11/01/2026
A szülés egy nagy változás.
Egy nagy átzuhanás.
Egy átcsúszás egyik világból a másikba,
ahol már semmi nem ugyanaz — és mégis minden a helyére kerül.
A tegnapelőtti szülésnél a kismama kedvenc verse Nádasdy Ádám
Maradni, maradni című költeménye.
Pontosan erről az átmenetről (is) szól.
Arról a szűk kapuról, amin keresztül egy nő anyává születik.
🤍
Nádasdy Ádám: Maradni, maradni
Az átzuhanás, az megterhelő.
Ilyenek: az elalvás, a fölébredés,
a megszeretés, a meggyűlölés;
amikor vendégek várhatók,
a boltban a tanácstalan álldogálás,
hogy házigazdává átalakuljak;
a vendégség után pedig a bútor,
mert vissza kell tolni megint privátba.
Ezek a nehezek. Amikor maradok,
az jó: az alvásnak mestere vagyok,
és ébren lenni nagyon szeretek.
Boldog vagyok, ha sok a vendég, és ha van
szerelmem, illetve ha nincs.
De átzuhanni egy beállításból
egy másikba, az összekuszál.
Maradni szeretnék, mindig maradni:
ha ébren vagyok, élesen figyelni,
ha alszom, mélyebb gödörbe leásni;
magányos levesporokat fölönteni,
vagy élettársi szennyest kotorászni.
Átzuhanni: az fáj. A változás
szűk száján átcsúszni, az horzsolás.
