16/04/2025
Zsombort és anyukáját egy kedves ibclc küldte hozzám, mert a jó pozicionálással, jó szoptatási gyakorlattal is fájdalmas maradt a szoptatás.
Az anamnézisből kiderült, hogy Zsombor időre érkezett, de nem fordult be jól, ezért a kitolási szak elhúzódott, végül gátmetszésre és vákuumos rásegítésre is szükség volt. Ennek hatására a buksiján jobb oldalon lett egy kb 5 cm átmérőjű cephalhaematoma, kb 8-10mm magasságú. (ez egy csonthártya alatt keletkező vérömleny, amely általában az egyik falcsont felett jelentkezik és magától is elmúlik, felszívódik általában több hónap alatt)
Zsombor 9/10-es Apgar-értéket kapott, egyébiránt laikus számára jól volt. Nem volt extrán sírós, nem volt erős hasfájása, gyakran és igény szerint szopizott és jól is gyarapodott. Csak épp ez az édesanyjának nem volt komfortos.
Érthető volt a fájdalom, amit kiváltott, mert a nem tökéletes medencebemenetbe fordulás, elakadt kitolási szak és a vákuum hatására a testét ért erők nem az ideális szögben érkeztek a koponyacsontokra, ezen keresztül az állkapocs-ízületre és befolyásolták a szájizmok feszülését is. Másrészt gondoljatok bele, sokszor mi felnőttek is, ha stressz van az életünkben, szorítjuk az állkapcsunkat. (igen, ezt is kezelni kellene, mert a rágásra gyakorol közvetlen hatást, de a nyakon keresztül, a medencén át akár a térdízületben is okozhat tünetet pár év alatt )
A vákuum ráadásul egyszer lecsúszott Zsombor fejéről húzás közben, ennek hatására a falcsontok nem szimmetrikusan torlódtak össze a kitolás során, ami normál esetben 36 órán belül konfigurálódik, visszarendeződik magától és a szopizás hatására. A nem szimmetrikus torlódás már meg is billenti az állkapocs ízületet. Zsombi félelméről nem is beszélve, amit érezhetett, amikor húzták.
(nem a vákuum ellen beszélek, nem tisztem megítélni a szükségességét, az a szülészorvos felelőssége, én a következményekkel foglalkozom. Szoktam néha mondani, hogy inkább kezeljük a szülés közben történt, elszenvedett traumákat, mint temessünk egy anyát vagy a babáját.)
A fő cél a szoptatáskor jelentkező fájdalom megszüntetése volt, és a nehéz szülés-születésélmény feloldása, hogy ez Zsombor számára ne legyen a későbbiekben traumatizáló élmény, ami rányomhatja a bélyegét az ő kis életére.
Mivel a kezeléssorozat közben jöttek az ünnepek, így elhúzódott a történet és január elejére a kezdeti javulás is visszaesett, romlott. De összességében 7 találkozás során a fájdalom fokozatosan megszűnt, a 4.kezelésnél vettük észre Zsombor buksiján, hogy a dudor, a cephalhaematoma nagymértékben lapult, felszívódott, és a féloldalas feszessége is megszűnt.