31/05/2025
Hogy működik egy szorongó-ambivalensen kötődő szülő a játszótéren, és hogy működik egy biztonságosan kötődő?
A gyermeknek két ellentétes szükséglete van: a biztonság és az autonómia. A biztonság maga a kötődés, az autonómia pedig a kisgyermeknek az az igénye, hogy felfedezhesse a világot, tehát egy különálló lénynek definiálhassa magát. Egy biztonságosan kötődő szülő mindkettőt megtudja adni a gyermekének, azonban ezzel ellentétben egy szorongó-ambivalens szülő nagyon félti a gyermekét. A következőt lehet megfigyelni a játszótéren:
A kisgyermek szeretné felfedezni a mászókát, és a szorongó-ambivalensen kötődő szülő a következőt mondja neki:
'Édesem, nehogy felmenj a mászókára! Úristen, le fogsz esni! Meglátod, hogy össze fogod majd törni magad, nagy baj lesz belőle! Majd vihetlek be a kórházba! Meg ne lássam, hogy felmászol! Gyere ide mellém, itt vagy biztonságban! Soha ne jusson ilyet ilyen eszedbe!'
Egy ilyen félelemmel teli szülői viselkedés után a gyermek nem fogja magát biztonságban érezni, így visszamegy a szülőhöz, és nem távolodik el tőle.
Hogyan viselkedik a játszótéren egy biztonságosan kötődő szülő?
'Édesem, szeretnél felmenni a mászókára? Nyugodtan menjél, próbáld meg! Lehet, hogy egy kicsit nehéz lesz, de én itt vagyok melletted, figyelek és vigyázok rád, nyugodtan mássz fel, nem fogsz leesni. Figyelek rád, és ha megcsúszol, vagy elbizonytalanodsz, akkor én megtartalak, és nem engedem, hogy bármi bajod legyen! Szerintem menni fog ez neked, bátor, vagány kisfiú/kislány vagy, nem kell félned!'
Ez a szülői hozzáállás bátorítja a gyermeket, és biztonságot ad, hiszen a gyermek érzi, hogy a szülő nem szorong, bízik benne és figyel rá, mert rendelkezik fizikai és érzelmi megtartó erővel. Így egy olyan gyermeket nevelünk, aki képes arra hogy biztonságban érezze magát, hiszen elhiszi azt, hogy képes megoldani a feladatot, ha pedig mégsem, akkor számíthat segítségre.
(Fotó: Diane Arbus, New York)
