07/01/2026
Ugyanaz a test. Más terhelés. Ugyanaz az elv.
Gyakran felmerül a kérdés, hogy kinek való ez a szemlélet:
„Ez átlagembernek való vagy sportolónak?”
Az igazság az, hogy a test nem tesz különbséget.
A különbség nem abban van, kinek fáj,
hanem abban, mekkora terhelést kell elbírnia biztonságosan.
Egy krónikus fájdalommal élő embernél
a cél az, hogy a mindennapok ne jelentsenek túlterhelést.
Egy sportolónál a cél az, hogy a terhelés növelhető legyen visszaesés nélkül.
A kiindulópont viszont ugyanaz:
♦️idegrendszeri állapot
♦️légzés
♦️szöveti feszülések
♦️regenerációs kapacitás
Ha ezek nincsenek rendben,
a terhelés — legyen az edzés vagy hétköznapi mozgás — nem fejleszt, hanem kockáztat.
Ezért nem „edzek rá” a fájdalomra.
És nem „erősítek rá” a problémára.
Először azt nézem meg, hogy a rendszer készen áll-e elviselni azt, amit rárakunk.
Ez igaz:
– krónikus fájdalomnál
– visszatérő sérüléseknél
– és élsportolóknál is
Más a cél, más a terhelés mértéke —
de az elv ugyanaz.
És pont ezért működik.
A test nem kategóriákban gondolkodik.
Csak abban, hogy biztonságos-e az, amit csinálunk vele.
