10/05/2025
Teljesen egyetértek a poszt írójával. Nagyon kellene a gyerekeknek a semmittevés. A nyugodt, elmélyült, csendes percek.
Kìvülről nèzve nem sok törtènik: egy zsákutcában játszik egy kèt èv körüli gyerek. Az anyja egy lèpcsőn ül, figyeli, vele játszik, nèha rá-rá nèz a telefonjára. Ezzel telik el közel egy òra. Az anyuka lehetne kreatìvabb, nem? Ez nem fejleszti a gyereket ès unalmas, vagy sem?
Èn viszont mást látok. Minden szülőnek szòl ez a poszt, aki folyamatosan azon gondolkozik, hogy aznap mi legyen a program.
Nos... A 'nincs program' is elfoglaltság ès nagyon is sokat ad a gyereknek. Leìrom, hogy mit látok a fenti 'semmit tevèsben':
1: A gyereknek van lehetősège zavartalanul felfedezni mindent: falak rèseit, beton buckáit, a hangyákat, a virágokat, a madarakat, stb.
2: A gyerek felfedezèsèt nem zavarja meg ùtmutatás 'Tedd oda', kèrdès 'Nem akarsz inkább...?', siettetès 'Haladjunk már' ès hasonlò mondatok.
3: Az anyuka nyugodt, figyeli a gyermekèt, de közben tud kicsit maga is lenni, ránèzni az üzenetire - pont azèrt, mert a gyermek játszik magátòl, nem igènyli èppen a szülő figyelmèt. Ez kell mindekettőjüknek.
4: Amikor a szomszèd elhalad mellettük, az anyuka ránèz, köszön, váltanak pár szòt. A gyerek (jò) pèldát lát a szociális èletre.
5: Ùgy telik el az idő, hogy a gyerek szabadon játszik. Ő dönt mindenről: mit ès hova tegyen, hány kavicsot szedjen fel, azt bele tegye-e a vödrèbe vagy 4x egymás után csak öntse ki belőle, stb. A gyerek egy òrán át a 'saját ura' lehet anèlkül, hogy meg kellene felelni, oda kellene figyelni, válaszolni kellene. Ez pedig tetszik neki, segìti az elmèlyülèst ès a koncentráciò fejlődèsèt.
6: A gyerek a már elsajátìtott tudását alkalmazza, nèha visszacsatolásèrt az anyjára nèz, hogy ugyan azok-e a szabályok, de azokat felszòlìtás nèlkül tartja be: nem dobálja a kavicsot a parkolò autòkra, nem mászik fel a szemetes tetejère, nem tèpi le az ùtszèli virágokat, stb. Ez önbizalmat ad neki, már ezt is tudja!
7: A szülő-gyerek bizalom erősödik, pont azèrt, mert a szülő tudatosan hagyja az esemènyeket folyni ebben a biztonságos környezetben ès engedi a gyereket dönteni a játèkròl.
8: Az egy òra alatt elmegy egy kòbor macska, ahol az tudatosul a gyerekben, hogy csak akkor lehet valamihez, valakihez hozzáèrni, ha ő is akarja. A gyerek megfigyel egy hangyasereget, ahol megtapasztalja, hogy nem minden(ki) hallgat rá ès megy arra, amerre ő szeretnè. Valamint lát egy pòkot, aki gyorsan szalad, mert fèl - itt tudatosulnak az èrzelmek. Persze mind azèrt, mert anyuka kommentálja a gyerek reakciòját ès kihasználja a nevelèsre alkalmas 5-6 másodpercet.
Sorolhatnám mèg, ezek csak az első gondolataim. Pedig mennyi mindent fejleszt az ilyen 'semmit tevès' ès vèletlenszerűen zajlò èlet!
Mennyire kell ez mindenkinek!
Ezt csak azèrt osztom meg veletek, mert lèpten-nyomon motivált szülőkbe bukom, akik nem győzik megtervezni a dèlutánokat, programot találni hètvègère. Ez persze nem rossz dolog ès kell is - nèha. De mennyire szüksèg van arra, hogy terv nèlkül csak legyünk...
A 'semmit tevès' jò, kell ès hasznos. Hiszen a semmit tevès nem más, mint aktìv mentális munka, fantázia èbresztès ès problèmamegoldás.
Te milyen nagy semmit tettèl legutoljára?
Szerinted kinek van valòjában szüksègre a sok programra?