11/04/2026
🐜Nincs pihenés, míg nem értem a teendőim végére🐜
Nem volt ez máshogy Kati életében sem... Hiába látott rá tudatosan, hogy ezt csinálja, nem tudott másképp cselekedni, és ez rettentően frusztrálta már.
Mikor elkezdtük boncolni a témát, már az elején kiderült, hogy Kati ebben a szellemben nevelkedett gyerekként: míg apjának a munka és a ház körüli teendők voltak az elsődlegesek, aminek "meg kellett lennie", addig anyjának a munkaidő letelte után a háztartás vezetésében jelent meg a pihenés folyamatos elhalasztása, az orrvérzésig való hajtás.
Most felnőttként ő ugyanezt csinálja, amit anno a szülei: teendők reggel-délben-este, munka, háztartás, edzés, párkapcsolat. A pihenés pedig vagy éjszaka fér bele, míg alszik, vagy ha esetleg az előző listákról már mindent kipipált aznapra, akkor talán egy rész sorozat...
És hogy Kati életében hol vetette meg magát ez a minta? Nem nehéz kitalálni, még gyerekkorában.
Ahogy a szülők is a feladatokat priorizálták a saját éltükben, úgy Katitól is ezt várták el.
☝🏻"amíg nem raktál rendet a szobádban, addig nem..."
☝🏻"amíg nem írod meg a leckét, addig nem..."
(ismerős frázisok, nemde?)
Azon kívül, hogy a gyerekkori vonatkozását is megnéztük és oldottuk az ehhez kapcsolódó stresszt, arra is kíváncsiak voltunk, hogy generációsan honnan ered ez a minta.
Egy olyan régi, még a háború idején élő generáció életébe csöppentünk, ahol nagypapa rokkant volt, ápolni kellett, apa odaveszett a fronton, és így anya magára magára maradt két gyermekével és a mozgássérült apósával. A nagyobbik lány már tinédzser volt, és a helyzetből adódóan - anya megsegítésére - idejekorán parentifikált lett. Pótolni ugyan nem tudta apja hiányát, de a családot és a ház körüli teendőket tekintve mindig 120%-ot nyújtott, hogy így segítsen édesanyjának.
A történet megismerése után már nyilvánvalóvá vált, hogy annak idején ez a minta, ez a viselkedés a túlélés záloga volt. Ahogy jöttek a későbbi generációk, a minta megmaradt, és hiába nem kapcsolódott hozzá a konkrét túlélési faktor már, ugyanolyan erővel kényszerítette bele a családtagokat a megszokott működésmódba, mintha élet-halál harcról beszélnénk.
A közös munka és az oldás hatására Kati ma már tisztán látja, hogy miért van ennek ilyen elemi ereje az életében.
Mikor választási helyzetbe kerül, hogy akkor most pihenjen-e és félretegye a teendőket, amik megvárják, vagy tolja tovább a robot-üzemmódot, immár sokkal könnyebben és bűntudat nélkül tudja azt mondani, hogy "ráér az holnap is".
☝🏻Ha úgy érzed, elakadtál az életedben, nem biztos, hogy erősebben kell próbálnod. Lehet, hogy csak más nézőpontra van szükséged.
🍃Várlak szeretettel!🍃
