16/02/2025
Trauma?!
Ahogy egy édesanya élte meg.
"0123
Milyen érdekes számok. Nulláról valahova eljutni....
Theodor születési dátuma❤️ Januar 23.-a
De kezdem az elején....
Több ok miatt is, orvosilag indokoltá vált, hogy a szülést beindítsák. Így 23.-an reggel bementünk a kórházba tele izgalommal, várakozással szeretettel.
Nagyon finoman elkezdték adagolni az oxitocint. Igy az összehúzódások is lágyan fokozatosan jelentkeztek. Ahogy tanultam, laza maradtam, lélegeztem. Fegyelemmel vittem a folyamatunkat.
Csodálatos volt. Beszélgettünk összehúzódások között, nevettünk, zenét hallgattunk. Csabi masszirozott vagy épp csak hozzáért a hátamhoz. Leírhatatlan béke és nyugalom volt végig.
Ugy terveztem, hogy, Hypnobirthing technikát a burokrepesztésig bírom alkalmazni. Mentálisan, fizikálisan ennyire éreztem magam késznek. Ezért a repesztés utáni kitolási szakaszt, már EPI-vel szerettem volna. 4600 g-os oriasbabám fejét képtelennek éreztem segítség nélkül kinyomni.
Igy a repesztés utani kb 1.5 órát még mélyen lélegezve, izmaimat lazán tartva vittem, ám ez utan megkaptam a fájdalomcsillapítást.
Fantasztikus volt ez után is minden. Csabi mellettem ült, figyeltük a testem, hogy mikor van itt a pillanat❤️
Jött is. Éreztem, hogy jön az a bizonyos "bekakilok " érzés. Hát toltam. Csodálatos orvos és szülésznők segítségével bújt ki Theodor. Meghatódva voltunk. Egészen egyetlen pillanatig....
Nulla
Itt minden összeomlott! A köldökzsinórt azonnal elvágták! Ami miatt iszonyat harag lett bennem, hisz nem ez volt megbeszélve. Nem láttam a kisfiam, csak próbáltam feljebb ülni...hogy nézni tudjam mi folyik ott. Midnenki csendben mozgott. Csabi arcaról a mosoly eltűnt! Es egy fél perc múlva szó nélkül elvitték a gyermekünket!
Egy
Sokk! Nincs erre jobb szó. Üvöltöttem, hogy mi történik?!?? Csabi utanuk rohant...en pedig maradtam az ágyon. Csend. Majd újra üvöltök hisztérikusan verve az ágyat , hogy MI TÖRTÉNIK? MI VAN A KISFIAMMAL???? MONDJÁK MEG!
Közben próbáltam leszállni az ágyról, ami lehetetlen volt, hisz zsibbadásban voltak a lábaim, a méhlepény még q születésére várt bennem. Ketten fogtak le...de még mindig egy szót se szólt senki, csak ijedten es végtelenül szomorúan tették a dolgokat.
3 gyermeknek adtam már életet. Soha nem éreztem a születésük utan fájdalmat. Soha nem tudtam mi történt miután megszülettek velem. Csak ők voltak és én. Most borzalmas fájdalommal megszültem a lepényt, éreztem minden nyomást, öltést amit a doktornő csinált. És közben csak zokogtam és időnként üvöltöttem.
Ekkor jött vissza Csabi. A szeme kisírva, remegve ölelt meg és mondta, hogy Theo nem lélegzik. Mindent megtesz az orvos ne aggódjak.
Sokk!
A Világ vége! Érthetetlen! Nem valóság! Valami nem o.k, ez velünk nem történhet meg!
Majd Csabi vissza a kicsihez, hogy ne legyen nélkülünk.
Imádkoztam. Mást tenni nem tudtam. Hangosan, a sírástól időnként elakadva mormoltam a Mi Atyánkot, Üdvözlégy Máriát es a saját imáimat. De a félelem.nem tűnt el. Ugyanakkor tudtam, hogy ha most meginog a hitem, az végzetes lehet. Így csak arra figyeltem, hogy legalább a mustármagnyi hit ott legyen a szavaimban....
Kettő
Nem tudom mennyi idő telt el, talan 1 óra, amikor hangos rekedt sírást hallottam! Ő volt az! Isten Ajándéka Theodor!!! Él!
Csabi rohant hozzám, hogy sikerült! Életben van. Gépeken de életben.
Azóta az intenzíven vagyunk. Fokozatosan es mondhatni rohamosan javul Theo állapota! Istennek hála nem volt oxigen hiányos állapot! Gépen is csak egy éjszakát volt. Ma végre megkaptam 2 órára a mellkasomra...érezhettem a bőrét, ő pedig az enyémet. A gyomorszondáját átrakták a szájaból az orrába, igy szopizni is próbálhatott. Cumisüvegből eszik. Nyugodt kisbaba. Küzd!
Minden bizonnyal a kitolási szakaszban bekakilt a magzatvízbe és azt belélegezte. Ettől nem tudott lélegezni mikor kibújt. "
Ezt a történetet fel kell dolgoznia a gyermeknek, szülőknek, testvéreknek, nagyszülőknek.
🙏❤️🙏 Egy biztos! Foglalkozni kell azzal, amit atéltünk. Szépen lassan...mindenki a maga módján túl lesz rajta, feloldja, kioldja, feldolgozza stb...
Én három hét után tudok először visszaemlékezni a szép részére ennek a napnak. A nehézre még nem megy....
