minden feladatot befejezzek úgy, hogy időben el tudjak indulni…) ⌚ Aztán jön a rohanás, az indulás, mert ha kicsit később érek az oviba, akkor a gyereket átviszik az ügyeleti szobába, és mindig megkér, hogy hamarabb érjek oda, mert nem szereti az ügyeletet. Legtöbbször sikerül, néha nem… 🤷♀️ Ovi után gyors döntések: kell-e valamit intézni, hazamenjünk és pihenjünk, vagy menjünk el Attiért, hogy előbb együtt legyünk mindhárman? Amikor pedig mindenki itthon, akkor a vacsorakészítés és az esti rutin közé még valahogy valamilyen minőségi családi kapcsolódást is jó lenne beiktatni…
Röviden összefoglalva a munkahelyen az anyasapka van rajtam, itthon pedig az emaileket nézegetem, hogy mi minden történt bent, amíg én eljöttem, mert ugye a részmunkaidő miatt a többiek napja tovább tart. 🧢 Mikor kapcsol ki az agyam?
Ebbe az átlagos új napirendbe iktatunk be minden mást, ami személyes (konzultációk, coaching alkalmak, képzések, torna, hobbi…), miközben a fiunk nagyon vágyik arra, hogy hármasban legyünk. Mi pedig néha arra vágyunk, hogy egyedül is legyünk. Nagyon nehéz megtalálni azt, ami a teljes család igényeinek megfelel - ehhez néha nekünk kell lemondani valamiről, néha neki. De tanuljuk. Ez egy folyamat, amiben türelmesnek kell lenni.
Vannak ilyen élethelyzetek. Mi most ebben vagyunk. Most két dolgot tartok különösen fontosnak:
1⃣ Az értékvezéreltség: tudjam, hogy mi az, ami számomra igazán fontos, melyek az értékeim, és minden döntés, amit meghozok, ebbe az irányba menjen.
2⃣ A jelentudatosság: megtanulni a sapkákat a saját helyükön hagyni, ott viszont nagyon tudatosan viselni.
